A magyar férfi kosárlabda-válogatott egy győzelemmel és egy vereséggel zárta a hollandok és a horvátok elleni vb-selejtezőket, így a mieink tíz mérkőzés után 50 %-os mérleggel, öt győzelemmel és öt vereséggel a negyedik helyen állnak a J-csoportban. A sorsunk már nem a mi kezünkben van, de továbbra is él a remény a kínai tornával kapcsolatban.

A kvalifikációk során mind a tíz találkozón lehetőséget kapott Perl Zoltán, aki 24.6 perc alatt 12.2 pontot, 3.6 lepattanót és 2.9 gólpasszt átlagolt. Ezzel a 23 éves hátvéd 13-as VAL-értékével - Vojvoda Dávid mögött - a második legjobb a magyar csapatban (az egy meccsre beugró Wittmann Krisztiánt nem számítva).

Az eszéki mérkőzésen például klasszis teljesítménnyel rukkolt elő (26 perc alatt 20/3-as pontmutató, 4 lepattanó, 4 gólpassz és 2 labdaszerzés), pedig nincs könnyű időszak a háta mögött, klubjánál, a madridi Estudiantesnél ugyanis a kezdeti lendület után egyre kevesebb lehetőséget kap. Az eddigi kilenc bajnokin 7 percet, 1 pontot, 1.3 lepattanót és 0.6 gólpasszt átlagol, miközben a csapat 2 győzelemmel és 7 vereséggel tizenhatodik a tizennyolc fős ACB Ligában.

- Nagyon jól éreztem magam a válogatottnál, mint mindig - kezdte a BB1.hu-val való beszélgetést Perl Zoltán. - Egy kicsi hiányérzet azért maradt bennem a horvát-meccsel kapcsolatban. Nagyon nagy kár, hogy Eszéken nem sikerült nyerni, szerintem, ha egy kicsit jobban játszottunk volna, akkor meglehetett volna az a győzelem is. Az elején nagyon sok könnyű kosarat kaptunk a palánk alól, a centereink hamar megkapták a faultokat, utána pedig hiába jöttünk vissza párszor egálra, az már extra energiákat emésztett fel belőlünk. Egyet értettem Sztojannal abban, hogy nem volt igazán gördülékeny a támadójátékunk, sajnos nem voltak úgy beállítva a szögek a kettő-kettőknél, ahogy kellett volna, azért mi ennél jobban szoktunk figyelni erre a támadásainknál, sajnos ez most nem sikerült. A hollandok elleni győzelem viszont nagyon fontos volt, mert így még megmaradt az esélye annak, hogy kijussunk a világbajnokságra.

- Három variáció esetén juthat ki a magyar válogatott a vébére. Ön szerint mennyi realitása van annak, hogy ott legyünk Kínában?

- Most már nem a mi kezünkben van a sorsunk, de az biztos, hogy mi a februári selejtezőkön is mindent bele fogunk adni. Megpróbáljuk mind a két meccset megnyerni, aztán majd meglátjuk, hogy a többi eredmények hogy alakulnak. A többi csapattársam nevében is mondhatom: mindannyian az utolsó pillanatig hinni fogunk abban, hogy kijuthatunk a vébére.

- Volt valami visszhangja a magyar válogatott meccseinek a klubjánál?

- Az eredményeket tudták, a sportigazgatónk pedig nagyon megdicsérte a magyar csapatot. Azt mondta, már olyan jó válogatottunk van, hogy senki nem mehet ellenünk biztosra. Gondolom, nem kell ecsetelnem, mennyire jól esett ezt hallani.

- Milyen érzésekkel tért vissza Spanyolországba? Dobott egy kicsit az önbizalmán ez a két selejtező? Végre ismét sokat, és jól is játszott...

- Igen, ilyen szempontból is nagyon jó volt ez az egy hét a válogatottal, nagyon élveztem, hogy a pályán lehettem. Mindenképpen pozitív töltetet adott a klubcsapatomnál a folytatásra.

- Mi történt az Estudiantesnél? A nyári edzőmeccseken még minden klappolt, és a Bajnokok Ligájában is sok lehetőséget kapott, jól is játszott, de aztán, miután kiestek a FIBA-kupából, megtört valami...

