Az első negyed közepéig fej-fej mellett haladtak a csapatok (8-9), ám egészen eltérő játékot játszottak: a Győr inkább felállt védelem ellen szerezte pontjait, míg a DVTK igyekezett gyorsan, lerohanás révén kosarakat elérni. A negyedik percre először érte el az öt pontot a különbség (10-15), miután a győriek dobásai rendre leszédültek a gyűrűről. A megszerzett előnyt a Diósgyőr meg is őrizte az első etap végéig (16-21). Jobban szedte a lecsorgó labdákat a Diósgyőr a második negyed elején, ezzel pedig kilenc ponttal meglógtak (18-27). Egész pályás letámadást vezényelt tanítványainak Tullner Krisztián, de néhány bosszantó hiba megakadályozta, hogy közelebb lépjenek (20-29). Nagyot változott aztán a negyed második felére a játék képe, a Győr védekezése keményebb lett és dobóformája is látványosan feljavult, így előbb utolérte ellenfelét a zöld-fehér csapat, majd Kéita triplájával már az előny is náluk volt. A félidőben 41-41 állt a táblán a nagy iramot és hangos bíztatást hozó mérkőzésen, így teljesen nyílt volt a küzdelem az ötödik helyért.

Semmi nem dőlt el a harmadik negyed első öt percében, 48-50 állt a pályán ekkor. A Diósgyőrnek sikerült aztán ismét nagyobb előnyt kiharcolnia, elsősorban jobb lepattanózásának köszönhetően (48-55). Visszajött ismét három pontra a Gőr (54-57), de a negyed vége egy kicsit jobban sikerült a DVTK-nak, így 6 pontos előnnyel várhatták a záró játékrészt (56-62).

A döntő eddigi talán legjobb meccsét vívta egymással a két csapat, akik a negyedik negyedben is óriásit harcoltak. A győrieket elsősorban Rozmán és Kéita tartotta versenyben, utóbbi kétszer tette vissza saját lecsorgó labdáját, majd amikor a ráadás büntetőt is bedobta, ismét egál volt az állás (66-66). Megállt egy kicsit támadásban a Diósgyőr, a győri lányok 5 perccel a vége előtt négy ponttal "elhúztak" (72-68). A győriek tudtak még energiát rakni a meccsbe, Rozmán 28. pontjával 79-70-re vezettek két és fél perccel a meccs vége előtt. Kár lett volna még azonban temetni a diósgyőrieket, akik fél perc alatt 79-74-re zárkóztak. Kéitha 20. pontjával azonban 40 másodperccel a vége előtt 81-74 állt a táblán, innen pedig, bár az utolsó pillanatig harcolt, már nem tudott visszakapaszkodni a Diósgyőr (81-77).

Ezzel egy színvonalas, kemény, nagy harcot és remek egyéni teljesítményeket (Rozmán, Kéita, illetve a diósgyőri oldalon Kababik, Ocsenás és Szegeczki Nóra) hozó mérkőzés után a győriek szerezték meg az ötödik helyet a serdólők között.

Széchenyi KA: Suga 9, Pénzes 8, László 2, Bende 2, Ferenczi 8. Cs.: Rozmán 28/12, Bodor, Milkovics 2, Kéita 20, Kovács, Nagy 2.

DVTK-ÉLKSK: Balázs, Szegeczki N 10, Tőzsér 6, Varga 9/3, Kababik 24. Cs: Szegeczki H, BAcsó 3, Bodrogi 5, Suhajda 5/3, Ocsenás 15, Pomázi.

Tullner Krisztián: Fantasztikusan küzdöttünk, ismét megmutatta a csapat, hogy mekkora ereje van. Nagyon örülök, hogy az egész éves munkánk gyümölcse beérett.

Sörleiné Novák Judit: Gratulálok a Győrnek, jobban összpontosítottak. Úgy érzem, elsősorban védekezési hibák miatt kaptunk ki.