Hazaérkezett Kínából a 3x3-as egyetemi világbajnokságról a magyar küldöttség. A vb-bronzérmes női csapat Boros Zoltán vezetőedzővel részt is vett az All-Star gálán, s őt, valamint játékosait, Karlócai Juliannát, Mányoky Juditot, Miháczi Diánát, valamint Varga Barbarát, mint a legfrissebb magyar kosaras siker szállítóit köszöntötték, ünnepelték is a rendezvényen

A férfi csapat a csoportból továbblépve a negyeddöntőig jutott, ám amint arról Vladár Csaba, az együttes szakvezetője beszámolt, sajnos közben a csapat egyik motorja, a palák alól és távolról is veszélyes Mohay Péter térdsérülést szenvedett. A szakvezetés hiába kérte a helyieket, töröljék fel az eső áztatta játékteret, mert sérülésveszélyes, a kérés süket fülekre talált, s ebből lett a baj. Az utolsó két meccsén a csapat már 3 játékossal állt fel, a negyeddöntőben a kínaiak első csapata ráadásul szédületes dobóformát nyújtva verte a trióvá zsugorodó magyar alakulatot. Vladár Csaba így zárta értékelését: - A srácok mindent kiadtak magukból, s amíg komplett volt a társaság, hozta is a meccseket, szerintem minimum a legjobb négy között lett volna a helyünk ezen a nagyon színvonalas tornán.

Ami a lányokat illeti, Varga Barbara bizonyult a legbőbeszédűbbnek: - Játszottunk mindenféle rivális ellen. Az ázsiaiak alacsonyak, fürgék voltak, az ausztrálok viszont minden poszton magasabbak, erősebbek nálunk. Szerencsére sikerült szinte minden szerkezetű ellenféllel szemben megtalálni a megfelelő taktikát. Az elődöntőben az addigi meccsekhez képest jóval szigorúbban, könnyebben ítéltek faultokat a játékvezetők. A franciák elléptek tőlünk, futottunk az eredmény után, de amikor szigorítani próbáltunk a védekezésünkön, rendre büntetőket dobhattak, s ennek köszönhetően nyertek. Ezzel együtt örök élmény volt, az pedig különösen, hogy a srácokkal milyen jó közösséget alkottunk, volt, hogy még a kínaiak elleni meccsen is szurkoltak nekünk a helyiek.

Mányoky Judit két bronzérmet is szerzett, hiszen amellett, hogy a dobogós csapat tagja volt, a tripla dobó (a 3x3-as játékban dupla) versenyen is harmadik lett: - Vizes volt, csúszott a labda, és meg kell mondjam, azért a dobóverseny közben eszembe jutott, hogy ez egy világbajnokság, így akadtak olyan kísérleteim, amelyeknél bizony megremegett a kezem. Maga a vb óriási élmény volt, és hogy érmet szereztünk, az meg a hab a tortán, kemény, színvonalas tornán sikerült elérni.

A csapat játékát szervező Miháczi Diána az összeszokottságot emelte ki: - Nagyon számított, hogy amúgy is sokat játszunk, játszottunk együtt. Tekintettel arra, hogy az esőzések miatt gyakran volt nedves, csúszós a pálya, nem nagyon mertünk gyors befutásokra vállalkozni, sokkal inkább a csapatjátékon volt a hangsúly, a zárások utáni dobások, valamint a kettő-kettő elleni játékot játszottunk, s abban, hogy többnyire sikerült jól megjátszani egymást, nagy szerepe volt az összeszokottságnak.

A csapat talán legsokoldalúbb játékosa, Karlócai Julianna egy pályán kívüli érdekességre is felfigyelt: - A kínaiak mindent szójaszósszal esznek - talán még magát a szójaszószt is. Eleinte érdekes volt, a vége felé már untuk egy kicsit. Változatos stílusú és szerkezetű ellenfelek ellen játszottunk, gyakran kellett improvizálni védekezésben és támadásban egyaránt, de többnyire megtaláltuk a nyerő taktikát. Nagyon együtt voltunk a pályán és a pályán kívül egyaránt, rengeteget segített, hogy a srácok biztattak minket. Óriási öröm, hogy világbajnoki érmesekként térhettünk haza Kínából.

Fotó: Práczki Péter