- A Bajnokok Ligájában más volt a rotációnk, mint a spanyol meccseken. Az ACB Ligában sokkal többet játszanak a kezdők, mint a cserék, nincs meg az igazán egyenletes elosztás. Pár perc alatt elég nehéz jól játszani. Emellett a csapat sem szerepel jól a bajnokságban, elég rosszul állunk. Ez most mindenkinek egy elég nehéz szituáció.

- Hogy éli meg lelkileg a mellőzést? Azért az elmúlt években nem ehhez szokott hozzá...

- Egy játékos mindig a pályán szeretne lenni, szóval ez most nem a legjobb szituáció. Nem könnyű ezt elfogadni, de ezzel én nem tudok mit csinálni, ez az edzőnk döntése. Én annyit tudok tenni, hogy edzéseken próbálom keményen odatenni magam, aztán majd hátha megkapom a lehetőséget, és akkor talán kijön a lépés.

- Indokolta egyébként valamivel Josep Berrocal a mellőzését? Mondta, hogy miben várna öntől többet?

- Mindenkivel annyit kommunikál, hogy elmondja, mit vár tőle, de hogy pontosan miért mellőz engem, azt nem tudom, azt nem indokolta, de nem is kell indokolnia, hiszen ő az edző, ez az ő döntése.

- A szezon előtt 1+1 éves szerződést írt alá a spanyolokhoz. Most mindenkit az érdekel, hogyan tovább? Szeretné-e kitölteni ezt az időszakot, vagy esetleg felmerült a váltás - akár kölcsönadás - lehetősége?

- Nem egyszerű a helyzet, nem tagadom, nekem is voltak olyan pillanataim, amikor elbizonytalanodtam, hogy vajon jó döntést hoztam-e a nyáron, de nem adom fel, próbálok erős maradni, és kivárni, hogy mi lesz a következő időszakban, és akkor majd annak függvényében eldönteni, hogy hogyan tovább.

- Akkor úgy tervezi, hogy ezt a szezont még mindenképpen az Estudiantesnél fejezi be?

- Egyelőre igen.

- Milyen most a csapatuknál a hangulat?

- Úgy érzem, a negatív eredményeket nem jól dolgoztuk fel, ettől görcsössé váltunk, és egyénieskedőbb lett az a csapatjátékunk, ami az edzőmeccseken még jellemző volt ránk. Elég rosszul játszunk, ezzel magunk is tisztában vagyunk, de azt azért nem mondom, hogy tragikus lenne a hangulat az öltözőben, hiszen azért még sok van hátra a bajnokságból. Vélhetően a szurkolóink sincsenek megelégedve a játékunkkal, ez persze teljesen érthető egy ilyen szituációban. Próbálunk javítani, sok a videózás, remélhetőleg a hétvégén már ki tudunk lábalni a gödörből.

Az ACB Liga egyébként nagyon erős pontvadászat, Európa legerősebb bajnoksága. Ha a pályán ezt eddig nem is annyira tudtam megtapasztalni, de azért ez kívülről is látszik. Volt már arra is példa, hogy hiába játszottunk jól, még az sem volt elég a győzelemhez. Itt aztán tényleg negyven percig összpontosítani kell, mert akár két perc alatt is megváltozhat minden, és ennyi idő is elég lehet arra, hogy elveszíts egy meccset.

- És milyen Madrid? Hogy tetszik Szombathely után?

- Nagyon nagy. Szép város. Azt azért nem mondom, hogy már minden részét ismerem, de a főbb nevezetességeket már láttam. Már kezdem megszokni.

- Ha már az előbb szóba kerültek a szurkolók: ha jól tudom, éppen Hanga Ádámék elleni meccsükön, az Estudiantes - Barcelona találkozón, szép számú magyar szurkolótábor is ott volt a helyszínen.

- Igen, Szombathelyről nagyon sokan eljöttek, a szüleim mellett baráti társaságok is ott voltak. Nagyon jól esett, még akkor is, ha csak egy gyors találkozásra jutott idő, azért pár szót váltottunk.

 

Fotó - fiba.basketball