A Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét egykori magyar válogatott játékosával, Wittmann Krisztiánnal folytatjuk interjú-sorozatunkat, aki szerint nem árt, ha egy csapatkapitánynak van humorérzéke is.

A sorozat korábbi részei:

Angyal Barbara - E.ON ELTE BEAC
Balogh Szilárd - SZTE-Szedeák
Theodoreán Alexandra - TARR KSC Szekszárd
Krnjajski Boris - Kometa Kaposvári KK
Pallai Tamás - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Török Ágnes - SERCO UNI Győr
Molnár Márton - Sopron KC
Weninger Virág - NKA Universitas Pécs
Tóth Ádám - Zalakerámia ZTE KK
Szerelem-Kobolák Cintia - VBW CEKK Cegléd
Tóth Orsolya - Vasas Akadémia
Ferencz Csaba - Egis Körmend
Dúl Panka - TFSE-MTK
Illés Máté - MVM-OSE Lions
Kovács Péter - NKA Universitas Pécs
Kányási Veronika - DVTK HUN-Therm
Perl Zoltán - Falco-Vulcano Energia KC Szombathely
Simon Kristóf - Budapesti Honvéd SE
Kovács Ákos - Atomerőmű SE

- Mit jelent számodra, hogy csapatod kapitánya lehetsz?

2009-ben lettem először csapatkapitány Kecskeméten, és azóta is bíznak bennem a csapatnál, a szakmai vezetésben, ami óriási megtiszteltetés és felelősség is egyben számomra. Jóleső érzés, hogy megvan ez a bizalom felém, hisznek a képességeimben. Bízom benne, hogy sok fiatalnak példát tudtam mutatni eddigi pályafutásom alatt, és még szeretnék bizonyítani a továbbiakban is.  

- Kitől örökölted meg ezt a titulust és mit tanultál tőle erről a szerepkörről?

Nem örököltem ezt a titulust, mert mikor idekerültem, akkor úgymond nulláról kezdtük a munkát. Mikor kezdtem Fehérváron, eléggé fiatal voltam, és ha jól emlékszem, akkor Góbi Ricsi volt a cséká. Őt sokan ismerik, hogy mennyire határozott és erős személyiség. Tudta vinni a csapatot a hátán. Tőle azt tanultam, hogy a befektetett munka megtérül, és fontos a példamutatás nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. Továbbá nem a szavakban volt neki az ereje, hanem inkább a tettek embere volt. Ez az én filozófiám is, kevésbé vagyok vehemens verbálisan, viszont ha kell, akkor utolsó leheletemig küzdök a pályán. Pécsen Simon Balázs és Dragan Alekszics volt a csapatkapitány, míg Szolnokon Vojvoda Dávid és Milosevics. Ők is meghatározó szerepet töltöttek, illetve töltenek be. Példamutató és tiszteletet parancsoló személyiséggel bírnak. 

- Hogyan írnád le a vezetési stílusodat? Milyen módszerekkel szoktad motiválni a társaidat?

Mindenkivel abszolút jó kapcsolat próbálok kialakítani, legyen az magyar, vagy külföldi játékos. Igyekszem úgy tekinteni a társaimra, mintha egy nagy család lennénk. Nem szoktam nagy beszédeket tartani, vagy összehívni a fiúkat. Felnőtt emberek vagyunk, mindenki tudja, hogy egy hajóban evezünk. Ha kell, akkor egy-két jó szóval, poénnal oldom a feszültséget. Továbbá ahogy mondtam, a pályán nyújtott teljesítménnyel igyekszem motiválni a többieket. 

- És te miből meríted a motivációdat leginkább?

A kosárlabda iránti szeretetből, illetve a szurkolóktól kapott pozitív impulzusokból. Az is nagyon fontos természetesen, mikor az egész családom kint van a meccsen. Az leírhatatlan érzés.

- Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig kapitányként szembesültél?

Nem nagyon tudok most konkrétan kiemelni egyet sem. Ha a közelmúltat tekintjük, akkor az Alba elleni Magyar Kupa bronzmeccs szünetében éreztem, hogy kicsit fel kell rázni a csapatot, és akkor hangosabban szóltam az öltözőben, hogy szedjük össze magunkat. Sikerült is, ami örök emlék marad nekem, és szerintem sokak számára Kecskeméten. 

- Mely tényezők szükségesek a csapategység kialakulásához?

Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy próbáljuk meg elfogadni egymást a pozitív és negatív tulajdonságokkal együtt. Ehhez sok türelem és empátia kell, hiszen különböző habitusú emberek alkotnak egy csapatot. Szerencsére az én pályafutásom alatt az volt a jellemző, hogy hasonlóan láttuk a kosárlabdát, a világot, és így könnyedén tudtunk jó kémiát kialakítani. Szerintem az mutatja meg igazán egy gárda karakterét, hogy ha nem fut a szekér, akkor is össze tudnak zárni, és vissza tudnak találni a helyes útra. 

- Kiket tartasz példaértékű csapatkapitánynak a kosárlabda és más csapatsportok világából és miért?

A kosárlabdában Csiricset mondanám Szegeden. Néztem mindig őket, mikor ellenük játszottunk, ahogy összeborulnak, és beszédet mondott, ezzel fanatizálva társait. Más labdajátékból a magyar futball-válogatott csapatkapitányait emelném ki, Szalai Ádámot és Szoboszlai Dominikot. Mindketten vezéregyéniségek, akik karrierjükkel és motivációs beszédeikkel sokat adtak, vagy a mai napig is adnak a nemzeti együttesnek.

- Szerinted mi egy csapatkapitány három legfontosabb tulajdonsága?

Lehet több is lesz. A türelmet már említettem, hogy miért fontos. A humorérzék sem árt, mert a mai világban ez sok feszültséget fel tud oldani. A kellő emberismeret is mérvadó, mert nem mindegy, kihez, hogyan közelítesz, vagy beszélsz. Utoljára, de nem utolsó sorban pedig határozottság, és önbizalom kell, hogy valaki vezére tudjon lenni csapatának. 

- Végezetül mit üzensz a csapattársaidnak és a szurkolóknak?

Szállóige már az öltözőn belül, hogy “sok sikert”, így ennél többet nem is tudnék mondani a csapattársaknak. Szurkolóinknak pedig azt, hogy maradjanak ilyenek, mert érezzük azt a szeretetet, amit felénk sugároznak a lelátóról. Mi is nagyon szeretjük őket. Igyekszünk meghálálni nekik jó játékkal a sok törődést.