Egyénileg és csapatszinten is kiváló szezont tudhat eddig maga mögött az Atomerőmű SE amerikai hátvédje, Jay Jay Chandler, hiszen a paksiak a második helyen állnak a tabellán, ő pedig több mint 23 pontot átlagol mérkőzésenként. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.

 

A sorozat további részei:

Zala Friskovec - Sopron Basket

Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász

Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd

Kobe Langley - SZTE-Szedeák

Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs

Djordje Drenovac - DEAC

Greg Lee - Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét 

Darcee Garbin - SERCO UNI Győr

 

 

- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

Kiskorom óta labda van a kezemben, az egész családom sportolt, és bátorítottak, hogy kosarazzak. Felnőttként több példaképem volt, de az egyik, aki a legjobban kiemelkedik, az apukám. Sokat voltunk együtt, játszottunk is, igyekeztem minél több mindent átvenni tőle, amit a kosárlabdáról és az életről tanított.

 

- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Gyakorlatilag mindenre. Kiskoromtól fogva mindig néhány korosztállyal feljebb játszottam, így mindenben fejlődtem. 12 éves korom körül az edzéseken az egyéni képzésre és a dobásokra terelődött a fókusz.

 

- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?

A nyelvi akadályokat a legnehezebb az elején leküzdeni, de idővel lehet alkalmazkodni ehhez is.

 

- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?

Azt mondanám, szórakoztató a játékom. Mindig a legjobbamat próbálom nyújtani a győzelem érdekében, és igyekszem jól érezni magam a pályán a csapattársakkal.

- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?

A meccs előtti pihenés számomra kötelező, gyakran szoktam zenét is hallgatni ráhangolódásként. Kis egyéni edzéssel is igyekszem formába hozni magamat a mérkőzések előtt, hogy jól teljesítsek.

 

- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?

Nagyon jó csapatunk van. Mindenki jól kijön egymással, jó srácok a pályán és azon kívül is. Már az előszezon elején sikerült kialakítanunk az összhangot, ami lehetővé tette számunkra, hogy eredményesen dolgozzunk együtt.

 

- Mivel lennél elégedett a szezon végén?

Ha megnyernénk a bajnokságot.

 

- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?

Könnyen ment. Nem túl nagy a város, de a közösség jó, az emberek hamar befogadtak.

- A magyar nyelvvel, hogy boldogulsz?

Sokat használok fordítóprogramokat, de a legtöbb ember, akivel találkozom, beszél angolul, úgyhogy boldogulok.

 

- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?

Az ételt mondanám. Kipróbáltam néhány helyi fogást, azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem rossz.

 

- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Az építészet. Amikor Budapesten járok, mindig rácsodálkozom a városban fellelhető különféle épületekre és szobrokra.

- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?

Minden csapattársammal jóban vagyok, de talán Khalil Dukes-szal töltöm együtt a legtöbb időt.

 

- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?

Bármivel is foglalkozol, mindig a legjobb tudásod szerint igyekezz csinálni, de fontos, hogy közben érezd magad jól!