A Kometa Kaposvári KK kapitányával, Krnjajski Borisszal folytatjuk csapatkapitány interjú sorozatunkat - a somogyiak játékosa az emberi kapcsolatokat tartja a legfontosabbnak, meghallgatja a másikat, amikor egy kávé mellett átbeszélik a problémákat.

A sorozat korábbi részei:

Angyal Barbara - E.ON ELTE BEAC

Balogh Szilárd - SZTE-Szedeák

Theodoreán Alexandra - TARR KSC Szekszárd

– Mit jelent számodra, hogy csapatod kapitánya lehetsz?
Nagy megtiszteltetés nekem, hogy csapatkapitány lehetek. Sokat jelent, hogy én lettem kijelölve erre a tisztségre. Nagy felelősség ez, hiszen a pályán és azon kívül is jó példát kell mutatni. Fontos a magatartás és a hozzáállás a sporthoz. Igyekszem minden energiámmal mindig jó példát mutatni a csapattársaim felé is, de az élet során általánosságban is. Összegezve tehát nagyon megtisztelő és hálás szerepkör ez, de nagy felelősség is.

– Kitől örökölted meg ezt a titulust és mit tanultál tőle erről a szerepkörről?
Hendlein Rolandtól vettem át a képzeletbeli csapatkapitányi karszalagot. A korábban említettekről is tőle tanultam rengeteget, hogy a pályán kívül is legalább olyan fontos ez a tisztség, mint amikor mezt húzok. Megtanultam tőle, hogy nagyon fontos odafigyelni arra, hogy a társaim mentálisan is a topon legyenek és mindenki a csapat fontos tagjának érezze magát.

– Hogyan írnád le a vezetési stílusodat?
A saját személyiségem szerint igyekszem példát mutatni a társaknak. Minden nap küzdök, harcolok és ezt az energiát, lendületet próbálom átadni a többieknek, hogy ezt esetleg kamatoztathassák a mindennapi életük során is.

– Milyen módszerekkel szoktad motiválni a társaidat?
Elsősorban nyilván bátorító szavakkal, lelkes buzdítással. Amennyiben valakinek esetleg mentális problémája van, akkor fontosnak tartom a beszélgetéseket, vagy van olyan helyzet, amikor a vicces ajándékok is sokat segítenek, pozitívabb irányba terelik a gondolatokat. Ha valaki nem elég motivált annak többnyire lelki, mentális oka van, szóval egy kávé mellett jó ezeket átbeszélni és meghallgatni a másikat. Például hetente össze szoktam hívni a csapatot és hagyománnyá vált, hogy együtt videojátékozunk (PS-ezünk), finomakat eszünk, majd az este végén szoktunk európai kosármeccseket nézni.

– És te miből meríted a motivációdat leginkább?
Igyekszem mindig motivált maradni. Minden reggel azokra gondolok, akik szeretnek engem, a családomra, barátokra és ez nekem segít. Tudom, hogy vannak emberek, akik bíznak, hisznek bennem, így érzem a felelősséget, hogy minden nap a legjobban teljesítsék, hogy rászolgáljak a bizalmukra, szeretetükre.

– Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig kapitányként szembesültél?
Az elején nagyon furcsa volt nekem, mert a szezon közben lettem csapatkapitány. Ez volt a legnagyobb kihívás számomra, hogy más csapatkapitánnyal kezdtük a szezont Roli személyében, így a társaimnak is furcsa lehetett ez eleinte. Aztán persze Rolitól is sokat tanulva már zökkenőmentesen ment minden.

– Mely tényezők szükségesek a csapategység kialakulásához?
A csapategység nem a játékosok képességein alapul szerintem. Nem az a fontos ki milyen jó kosaras. Az emberi kapcsolatok a legfontosabbak, hiszen több kultúra, nemzet is jelen van egy csapatban. Lehet van olyan, ami valakinek normális, másnak pedig furcsa, ezért mindenkinek esélyt kell adni, hogy kifejezze és megértesse magát. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy aztán játékpercektől függetlenül is fontosnak érezze magát mindenki a klubon belül.

– Kiket tartasz példaértékű csapatkapitánynak a kosárlabda és más csapatsportok világából és miért?
Novica Velickovic kiemelkedő csapatkapitány kosárlabdában az én szememben. Ő 35 évesen visszatért a Partizan csapatához, ami akkor anyagi krízisben volt, de Novica Velickovic visszatért, hogy játsszon és ő volt a vezére a csapatnak. Öröm volt nézni, hogy adja a lendületet a fiataloknak ennyi idősen, buzdított mindenkit és a szurkolók is imádták.
Mást sportból pedig Carlos Puyolt mondanám. Látszott, hogy mennyire csak a focira és a csapattársaira fókuszál. Nem foglalkozott a bírókkal, vagy a vendégszurkolókkal. Nagyon lelkes volt és odatette magát a csapatért.

– Szerinted mi egy csapatkapitány három legfontosabb tulajdonsága?
Először is, hogy jó a frizurája – kezdte nevetve Krnjajski Boris. – A viccet félretéve a felelősség- és kötelességtudat nagyon fontos szerintem. A szorgalom, vagy maximalizmus és elengedhetetlen. Illetve a társakra való odafigyelést, empátiát is kiemelném.

– Végezetül mit üzensz a csapattársaidnak és a szurkolóknak?
A csapattársaimnak azt, amit minden meccs előtt is mondok nekik, hogy tisztességesen végezzük el a munkát, adjunk bele mindent és legyünk hálásak azért, hogy azt tudjuk csinálni, amit szeretünk és ez adjon erőt, hogy minél jobban teljesítsünk, eddzünk. Továbbá köszönöm nekik a sok élményt, tapasztalatot, valamint az együttműködést és, hogy szert tehettem nagyon jó barátokra idén is.
A szurkolóknak, pedig először is köszönöm a hosszú évek kitartó buzdítását jóban-rosszban. Azt, hogy vendégmeccseken is gyakran és hangosan halljuk a meccs hevében is például a „Hajrá, hajrá Kaposvár!” rigmust. Azt gondolom, hogy együtt tudunk csak elérni célokat, eredményeket és erősebbek vagyunk együtt.