A játékvezetőknek is hiányoznak a mérkőzések
10
May
2020
A játékvezetőknek is hiányoznak a mérkőzések
2020. május 10.  |  17:58
Lassan két hónapja, hogy a koronavírus terjedése miatt beszüntették a bajnokságokat. Játékosok, edzők, sportvezetők véleményeit gyakran, szinte folyamatosan olvashattuk, arról viszont elég kevés szó esett, hogy a sportág szintén fontos szereplői, a játékvezetők hogyan élik meg ezt az időszakot. Egyik nemzetközi játékvezetőnkkel, a nemzetközi minősítést 2017-ben megszerző Tőzsér Dénessel - aki korántsem mellesleg a Budapesti Kosárlabda Szövetség Játékvezetői Bizottságának elnöke is egyben - beszélgettünk a kialakult helyzetről, vele próbáltuk játékvezetői aspektusból megvizsgálni a helyzetet.
 
- Hogyan élitek, hogyan élik meg a játékvezetők, hogy lassan két hónapja nincsenek mérkőzések?
 
- Elsősorban természetesen a magam, de azért játékvezető kollégáim nagy többségének a nevében is mondhatom: nehezen, nagyon nehezen. Tizenhat évesen, immáron húsz éve tettem le a játékvezetői vizsgát, azóta bíráskodom. Igaz ugyan, hogy most jóval több időt tölthetek a családdal, a kutyámmal, de a játékvezetés nálam szinte életformává vált. Minden mérkőzésen rengeteg új impulzus ér, kezdve attól, hogy találkozunk, elindulunk egy mérkőzésre, azon át, ahogy a megérkezünk a csarnokba, s hazai csapat képviselői fogadnak, ahogy húsz perccel a kezdés előtt, már átöltözve belépünk a terembe, s felnézünk a lelátóra, hogy érzékeljük, milyen hangulat vár minket, egészen addig, amíg a lefújás után el nem kezdjük elemezgetni mi hárman és az ellenőr a mérkőzésen történteket. Nos, nekem személy szerint mindez nagyon hiányzik.
 
- Mit tudtok csinálni "szakmailag" ebben az időszakban?
 
- Túl sok mindent nem. Köztünk, játékvezetők között az egész évadban mondhatni folyamatos a kapcsolattartás, amikor egy-egy meccsről elindulunk hazafelé, hívjuk egymást, kivel, kinek a mérkőzésén mi történt. Lehet, hogy meglepő, de most így, hogy nincsenek mérkőzések, jóval intenzívebb lett a kapcsolattartásunk. Szerintem a szünet utáni első hónapban körülbelül annyit beszélgettünk egymással, mint máskor egy egész évadban. E beszélgetések alapján mondhatom: szinte mindannyiunknak hiányoznak a meccsek. E tekintetben bizonyos mértékig tartjuk egymásban a lelket, érdeklődünk, kivel mi van, kinek hogyan telik ez a meccsek nélküli időszak. Ehhez annyit azért még hozzáfűznék, hogy azt talán kevesen tudják rólunk, játékvezetőkről, hogy mi nagyon szeretünk mémeket készíteni, nagy "mémgyárosok" vagyunk. Ezekkel egymást cukkoljuk, küldözgetjük körbe a zárt játékvezetői facebook vagy viber csoporton belül. Így első látásra ez kicsit furcsának tűnhet, de most, ebben az időszakban, ennek az átvészelésére az egyik legfontosabb eszköz a humor.
 
- Nyilván anyagilag is elég rosszul érinti a játékvezetőket a bajnokságot beszüntetése. Erről is esik szó a beszélgetések alatt?
 
