- A következő szezonban az EuroCup-ban játszó Győrben folytatod a pályafutásodat. Miért választottad a győrieket, mik az elvárásaid önmagaddal és a csapattal szemben?

- Olyan típusú ember vagyok, akinek szüksége van a kihívásokra ahhoz, hogy még jobb teljesítményt hozzon ki magából. Győrben igen nagy a kihívás, hiszen sok válogatott játékos kosarazik, akiktől nagyon sokat tanulhatok. Azt várom, hogy győri színekben a nemzetközi kupában és a bajnokságban is még jobb játékossá váljak, s együtt harcban legyünk a legjobb bajnoki helyezésekért.

- Beszéljünk néhány szót a Vasasról. Tudom, hogy nagyon sokat segített neked a klub a fejlődésben, ráadásul tavaly nagyszerű szezonotok is volt a bajnokságban. Miben fejlődtél a legtöbbet az elmúlt idényben?

- Remekül éreztem magam a Vasasban, nagyon sokat köszönhetek a klubnak és az edzőknek. Valóban jó évünk volt, kis szerencsével talán még többet is kihozattunk volna belőle. A szakvezetés elsőszámú irányítóként számított rám, ami nagyobb felelősséget is jelentett. Nagyon sokat dolgoztunk a technikai és a fizikai képzésemen, remélem ez látszik is rajtam a pályán. Én azt gondolom, hogy talán a védekezésem alakult a legtöbbet az elmúlt szezonban, amihez persze kellett az is, hogy számunkra minden mérkőzés szinte élet-halál volt, ha el akartuk érni a céljainkat. Így aztán harcoltunk, küzdöttünk, védekeztünk.

- Volt-e ajánlatod az NCAA-ből? Ha igen, miért választottad a professzionális kosárlabdát az egyetemi helyett? Nehéz döntés volt?

- Volt ajánlatom, de egyrészt még túl fiatal vagyok hozzá, másrészt érnem kellene még ahhoz is, hogy másik európai országban kosárlabdázzam, nemhogy az Amerikai Egyesült Államokba költözzem. Rendkívül szeretek otthon lenni, gyorsan erős honvágyam lesz mindenhol, úgyhogy ennek ismeretében nem is volt ez olyan nehéz döntés.

- Gratulálunk a történelmi Európa-bajnoki szerepléshez, valamint ahhoz, hogy a torna legjobb ötösébe is beválasztottak. Beszélj nekünk Szarajevóról, mi volt a legjobb emléked?

- Valóban jól szerepeltünk, büszkék lehetünk az ezüstérmünkre. Az a helyzet, hogy két nagyon jó emléket is őrzök az Európa-bajnokságról, az egyik a belgák elleni meccs, ahol nem játszottunk jól, de nagyot küzdöttünk, s végül hosszabbításban nyerni tudtunk. A másik a franciák elleni elődöntő. Negyven percig tudtunk koncentrálni, végig azt csináltuk, amit az edzőnk kért tőlünk, azt gondolom, nagyon jól játszottunk azon az estén.

– Minszkben voltál először az U17-es világbajnokságon. Neked még most is ez a korosztályod, de itt vagy és segítesz az U19-es csapatnak. Mi volt a tavalyi év tapasztalata, s mit gondolsz az idei esélyekről?

- Minszkben szembesültem először azzal, hogy milyen a nemzetközi szint, mennyivel gyorsabb, keményebb a játék a világ legjobb csapatainál. Játszhattam az USA ellen, az egy rendkívül erős csapat volt, de úgy gondolom, megálltuk a helyünket. Az idei tornáról még korai lenne mit mondani, nyilván szeretnénk minél jobb helyezést elérni, viszont a csoportunkban máris két kiemelkedő válogatott, az ausztrál és az amerikai is itt van.  Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen itt már nincs gyenge csapat. 

– Melyik magyar válogatott kosarasra nézel fel, és miért? Az olyan játékosok, mint Iványi Dalma, vagy Fegyverneky Zsófia példaképek a számodra?

- Érdekes, ezeket a játékosokat én is mondtam volna. Sok jó kosarast említhetnék, senkit sem szeretnék megsérteni azzal, hogy kihagyom a felsorolásból. De ha mégis említek neveket, akkor Iványi Dalmán és Fegyverneky Zsófin kívül Raksányi Kriszta jut az eszembe, akik pályafutásukkal, játéktudásukkal követendő példák számomra. Ők nem csupán a pályán alkottak, alkotnak nagyot, hanem emberként is nagyszerűek.

- A magyar utánpótlás válogatottak kifejezetten tehetségesek, jók. Ez azt is jelentheti, hogy felnőttként tietek lehet a jövő. Például a 2024-es párizsi olimpián akár nagyszerű eredményt is elérhettek. Mit gondolsz, valóban a fiataloké a jövő a magyar felnőtt válogatottban?

- A mostani válogatott is nagyon fiatal. Én is már az idei Európa-bajnokság előtt eltölthettem két hetet a legjobbak között, nagyszerű élmény volt, s nagyon izgatottan várom, hogy mikor kapok legközelebb meghívót. Úgy gondolom, ez a mostani U18-as csapatunk szép eredményeket érhet el a felnőttek között is. Erősek vagyunk így együtt, bízom abban, hogy felnőttként is megálljuk a helyünket, s méltó utódai leszünk akár már a párizsi olimpián a jelenlegi csapatnak.