Az U16-os korosztályban az év edzőjének választották meg Nagy Zoltánt Németországban. Az Ulmban edzősködő korábbi 85-szörös válogatott kosárlabdázó a kosarsport.hu kérdéseire válaszolt.

- 2012-ben is elnyerte a korosztályos év edzője címet Németországban: most milyen érzésekkel fogadta az elismerést, és mennyiben különbözik a mostani a 2012-estől?

- Váratlan hír volt, mert a TOP4 előtt hozták a nyilvánosságra, és mindenki az elődöntőre készült. De nagyon örültem. Kiváló szakemberek dolgoznak a német utánpótlásban, és büszke vagyok rá, hogy az ő szavazataik alapján esett rám a választás. Persze, ha az ember ilyen címet kap, köszönettel tartozik a vezetőinek, a segítőinek, a szülőknek és a csapatának.

2013-ban a TSV Nördlingen után a Ratiopharm Ulm-hoz kerültem. Két klub két különböző struktúra. Nördlingenben társadalmi munkában dolgozó kosárlabdabarátok és -szerelmesek működtetik, vezetik a klubot. Én voltam 11 éven keresztül az egyetlen főállású edző. Ulm-ban egy kiépülőben lévő professzionális rendszerben főállású edzők és vezetők fejlesztik a sportágat, és ami nagyon fontos, az utánpótlást. Nekem fontosabb, hogy mindkét klubnál teljes bizalommal, felelőséggel, hosszú távon dolgozhattam.

- Melyek voltak az idei szezon legnagyobb kihívásai?

- Sokan úgy gondolják, a kérdésre egyszerű a válasz: bajnokságot nyerni. Ez óriási dolog. Mi is ezért dolgoztunk, de sajnos a döntőben vereséget szenvedtünk, mégis nagyszerű szezont zártunk, ami erőt ad a folytatásra. De az igazi kihívás a tervezésben és a játékosok képzésében rejlik. Ez a szezon egy három éves ciklus befejező éve volt, ahol az U16-os csapat játékosainak képzése, egyéni képeségeinek továbbfejlesztése és a csapatmunka további felépítése volt a legfontosabb feladat.

- Miért döntött úgy, hogy külföldön próbál szerencsét edzőként, és mi jellemzi a német kosárlabda-világot?

- Egy kaland a családnak és nagy lehetőség egy fiatal edzőnek, hogy megismerkedjen az utánpótlás-neveléssel. Az első német küldetés 1995-től 1999-ig tartott, még játszottam is alacsonyabb ligákban, de a fő feladatom egy utánpótlás-program felépítése volt. Ezt követően, két év magyarországi tapasztalatszerzés után, 2001-ben kerültünk vissza Nördlingenbe. A német sportágfejlesztés alapja a magas színvonalú követelmények bevezetése volt. Ez évről-évre tovább bővül, és már az utánpótlás-programokat is magába foglalja. Infrastruktúra, gazdasági alapok, sportszakmai kötelezettségek. Ez a követelményrendszer mindenki számára kötelelező, és a működéshez szükséges feltételeket is meg kell teremteni.

- Mik a hosszú távú tervei?

- Tovább bővíteni, tovább fejleszteni a Ratiopharm Ulm tehetségkutató és tehetséggondozó programját. A kiválasztott tehetségeket kiemelt képzésben részesíteni, csapatokat kovácsolni, amelyek megint versenyképesek lesznek a német utánpótlás TOP 4-ben, és a legtehetségesebbek később pályára léphetnek a Ratiopharm Arenában a Bundesligában. De ne feledjük, hogy a fő cél a játékosok képzése, a versenyeztetés pedig a képzés része.

- Milyen különbségek vannak a kinti és a hazai utánpótlás-állomány között?

- Ismereteim szerint a magyar utánpótlás-program szövetségi szinten hasonló, mint a német, a különböző korosztályok programjai egymásra épülnek, és a játékosok képzése a leghangsúlyosabb feladat. Persze ehhez képzett edzők is kellenek. Németország utánpótlás-programja az elmúlt tíz évben a már említett törekvések miatt nagyot fejlődött. Kötelezték a Bundesliga-klubokat, hogy főállású utánpótlás edzőket és főállású „athletik trainer-eket“ (fizikai képesség-fejlesztő edző) foglalkoztassanak. A kiválasztó táborokat a tizenhárom-tizennégy éves fiatalabb korosztályokkal kezdték, a tehetséggondozás és a nemzetközi versenyeztetés pedig a tizenöt éves korosztállyal kezdődött. Négy főállású utánpótlás válogatott edző egész éves munkájával a válogatott csapatok versenyképesek Európa élcsapataival. Természetesen a sportág fejlődése ösztönző a további fejlesztésekre, újabb programok kiépítésére és bővítésére. Az U16-os, U18-as és az U20-as utánpótlás válogatottak nemzetközi sikerei megkoronázhatják ezt a fejlődést. A Bundesliga-csapatok állandó résztvevői a felnőtt nemzetközi kupáknak, a tehetséges fiatal korosztályok a Dirk Nowitzki-korszak után újra jogosultak lehetnek a nemzeti válogatottal a sikerekre.

- Pongó Marci is az Ulm csapatának tagja - őt edzi, edzette-e? Mi a véleménye róla?

- Nem edzettem Marcit, de követtem a fejlödését, és próbáltam őt támogatni, ha szükség volt rá. Nagyszerű irányító lehet, mert érti a játékot. Tulajdonképpen minden területen sokat kell még fejlődnie, de a legfontosabb, hogy védekezésben lépést tartson a külföldi irányitókkal. Az atlétikai képzése kulcsfontosságú. A következő szezon meghatározó lehet a pályafutásában.

- Tudomásom szerint Fazekas Máténak, a magyar U16-os válogatott tagjának viszont edzője volt. Mi a véleménye róla?

- Nagy felelősséget vállaltunk Máté beiskolázásával. Ulmban előtte még soha senki nem igazolt külföldről játékost a 16. év betöltése előtt. Máté 14 éves volt, amikor hozzánk került. A legnagyobb sikernek a beilleszkedését tartom, hónapról hónapra egyre stabilabb lett az iskolában, a környezetében és a kosárlabdában. Nagy jövő előtt áll, tehetséges játékos, akinek még mindenben nagyon sokat kell fejlődnie. Az elmúlt két év komoly előkészítés volt a folytatásra. Nagyon örülök, hogy Máté a magyar U16-os válogatottban is szerepelhet.

- Magyar válogatott kosarasként mi volt a legemlékezetesebb élménye?

-Sok szép sikert, győzelmet és pillanatot élhettem át. Szerencsésnek érzem magam, mert felfedezhettem a kisebb-nagyobb célok eléréséhez vezető út fontosságát, ami nagyon sokat segített és segít az edzői munkámban.