A Kecskemét és a Dombóvár csatájának tétje már nem volt, hiszen az eredménytől függetlenül előbbi biztosan megnyerte csoportját, utóbbi pedig négyese sereghajtójaként végzett. A nyomás hiánya azonban felszabadult örömkosárlabdát feltételezett, mindkét együttesben lehetőséget kaphattak az ideáig kevesebbet szereplő játékosok, míg a kulcsemberek szusszanásnyi pihenőhöz juthattak.

Jól kezdték a mérkőzést az esélytelenebbnek tartott kék mezesek, Lép Adrián duplájával 10-9-re vezettek is. Lakosa Zsolt tanítványai gyorsan észbe kaptak, és egy 9-1-es futással kezükbe vették az irányítást.  

A Kecskemét második ötöse erődemonstrációt tartott: összekapták a védekezést, és kitűnően céloztak a dombóvári gyűrűnél. A játékrészt 17-5-re nyerték a piros-fehérek, a nagyszünetre kikristályosodott a győztes kiléte. (35-16)

Ahogyan arra számítani lehetett, a maradék időben egyik edző sem kockáztatta meghatározó játékosai testi épségét, mindkét gárda tartaléklángon égett. Az összes benevezett játékos pályára került, szép megmozdulásokkal igyekeztek meghálálni a bizalmat. A dombóváriak szimpatikusan küzdöttek, de találkozó végkimenetele egy pillanatig sem volt kérdéses. 68-40 arányban győzött Kecskemét.