Nem kis meglepetésre nyerte - egy hosszabbításos negyed, valamint egy a sírból visszahozott elődöntő után - a Körmend a Zsíros Tibor férfi Magyar Kupa döntőjét. Az együttes horvát sikeredzőjével, Teo Cizmiccsel csapata a MAFC elleni idegenbeli sikerét követően beszélgettünk.



- Gratulálunk, rég nem látott nagy sikert ért el a Körmend az ön irányításával. A csapatban sok remek képességű légiós játszik, nyilván minimum "egészséges" egóval. Mennyire nehéz elérnie, hogy mindannyian egy irányba "húzzanak"? - kérdeztük a siker egyik tényezőjéről Teo Cizmicet.

- Fogalmazzunk úgy: próbálom úgy "intézni", kiakalítani a keretet, hogy ezzel ne legyen túl sok gond - felelte az újsütetű kupagyőztes edzője.

- Ez így elmondva igen egyszerűen hangzik, de érdekelne, a gyakorlatban hogy "intézi" ?

- Telefonon...Nem keveset áldozok rá, hogy korábbi játékosaimtól, edzőkollégáktól, klubvezető ismerőseimtől információkat kérjek egy-egy kiszemelt játékosról. Nem is feltétlenül, vagy elsősorban az illető játéktudása érdekel, arra a statisztikákból azért lehet következtetni, inkább az emberi tényezők. Hogy mennyire csapatember az illető, mit tart fontosabbnak, a saját eredményességét, vagy a csapatáét. Szerencsére most a Körmendben olyan légiósok játszanak, akik mind egyértelműen az utóbbit. Mert mi a jobb egy csapatnak, ha van egy sztárja, aki dob harmncöt-negyven pontot, de többnyire kikap a csapat, vagy ha van három-négy ember, akik tizenöt-húsz pontokat dobnak meccsenként, egymást, illetve mindig a jobb pozícióban lévő társat próbálják helyzetbe hozni, és győz a csapat. Nyilván az utóbbi, nagyon nem szerencsés, ha egy játékos szinte "rátelepszik" egy csapatra, és szerintem nem is igazi edző, aki ezt engedi. Sikeres csapatot csak csapatemberekkel lehet építeni.

- Játékosként és edzőként is több helyen megfordult, sok tapasztalatot szerzett. Milyen erősségűnek, színvonalúnak látja a magyar bajnokságot?

- Az európai középmezőny országainak bajnokságai között igen erősnek. Elsősorban azért, mert a magyar liga nyitott a külföldi kosarasok foglalkoztatására, és jó néhány nemzetközi szinten is jegyzett játékos szerepel a magyar bajnokságban. Lehet, meglepő, amit most mondok, de az NB I jelen pillanatban erősebb, mint a horvát élvonal. Ott egy légiós játszhat, a legjobb horvát kosarasok külföldön keresik kenyerüket, a bajnoki mérkőzéseknek nincs is igazán hangulatuk, az alacsony színvonal miatt két-háromszáz néző előtt zajlanak a meccsek. Nincs is játékos a válogatottban a horvát bajnokságból. Más, valamivel jobb a helyzet az Adria Ligában szereplő csapatoknál, a Cedevitánál, a Zadarnál és a Cibonánál, de azért ez utóbbi is messze van régi nagy nemzetközi sikereitől.

- Az, hogy a magyar bajnokságban sok a külföldi, s ők játsszák azért a főszerepet a mérkőzéseken, nem vetheti vissza a magyar kosarasokat a fejlődésben?

- Úgy gondolom, nem, sőt. Nem, mégpedig azért, mert, hogy csak a mi csapatunkat említsem, magyar játékosaink napról napra fejlődnek, hiszen nap mint nap Petty, Channels, McKinney és a másik két légiósunk ellen edzenek, gyakorolnak, edződnek. Hogy csak két magyar fiút emeljek ki: Farkas Attila két igen szép kosárral szállt be a játékba, Lakosa Zsolti pedig a szép hárompontosa után ugyan kihagyta a büntetőket, de védekezésben óriási munkát végzett - sokat tettek a MAFC otthonában a nehezen kiharcolt győzelmünkért. Egyébként a MAFC csapatánál is hasonló dolgot figyeltem meg, ugyanennek a jelenségnek köszönhetően fejlődnek magyar játékosai. Kiemelem, ezt én látom így, az én véleményem, de egyáltalán nem biztos, hogy igazam van.

- Úgy tudjuk, gyermekei is kosaraznak, méghozzá igen magas szinten...

- Igen, a tizenhét esztendős fiam a spanyol élvonalban szereplő Sevilla játékosa, és már hét meccsen pályára is lépett a spanyol bajnokságban, lányom pedig az Egyesült Államokban a Colorado State egyetemen tanul - és persze kosárlabdázik.