Van valami közös és egyben különleges Kováts Gabriellában a TFSE női és Lippai Szabolcsban a Miskolci Egyetem férfi csapatának játékosában - utóbbi nem mellesleg a tavaszi egyetemi férfi négyes döntő MVP-je volt tavasszal. Amióta új rendszerben zajlik a Nemzeti Egyetemi Kosárlabda Bajnokság, ők ketten mondhatják el magukról, hogy két csapat színeiben is bajnokságot nyertek.

Gabi 4 éve a Közgáz csapatával szerezte első bajnoki címét, majd ezt az utóbbi 3 évadban még 3 siker követte TF-mezben, Szabi a 2 évvel ezelőtti, DEAC játékosként szerzett aranyérme után idén a miskolci gárdával is a csúcsra ért. A portugáliai EUG (Európai Egyetemi Játékok) küzdelemsorozata előtt velük beszélgettünk hazai sikereikről és a nemzetközi szereplés esélyeiről.

- Milyen érzés, illetve milyen érzés volt az előző csapatod ellen játszani az újabb színeiben?

Kováts Gabriella: - Eleinte, meg kell mondjam, furcsa, de ahogy telt az idő, egyre kevesebben maradtak abból a társaságból, amellyel négy éve bajnokságot nyertünk. Akkor én a szabályok adta lehetőségeknek köszönhetően középiskolásként játszhattam, majd egy év kimaradt nekem az egyetemi bajnokságból. Az utóbbi három évadban játszom a TF-ben. Mára abból a Közgázból, amellyel annak idején bajnokok lettünk, ha jól emlékszem, egyedül csak Lantos Adri maradt, a többiekkel nem játszottam együtt az egyetemi bajnokságban. A közgázos, pontosabban corvinusos lányokkal és a stábbal is jó a kapcsolatom, de persze ezt az egymás elleni meccsek idejére felfüggesztjük. Izgalmasak is ezek az összecsapások, többnyire a volt és a mostani csapatom meccse dönt a bajnoki címről.

Lippai Szabolcs: - Tavaly még furcsa, szokatlan érzés volt azok ellen a srácok ellen játszani, akikkel azelőtt együtt harcoltunk a győzelmekért. Bár a két Nagy-fivér már nem játszott, de azért Pék Dávid, Jávor Barna, Opre Roli és Szarka Dávid még csapattársam volt. Az idén befejeződő és általunk talán némi meglepetésre, de nagy örömömre megnyert sorozatban a debrecenieknél már szinte senki nem maradt abból a két éve győztes csapatból - így azért könnyebb volt ellenük. Mind a két csapatban nagyon jól éreztem magam, eredetileg miskolci vagyok, és az külön boldoggá tett, hogy hazatérve a második év végén sikerült bajnokságot nyerni!

- Van már nemzetközi tapasztalatotok, nem először vesztek részt egyetemi Eb-n vagy Európai Egyetemi Játékokon. Mi a különbség a nemzetközi és a hazai egyetemi versenyek között?

K. G.: - .Teljesen más! Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, az egyetemi bajnokság a legfontosabb számunkra, mondhatni kötelező elvárás a bajnoki cím évről évre, így mikor a négyes döntőre kerül a sor, nagy a teher. Itthon nagyjából ugyanazok az egyetemi csapatok indulnak el, így nagy meglepetés nem szokott érni, míg a nemzetközi versenyeken nem tudhatjuk, az adott évben kik milyen csapattal érkeznek. Ez összességében színvonalasabb esemény, neves, profi ligákban játszó kosarasokkal is szembekerülhetünk a pályán. Igyekszünk idén is helyt állni és méltón képviselni a TFSE színeit.

L. Sz.: - Több szempontból is eltérő a két verseny. A magyar bajnokság egy egész szezonon át tartó sorozat, a végén a négyes döntővel, az európai viszont egy bő egyhetes erőltetett menet, hét-nyolc nap alatt hat meccsel. Itthon nagyjából tudjuk, ki milyen játékerőt képvisel - úgy érzem, a férfi bajnokság színvonala évről évre emelkedik, most azért is volt külön büszkeség győzni a Miskolccal, mert egy hihetetlenül erős bajnokságot sikerült megnyerni, ahol igen jó csapatok még a legjobb nyolc közé sem jutottak be. Eddigi tapasztalataim alapján a nemzetközi tornák erősebbek, mint a hazai bajnokság. Sok a közel azonos erősségű csapat, de a legjobbak nagyon jók, egy adott torna dobogósai szerintem akár a magyar élvonalban is megállnák a helyüket. Ezzel együtt a tornák előtt nem tudni, honnan milyen erős csapat érkeznek, nagyon sok múlik a sorsoláson, hogy milyen csoportba kerülünk.