Az első percek mindkét oldalon kapkodással teltek, 3 perc után a Szolnok tartott minimálisan előrébb (2-4). A DVTK rendezte a sorait a negyed közepére, és három gyors kosárral átvette a vezetést – jött is az időkérés a szolnoki oldalról (8-4). Nem sikerült változtatni a játék menetén a sötétmezeseknek, így a miskolciak 10 pontos előnyre tettek szert (14-4). Ezt az első negyed végéig őrizték is (18-8).

 

Harcosan szálltak be a második negyedbe a szolnoki lányok, és 3 perc alatt feljöttek öt pontra (20-15). Innen megint a DVTK tudta növelni a különbséget, szemfüles kosarakkal és sikeres büntetőkkel újra 9 pontra hízlalták az előnyt a 16. percre (28-19). Az utolsó négy perc azonban egyértelműen a László Nóra vezette Szolnoké volt, amely sorra gyűjtötte a lepattanókat és harcolta ki a faultokat – azon viszont bosszankodhattak, hogy a vonalról sokat hibáztak. A szolnokiak első félidőben kihagyott tíz büntetője azt eredményezte, hogy nem tudták átvenni a vezetést, de így is „lőtávon belül” maradtak (30-27). 

 

Továbbra is sok fault jellemezte a találkozót, mindkét oldalon sűrűn álltak a vonalra a játékosok, de sok volt a hiba itt is, ott is. A kevesebbet hibázó DVTK a 27. percre újra visszaállította a 10 pontos különbséget (40-30). Lendületbe jött a DVTK, és Poczkodi Zsófia 8. pontjával 15 pontra hízlalta az előnyét (45-30). A záró játékrész előtt 45-31 állt a táblán.

 

Küzdött a Szolnok, hogy csökkentse a különbséget, de a palánk alatt a DVTK gyakran került tiszta helyzetbe, így a záró negyed első felében állandósult a különbség (54-40). Sikerült a szolnokiaknak 10 pontra faragni a hátrányt a 36. percre (54-44), tovább azonban nem, sőt, a diósgyőriek egy 7-0-s etappal eldöntötték a találkozót (63-46).

 

 

Ambrus Erzsébet, a DVTK Akadémia/A vezetőedzője: Ezt a győzelmet egyértelműen a védekezésünknek köszönhetjük. Sajnos sok fegyelmezetlen hibánk volt, de a jó védekezésünk meghozta a gyümölcsét.

 

Földi Alexandra, a Szolnoki Sportcentrum vezetőedzője: Hozzáállásban, agresszivitásban sokat javultunk az előző mérkőzéshez képest, de a sok pontatlanságunk elől és hátul megbosszulta önmagát. Sok támadólepattanót engedtünk az ellenfélnek, ők ebből remekül éltek. Sajnálom, hogy ekkora lett a különbség a végére, szerintem nem ez a realitás, de ezt leginkább magunknak köszönhetjük. Remélem, hogy az utolsó mérkőzésre még koncentráltabban tudunk kijönni, és felnövünk a feladathoz. Gratulálok a DVTK-nak!