2013. szeptember 7.

A magyar és a nemzetközi sportélet egyik legszomorúbb napja. Ez volt az a tragikus nap, amikor buszbalesetet szenvedett a győri női kosárcsapat. A balesetben elhunyt az Uni-Győr klubigazgatója Tapodi Péter, és Fűzy Ákos a csapat vezetőedzője. Összesen tizennégyen sérültek meg, heten súlyosan. A játékosok közül a legszerencsétlenebbül a csapat szerb idegenlégiósa, Natasa Kovacsevics járt, akinek a sérülései olyan súlyosak voltak, hogy - hiába tettek meg mindent az orvosok - a bal lábát térd alatt amputálni kellett.



A rendkívül tehetséges Natasa a baleset pillanatában mindössze 19 éves volt, minden szerb korosztályos válogatottnak meghatározó játékosaként fényes karriert jósoltak neki a szakemberek. A Crvena Zvezdában figyeltek fel rá a győriek, és 2013 júniusában alá is írta a szerződését a kisalföldi csapathoz. A szeptemberi tragikus baleset a felfelé ívelő pályafutás elején történt, és ekkor úgy tűnt, hogy minden álomnak vége. Egy rendkívüli karrier veszett el...mondogatták a szakemberek és a kosárlabda szerelmesei. 

De vajon tényleg vége a fényes karriernek? Mit mondanak az orvosok? Natasa felébredt, pici könnycsep jelent meg a bársonyos arcocskáján...aztán azok a könnyek azt jelezték, hogy sírni csak a győztesnek szabad! Natasa már a kórházi ágyán arról érdeklődőtt, hogy mikor tud újra kosarazni...hogy mikor játszhat újra? A szakemberek együtt éreztek, a barátok támogatták, de legbelül mindenki azt gondolta, hogy Natasának más célok felé kell közelednie. Natasa mosolygott, nem érdekelték a lebiggyesztett ajkak, nem érdekelték a "szegény kislány" hozzászólások. Ő már akkor tudta, "visszatérek, mert a kosárlabda az életem!"

A kórházi ágyon nem könnyű pozitívan gondolkodni, de Natasa igazi hős volt...csak úgy hajtotta a doktorokat. - Ugye nemsokára sétálhatok, ugye nemsokára futkározhatok...ugye lehetek kosaras még?? - kérdezgette. Hónapokkal azelőtt elképzelhetetlen kérdések. Nem volt válasz, csak fejcsóválás. De  Natasa tudta, úgyis vissza fog térni. Hallott sportolókról, hallott hasonló problémájú emberekről, és erőt merített belőlük.

Hónapokkal későbbb Natasának kezdtek behegedni a sebei...lelkileg, testileg. Orvosi csodaként kapott egy olyan protézist, amivel úgy tűnt még akár profi szinten is kosarazhat! Sok szakember legyintett, hiszen ebben a sportban annyi az irányváltoztatás, hogy ez esélytelen. Van lehetetlen? Láttunk már sok mindent, gyakran emberfeletti teljesítményeket . Natasának drukkoltunk, még ha kosaras nem is lesz belőle, de ő egy gyönyörűszép nő. Bárcsak megtalálná az élete értelmét. És Natasa megtalálta...úgy ahogy senki nem gondolta, úgy ahogy senki nem hitte...kivéve őt!

2015 november 11.

Alig több, mint két évvel a feldolgozhatatlan tragédia után a mai napon (november 11.)  Crvena Zvezda-Sztudent profi szerb bajnoki mérkőzést rendeztek. Csillogó szemű lányok léptek pályára a belgrádi csarnokban, és a bemutatásnál az esélyesebb hazai oldalon egy ismerős hölgy jött szembe...Natasa? Natasa profiként pályára lép?  Sokunknak csillog a szeme, de nincs szégyellnivalónk, olyan lány történetét ismertük meg, ami minden nehéz pillanaton át fog segíteni az életünkben.

Crvena Zvezda - Sztudent 78:47 (24:12, 17:14, 19:10, 18:11)

Natasa 5 pontot dobott!

Natasa... köszönjük ezt a hozzáállást, ezt a lelkierőt, ezt a sportolói profizmust! Példát mutattál mindenkinek, egészséges embereknek, beteg embereknek, amit csak a legnagyobb hősök tudnak!