- Az NB I-es játékvezetők között alig. Mindenkinek van munkája, mindenki dolgozik, van, aki továbbra is bejár, van, aki otthonról, de dolgozik. Velük inkább arról esik szó, amellett, hogy kinek hogy megy az időszak, kinek miért hiányzik a bíráskodás, és persze most van igazán idő sztorizgatni. Más a helyzet Budapesten. A fővárosban nagyon sok felnőtt és utánpótlás bajnokságot rendez és szervez a BKSZ. Rengeteg a mérkőzés, több, mint 100 játékvezető működik Pesten - messze a legtöbb, ha a megyéket nézzük. Nos sajnos köztük bizony akadnak, akiknek a megélhetésük, a bevételük jelentős részét a játékvezetésből keresett jövedelmük adja. Bennük tényleg szinte szó szerint tartani próbáljuk a lelket, próbálunk segíteni nekik.
 
- A fővárosban online szakmai továbbképzéseket is tartottak. Ezek hogy sikerültek?
 
- Bár valóban "szakmáztunk" is, én ezt azért nem továbbképzésnek nevezném, inkább online szakmai összejövetelnek. Mindkét rendezvénynek volt egy-egy meghívott vendége. Az elsőn pécsi kollégánk, a szintén FIBA-minősítésű Praksch Peti beszélt a FIBA ajánlásáról erre a vírus okozta időszakra. Röviden a lényege az volt, hogy a játékvezetők ne "hagyják el" magukat, mozogjanak, tartsák szinte állóképességüket. A második összejövetelen a korábbi válogatott játékos, az óriási nemzetközi tapasztalattal rendelkező volt Euroliga-All Star kosaras, a már edzősködő, a BEAC-nál utánpótlás csapatot vezető, az első együttesnél a másodedzői tisztet betöltő Vajda Anna volt a vendég. Az elején még kicsit izgatott, lámpalázas volt, de szerencsére hamar feloldódott. Vele a játékos, az edző, illetve a játékvezetők közötti kapcsolatról beszélgettünk, a viselkedési formákról. Nekünk is érdekes, tanulságos volt egy ilyen elismert korábbi kitűnő játékos véleményét megismerni. Később az összejövetel átment sztorizgatásba, ami még oldottabbá tette, még inkább feldobta a hangulatot.
 
- Említetted a FIBA-ajánlást. Egyetértesz vele, vagy talán jobb, hogy a nagy "hajtás" után lehet egy kicsit lazítani, pihenni?
 
- Abszolút egyetértek, és futok is minden nap. Szeretnék megszabadulni pár kilótól, a célom, hogy egy héten "lenyomjak" hetven kilométert, hogy kijöjjön a napi tízes átlag. Úgy gondolom, nekünk is fontos erőnlétünk szinten tartása, sokkal rosszabb lenne a szezon közeledtével leeresztett állapotból visszanyerni az állóképességet.
 
- Tervezitek a sorozat folytatását?
 
- Volt egy márciusban, egy pedig áprilisban. Úgy tervezzük, májusban is tartunk majd egyet, de reményeink szerint júniusban már személyesen is találkozhatunk.
 
- Említetted, hogy a téged érő impulzusok egyike, hogy amikor a mérkőzések előtt kb. szűk fél órával beléptek a csarnokba, felnéztek a lelátóra, hogy lássátok, mennyien vannak, milyen hangulat vár majd rátok. Az utolsó lejátszott forduló zárt kapus volt. A kívülálló azt gondolná, a játékvezetőknek ez jelentős könnyebbség, nem szidják őket...
 
- Én ebben a fordulóban Szombathelyen a Falco-Jászberény mérkőzést vezettem. Többször is vezettem már Szombathelyen, általában közel telt ház és kitűnő hangulat van az Aréna Savariában. Mit mondjak, lehangoló érzés volt látni az üres széksorokat, nem volt jó így mérkőzést vezetni. Úgy gondolom, ahogy a játékosok, mi is sokkal jobban fel tudunk pörögni egy olyan mérkőzésre, amelyen tömve vannak a lelátók - még ha időnként szidnak is minket -, mint amelyiken üresek...

Megyei szövetségek