Közel két hónapja "ugrott be", most pedig a hétvégi Final Fourra készül a Sopron Basket saját nevelésű, ám a visszavonulását közel két éve bejelentő, korábbi sokszoros válogatott kosarasa, Honti Kata. Vele beszélgettünk arról, hogyan érzi magát ebben a speciális helyzetben, és hogy mit vár a négyesdöntőtől.

- Egy éve szakkommentátorként vett részt a Final Fouron. Gondolta volna akkor, hogy most akár pályára is léphet, méghozzá soproni színekben a rendezvényen?

- Dehogy - felelte nevetve Honti Kata, majd hozzátette: - A tavaly Final Fouron, amikor kommentátorkodtam, akkor sokan kérdezték, nem húz-e vissza a szívem. Azt feleltem, hogy nem, és ez akkor igaz is volt. Aztán történt, ami történt, s most játékosként készülök.

- Eredetileg úgy volt, hogy csak a csoportkör végéig marad, s utána megy vissza Olaszországba edzősködni. Mi történt azóta?

- A csoportkör után Roberto Íniguez vezetőedző egy beszélgetésünk során megkérdezte, nem tudnám-e elintézni Olaszországban, hogy a Bourges elleni párharc idejéig még maradjak, azaz hogy erre az időszakra meg tudom-e még oldani a helyettesítésemet. Nos, ezt sikerült elintézni, viszont azok után, hogy bejutottunk a Final Fourba, már nem volt kérdés, hogy a négyesdöntőig maradok.

- Olaszországban, ahol edzősködik, tudják, milyen nagy dologra készül játékosként?

- Természetesen! Tartjuk is a kapcsolatot, sőt felvetődött az is, hogy eljönnek Sopronba a Final Fourra, de ott is zajlik a rájátszás, így sajnos ez nem kivitelezhető. De tudom, hogy szorítanak nekem és a csapatnak, én pedig a Final Four után visszatérek.

- A Cegléd elleni negyeddöntőkön már, ha nem is eredményesen, de kifejezetten hasznosan játszott, labdákat szerzett, sok gólpasszt adott társainak. Milyen formában érzi magát, hány százalékos állapotban van mondjuk ahhoz képest, amikor visszavonult?

- Olyan állapotban, mint amilyen igazán aktív koromban voltam, nem leszek, közel két év kihagyást ezen a szinten alapozás nélkül nem lehet két hónap alatt behozni. Az viszont tény, hogy egyre jobban éreztem magam a pályán, ugyanakkor ahogy azt már korábban is mondtam, az én szerepvállalásom a csapatban nem elsősorban a meccsekről, hanem az edzésmunkában való részvételről szól.

- Egy éve kívülről nézte a csapatot, most belülről látja, csinálja végig a felkészülést. A keretben túl sok változás nem volt, nagyjából annyi, hogy Milovanovics és Page helyett most Zahui és Dupree játszik a magas posztokon, mezőnyben pedig a szezon közben távozó Salvadores helyett érkezett Casas - és persze Ön visszatért. Hogy látja a mostani Final Fourra készülő csapatot a tavalyihoz képest?

- Nehéz összehasonlítani, s nem is tenném. Szerintem ami nagyon fontos, hogy ugyanazon elvek, ugyanazon szakmai filozófia mellett készültünk most, mint ahogy tavaly készültek a lányok, hiszen gyakorlatilag ugyanaz a szakmai stáb vezeti most is a csapatot. Nagyon fontos a magas szintű edzésmunka, s ennek köszönhetően próbálja a szakvezetés a lehető legtöbbet kihozni a csapatból. Hétvégén pedig majd kiderül, mire lesz ez elég.

- És saját magától mit vár?

- Ahogy a visszatérésemkor, azóta sincsenek elvárásaim magammal szemben. Akkor még talán annyi volt, hogy ha pályára kerülök, ne ártsak a csapatnak. Mostanra azért ezen már túl vagyok. Ha a Final Fourban pár percre pályára léphetek, egyrészt szeretném segíteni a csapatot, másrészt szeretném maximálisan élvezni, kiélvezni, hogy az Euroliga négyesdöntőjében játszhatok.


Fotó - fiba.basketball