Remek szezont fut, dupla-duplát átlagol a TFSE-MTK amerikai magasembere, Ashten Prechtel. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.
A sorozat további részei:
Zala Friskovec - Sopron Basket
Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd
Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs
Greg Lee - Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét
Darcee Garbin - SERCO UNI Győr
Jay Jay Chandler - Atomerőmű SE
Ibrahim Durmo - NKA Universitas Pécs
Makenna Marisa - Dávid Kornél KA
Katrina Ozola - E.ON ELTE BEAC
Shane Gatling - Endo Plus Service-Honvéd
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
Hét-, nyolcéves koromban kezdtem el kosárlabdázni, mert édesanyám szervezett egy kosárligát a szomszédban, ahol a testvéreim is ott játszottak. Példaképem korábbi edzőm, Daniel Page, aki Szerbiában dolgozott.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Mindig magas voltam, ezért centerként játszattak edzőim, de én szerettem volna a többi poszton is szerepelni, így alig vártam amikor lehetőséget kaptam a többi pozícióban is.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Másodévesként megnyertük az egyetemi a bajnokságot (NCAA) Amerikában, amire nagyon büszke vagyok, de az első profi évemre is nagyon szívesen emlékszem vissza, amit Új-Zélandon töltöttem.
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
Nincs különösen ilyen, angolul beszélünk a csapattársaimmal és az edzőimmel, így nem okoz gondot légiósként a csapatban lennem.
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
A mérkőzéseken megpróbálok mindent megtenni a csapatért, különösen a lepattanók és a védekezés terén így, ha esetleg nem is játszom jól, akkor még mindig hasznos tudok lenni ezekben a szegmensekben.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Minden találkozó előtt kávéval indítok és relaxálok. Zenét szoktam hallgatni és szeretek édes burgonyát enni ebédre. Ezzel a rutinnal készülök fel a meccsekre.
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Nagyon „fun” ez az év, jók vagyunk együtt a csapattársakkal és az izgalmak csak most jönnek, hiszen most fog eldőlni, hol végzünk a bajnokságban. Nagyon élvezem ezt a szezont, ami egy remek élmény számomra.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Szerintem nagyon magas szintű és nehéz, hiszen több kiváló csapat is van, valamint sok külföldi játékossal is megküzdhetek. Véleményem szerint jó színvonalon játszanak, ezért is szeretek itt pattogtatni.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Ez egy jó-, de kemény szezon volt, ami végén akkor leszünk boldogok, ha szépen tudjuk ezt befejezni, ami az ötödik helyet jelentené többek között.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Úgy érzem könnyen beilleszkedtem. Szeretem a várost, nagyon jónak tartom összességében, sok szép és kifejezetten gyönyörű dolgot is találni itt, valamint az ételek is nagyon ízlenek.
- A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?
A magyar nyelv nagyon nehéz, pár szót azért tudok, de ez egy kemény nyelv. Azért nagyon mókás mindig új szavakat tanulni, igyekszem párat elsajátítani.
- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
A kávézás kultúrájában van különbség, miután Magyarországon hosszabb időre ülnek le az emberek a kávézókba kikapcsolódni. Ez nekem nagyon tetszik, így én is gyakran töltök időt a barátaimmal ezeken a helyeken.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
Az ételek, és a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálás nagyon jó. Tetszik, hogy körülöttem az emberek, csapattársak és edzőim nagyon kedvesek, kedvelem őket.
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Pár barátommal szoktam kikapcsolódni, illetve más gárdák amerikai légiósaival barátkoztunk össze és velük is szívesen lógok.
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Legyenek bevonva minél előbb és minél jobban a fiatalok a kosárlabdázásba. A női kosárlabda kultúrája nem csak Amerikában, de Európa szerte is egyre nagyobb és népszerűbb. Fontos, hogy a nézők és a szurkolók is többen érdeklődjenek és támogassák ezt a sportot.