A Diósgyőr 22, valamint 23 évvel ezelőtti Magyar Kupa sikereinek még játékosként volt aktív részese, a múlt hét végi diadalnak pedig már mint edző, sőt megbízott vezetőedző. Ambrus Erzsébettel, természetesen az Aluinvent DVTK Miskolc friss kupagyőzelmét fókuszba helyezve beszélgettünk, és azt is elmondta, mennyiben élte meg másként a mostani sikert edzőként, mint a közel negyed százada kiharcolt diadalt - még játékosként.

- Nagy a csend nálatok, a gyerekek ebéd után alszanak? - tettük fel a "bemelegítő" kérdést, annak feltevője s a riportalany közötti régi sportbarátságra való tekintettel tegező tónusban.

- Ó nem, már nagyok ahhoz. Az ikrek iskolában vannak, a kicsi meg oviban, úgyhogy így kora délután csend, nyugalom van itthon. Amúgy a kilenc éves ikerlányaim már igazolt Diósgyőr játékosok, s átestek a tűzkeresztségen, megvolt már az első mérkőzésük.

- Ehhez is gratulálunk, no meg ahhoz, hogy gyakorlatilag megbízott, vagy kinevezett vezetőedzőként voltál tevékeny részese a múlt hét végén hazai környezetben kivívott Magyar Kupa győzelemnek. Tudjuk, Mikael Lopeznek a papírjaival nem volt rendben valami...Hogyan zajlott ez a gyakorlatban a Magyar Kupa nyolcas döntőjében?

- Természetesen Mikael vezette a csapatot, de a zsüriasztallal én kommunikáltam, én kértem időt, cserét, persze előtte Mikael Lopezzel előzetesen egyeztetve. Az időkéréseknél is ő adta az instrukciókat. Szokatlan volt, az általános munkamenthez képest több felelősséggel, amely miatt megvallom, a döntő előtt volt is bennem kicsi félsz, de szerencsére a lányok aránylag nyugodt fináléról gondoskodtak.

- A negyed és elődöntőhöz képest a fináléra két helyen is megváltoztattátok kezdőötöst. Horti és Hodges bekerült, s e döntés tökéletes volt, hiszen mindkét játékos főszerepet vállalt a finálé megnyerésében...

- Természetesen Mikael döntése volt, de a meccs előtt megbeszéltük, s egyet is értettünk vele. Dodi, azaz Horti Dóra kezdeni szokott, de a válla nem volt teljesen rendben, ezért volt csere az előző két meccsen. Ami pedig Hodgest illeti, ő mind a két korábbi meccsen nagyon jól szállt be. A negyed és az elődöntőben - lehet a korai időpont miatt - még nem voltak igazán sokat a meccseinken, de a döntő előtt látva a tömeget, s érezve a felfokozott hangulatot, tudtuk, hogy egy jó kezdéssel olyan hangulatot alapozhatunk meg, amely a mi lányainknak óriási erőt, önbizalmat adhat, a Sopronnak pedig abban a légkörben nagyon nehéz lesz fordítani. Hogy ez a jó kezdés meglegyen, azért döntöttünk amellett, hogy Dodi és Roneeka kezdjen - ezt az előnyt nem akartuk megadni a Sopronnak.

- Huszonkét éve játékosként élted át ugyanazt, amit most a kispad előtt állva. Mennyiben volt más neked, mennyiben érezted másként most a szakmai stáb tagjaként, mint annak idején játékosként?

- Annak idején valahogy sokkal természetesebben, egyszerűbben éltem meg a dolgokat. Edzettünk, játszottunk, jöttek a sikerek. A meccseken pedig persze egy-egy sikeres megoldás után jött a hangorkán, az öröm, az üdvrivalgás a lelátóról, de olyan nagyon nem értünk rá foglalkozni vele. Jól esett, persze hogy jól, s nagy erőt is adott, de menni kellett vissza védekezni, tenni a dolgunkat. Most a kispad előtt állva egyrészt szinte hátborzongató volt a légkör, talán így jobban átéreztem, amit játékosként esetleg annyira nem is, hogy a hatodik ember, a közönség mekkora erőt tud adni a lányoknak. Amiben még jelentősen eltér ez a jelenlegi siker a játékosként elért kupagyőzelemtől az az, hogy most, a stáb tagjaként látom, amivel annak idején játékosként még nem nagyon törődtem, hogy mennyi látszólag apró, kis dolgonak kell egyidejűleg összejönnie, ahhoz, hogy összejöjjön a végső siker. Hogy összeálljon egy egységes, összetartó társaság, hogy ne legyen sérülés, hogy elnyerjük a rendezést, és ez csak pár kiragadott részlet. A huszonkét évvel ezelőtti győzelmet játékosként, s a mostanit a stáb tagjaként is nagyon-nagyon jó érzés volt megélni.

- Említetted a csapategységet, ami nyilván kellett ehhez a szép sikerhez. Sok jó játékos van a keretben, néhányan minden bizonnyal erős "egóval" megáldva. Mennyire nehéz őket egy irányba terelni, hogy egy felé "húzzon" mindenki?

- Egyrészt azt kell mondjam, profik a lányok, gyakori, hogy a reggeli edzés előtt látom többüket az erősítő teremben maguktól dolgozni, tehát a hivatalos edzésidőn kívül is tudják mi kell nekik. Ezen túlmenően úgy gondolom, Czank Timi személyében olyan kapitánya van a csapatnak, aki ennek a közösségnek óriási összetartó ereje a pályán, s a pályán kívül egyaránt. Igazi vezér, még akkor is, ha mondjuk nem dob húsz-huszonöt pontot, de a döntőben is például az ő meccs elején dobott hármasa adott csodás alaphangulatot. Személyisége, csapatkapitányi viselkedése az én játékoskoromból Iványi Dalmáéra, vagy Fűrész Emőkéére emlékeztet.

- Ha már újfent a több, mint húsz évvel ezelőtti időket idézed, a leláton akadtak olyanok, akik már annak idején is szurkoltak a Diósgyőrnek, amikor te még játszottál?

- Igen, szerencsére néhányukat régről ismerem, és akadtak, akikkel most, a győzelem után beszélgethettem. Olyan is volt, aki elmesélte, annak idején nekünk szurkolt, most pedig már a fiával jött. Úgy látszik ez a Diósgyőrhöz való kötődés több helyen - ahogy nálunk is - családi vonás...

- Ez, hogy a körülmények alakulása folytán elég jelentős, a tervezettnél jóval nagyobb szerepet játszottál a kupagyőzelem megszerzésében, hogyan hathat későbbi edzői karrieredre?

- Ó, még csak tanulom a szakmát, nagyon az út elején járok, és meg kell mondjam, nagyon is jól érzem magam ebben a másodedzői szerepben. Mikaeltől nagyon sokat tanulhatunk, mindent megbeszélünk, kéri a véleményünket Fodor Csilláéval egyetemben. A mostani hátralévő feladatokra figyelünk, nem foglalkoztat olyan gondolat, hogy NB I-es felnőtt csapat vezetőedzője legyek. Az amatőr bajnokságban szereplő U23-as társaságot vezetem, ami egy különleges feladat. Abban a csapatban a felnőtt kerettel készülő fiatalabb játékosok felhozatala, folyamatos játéklehetősége a cél. A csapat egyik része velünk, a felnőttekkel, a másik pedig a juniorokkal edz, de fejlődnek a lányok, s ez is a cél. Fiatal csapatunk a felnőttek között a középmezőnyben elfoglalt helyével - bár akadt egy-két elrontott meccs - nem lehetünk elégedetlenek.

 

Fotó: boon.hu