Valódi veteránnak számít a magyar bajnokságban Djodje Drenovac, hiszen immáron hatodik szezonját tölti hazánkban a DEAC szerb bedobója. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.

A sorozat további részei:

Zala Friskovec - Sopron Basket

Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász

Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd

Kobe Langley - SZTE-Szedeák

Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs

- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

Mint minden gyerek a hazámban, én is szerettem kosarazni, szerettem dobálni. Otthon ez egy rendkívül sikeres sportág, a példaképem Dejan Bodiroga volt. Ötévesen jártam először kosáredzésen, majd hétévesen kapcsolódtam be ténylegesen a játékba.

- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Nagyjából mindenki azonos feladatokkal kezd, később alakul ki, ki mire fekteti a hangsúlyt – miben vagyunk ügyesebbek, mekkorára növünk. Fontos, hogy több poszton is kipróbáljuk magunkat, több dolgot csinálva, hiszen csak így derül ki, miben emelkedünk ki a többiek közül. Gyerekként általában én voltam a legmagasabb a csapatban, de így is sokat volt nálam a labda, ez később előnyömre vált.

- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Az U19-es világbajnokságon elért ezüstéremre büszke vagyok, de minden trófeának, amit sikerült elhódítanom csapataimmal, helye van a szívemben. A korosztályos válogatott kapitánya is lehettem, erre szintén büszkeséggel gondolok vissza.

- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?

Talán nem a legnehezebb, de az egyik legfontosabb dolog, hogy alkalmazkodni tudj ahhoz mentálisan, hogy nem otthon vagy, hanem egy másik országban. Ezt nem csupán a kosárlabdára értem, hanem emberként is. Fontos a beilleszkedés.

- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?

A pontszerzés fontos, de több más dologban is segíteni tudom érzésem szerint az együttest – mikor épp mi kell a győzelemhez.

- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?

A mentális felkészülés nálam azzal kezdődik, hogy a lehető legjobban felkészülök az ellenfélből. Fontos, hogy tudjuk, kivel játszunk, mi az, ami működik ellenük, mi az, ami kevésbé. Fizikálisan ugyanúgy készülök, mint minden edzésre.

- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?

Remek, tehetséges csapatunk van, és a gárda fele fiatal játékosokból áll, akik edzésen és meccsen is sokat futnak – ez minket, rutinosabb kosarasokat is arra sarkall, hogy többet adjunk ki magunkból, hogy ne maradjunk le. Szerintem ez egy minőségi, tapasztalt együttes, folyamatosan azon dolgozunk, hogy napról napra egyre jobbak legyünk.

- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?

Érdekes bajnokság, tavaly is láthattuk, mennyire kiegyensúlyozott, bárki nyerhetett bárhol. Idén ez talán kicsit másképp lesz, hiszen változott a légiósszabály, nagyobb a teher a magyar játékosokon. Próbáljuk a lehető legtöbbet kihozni magunkból, hogy minél jobban szerepeljünk.

- Mivel lennél elégedett a szezon végén?

Először is azzal, hogy ha az idény végén a tükörbe nézek, azt mondhassam magamnak: mindent beleadtam. Csapatszinten úgy gondolom, a legjobb négybe jutással lennék elégedett.

- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?

Majdnem hat éve vagyok itt, ez a hatodik szezonom, jól ismerem és szeretem a várost. Sok a felfedeznivaló a környéken, ezt meg is tettük már a családommal. Gyorsan beilleszkedtem, nem volt nehéz, hiszen remek hely Debrecen.

- A magyar nyelvvel, hogy boldogulsz?

Ez a következő célom, próbálkozom. Remélem, hamarosan legalább olyan jól beszélek majd, mint a fiam, aki tud magyarul.

- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?

Az emberek kétségkívül nyugodtabbak itt. Nem sietnek sehová, ez tetszik nekem. Belgrádban élek, ahhoz képest itt alig van forgalom, ez is pozitívum.  

- Mi a tetszik a legjobban Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Az ünnepnapok és hagyományok tisztelete itt erősen jelen van, ami nagyon tetszik. Egyelőre nem veszek részt az itteni ünnepségekben, csak kívülről figyelem, de tetszik, amit látok.

- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?

A családommal töltöm a legtöbb időt, de természetesen a csapattal is vannak programok, például kávézás. Nem tudok egyetlen embert mondani, akihez a legközelebb állnék, sok időt töltünk együtt.

- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?

A szurkolóknak hálásak vagyunk a biztatásért. Nem csak magunk miatt vagyunk itt, hanem hogy őket is boldoggá tegyük, értük is játszunk. Ezért is nehéz feldolgozni egy-egy vereséget. A fiataloknak azt üzenném, legyenek koncentráltak, motiváltak, bármit is csinálnak, bármivel is szeretnének foglalkozni.