A SERCO UNI Győr magyar válogatott játékosával, Török Ágnessel folytatjuk csapatkapitány interjú sorozatunkat - aki szerint mindenki be tud állni a sorba, a mondandó tálalása egy nagyon fontos részlete a csapatkapitányi feladatoknak.

 

 

 

 

Nagy érzelmi töltettel bír számomra ez a poszt, hiszen annál a klubnál lehetek csapatkapitány, ahol először fogtam kosárlabdát a kezembe. Végigjárva a “szamárlétrát”, utánpótlásból felkerülve felnőttbe, majd csapatkapitányi pozícióba kerülni tényleg egy nagyon szép és kerek történet számomra.

 

 

 

Raksányi Krisztától vettem át a titulust, akitől a határozottságot lestem el, ami szerintem elengedhetetlen ehhez a pozícióhoz. Előtte pedig évekig Laklóth Anna volt a “kapitányom”, aki óriási szívvel vezette a csapatot a nehezebb időkben is, emiatt mindig fel fogok nézni rá is.

 

 

 

Igyekszem figyelni a csapatom igényeire, és a lehető legjobban közvetíteni az edzői stáb és a lányok között, illetve a menedzsment és a csapat között is. Hiszek abban, hogy mindannyian egy csónakban evezünk, és összefogva minden nehéz helyzetre tudunk találni megoldást.

 

 

 

 

Abszolút híve vagyok annak, hogy a szavaknak ereje van, és azt is tapasztalom, hogy ha megtaláljuk a megfelelő utat valakihez, akkor mindenki be tud állni a sorba. A mondandó tálalása szerintem egy nagyon fontos részlet. Mindenkit meg lehet szólítani a megfelelő eszközökkel.

 

 

 

Óriási szeretet vesz minket körbe itt Győrben: az aláírásért tolongó kisgyerekektől kezdve a szurkolókon át a lelátón ülő családtagjainkig. A belső motivációm mellett ők azok, akik miatt érdemes ezt csinálni.

 

 

 

Egy hosszú szezon során mindig jön egy olyan időszak, amikor csapatként gödörbe kerülünk akár sérülések, akár más tényezők miatt. Nekem az a legnagyobb kihívás, hogy ilyenkor megtaláljam, mi az, ami kihúzhatja a csapatot ebből a nehéz helyzetből. Sokszor egy közös program lehet a megoldás, máskor pedig le kell “boltolni “ még egy szabadnapot az edzővel annak érdekében, hogy kicsit mindenki ki tudjon szakadni a szürke hétköznapokból.

 

 

 

 

Szerintem ehhez az első és legfontosabb, hogy jó emberek legyenek a csapatban. Ha nyitott és pozitív személyiségekkel sikerül feltölteni egy keretet, akkor véleményem szerint minden adott ahhoz, hogy a pályán kihozza magából a legtöbbet a csapat, és emellett az öltözőben is kiváló legyen a hangulat.

 

 

 

Nem tudnék kiemelni csapatkapitányokat. Szerintem minden sikeres csapat mögött egy példaértékű csapatkapitány áll, aki nap mint nap nagy munkát fektetett abba, hogy a csapata ott legyen, ahol tart.

 

 

 

Empátia, határozottság és jó kommunikációs készségek.

 

 

 

Azt üzenem nekik, hogy tegyünk meg mindent, hogy elérjük a céljainkat: a lányokkal a pályán hozzuk ki magunkból a maximumot, a szurkolók pedig a lelátón szurkoljanak a csapatunknak. A rájátszás biztos óriási izgalmakat fog hozni, így mindenkire szükségünk lesz!