A csapatkapitány interjúk és a vezetőedzői kérdőívek után újabb sorozattal jelentkezünk a Hunbasket hasábjain, ezúttal a hazánkban játszó légiósokat szeretnénk egy kicsit jobban megismertetni a közönséggel. Sorozatunk negyedik részében az SZTE-Szedeák amerikai hátvédje, Kobe Langley válaszolt a kérdéseinkre.

A sorozat további részei:

Zala Friskovec - Sopron Basket

Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász

Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd

- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?

Amint tudtam járni és láttam, már elkezdtem kosarazni. A nagypapám adott először labdát a kezembe, ő nevezett el Kobe Bryant után Kobe-nak. Ez adta meg nekem az inspirációt, hogy hasonló mentalitással játsszak, persze kipróbáltam más sportágakat is, de a kosárlabda megfogott, az egész családom kosarazik, egy igazi kosaras családból jövök. A DNS-emben van a játék, a kosárlabda az életem első napjától fogva jelen volt az életemben, az apukám ugyanabban a középiskolában játszott, mint én.

- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?

Nem tudnék mondani kimondottan egy területet. Az alapoktól kezdtük, a lábmunkára nagyon figyeltünk, de ugyanígy a labdakezelésre, vagy a dobásra, védekezésre. Azt gondolom, mindaz, amit akkor tanultam, tett azzá a játékossá, aki ma vagyok, az első naptól fogva ezen dolgozom.

- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Kiskoromban, még kisiskolásként hatszor egymás után megnyertük az állami bajnokságot, majd háromszor voltunk nemzeti bajnokok is, 2017-ben és 2019-ben szintén nyertünk állami bajnokságot. Középiskolában is sikerült nyernünk, szerencsére sok sikerben volt részem.

- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?

Az ételeket mondanám, és persze a nyelv is egy akadály. Az ételeket persze nem úgy értem, hogy gusztustalan lenne, vagy bármi ilyesmi, csak egyszerűen más állag, más ízek. Egyelőre még nem szoktam hozzá, de nyitott vagyok más kultúrákra.

- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?

– Irányítóként jellemezném magam, de megteszek bármit, amit a csapattársaimért, vagy az edzőmért meg kell tennem. Támadásban és védekezésben is keményen igyekszem dolgozni, és ott segíteni, ahol éppen szükség van rám.

- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?

Mindig zenét hallgatok, mielőtt bármi, kosárlabdával kapcsolatos dolgot tennék. J. Cole, Lil Wayne, NBA Young boy, főleg ezeket hallgatom, de jöhet bármi más. Mindig tésztát vagy szendvicset eszem, mielőtt a csarnokba indulnék, majd válaszolok a szüleimnek, akik minden meccsem előtt üzennek nekem.

- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?

Jó érzéseim vannak a szezonunkkal kapcsolatban. Az idény elején sajnos nem voltunk velünk DeAndre Davis, az ő hiánya fájó volt számunkra. Most, hogy visszatért, fizikálisan sokat javultunk, védekezésben is léptünk előre, sokoldalúbb lett a játékunk. Azt gondolom, nyugodtan bármelyik ötösünket felküldhetjük a pályára, mindenki igyekszik a legjobbját nyújtani. Jó véleménnyel vagyok az edzőinkkel kapcsolatban is, remek velük együtt dolgozni.

- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?

Egy nagyszerű, nagyon fizikális bajnokságról van szó, kihívás itt szerepelni. Büszke vagyok, hogy itt lehetek, izgatottan várom, hogy mit hoz majd a szezon további szakasza.

- Mivel lennél elégedett a szezon végén?

Mindenképpen elégedett lennék, ha sikerülne bejutnunk a rájátszásba, és aratnánk pár nagy győzelmet az idény során.

- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?

Tetszik Szeged, sok olyan tényezővel bír, amire otthon nincs példa, például a rengeteg, szabad kiülési lehetőség - ahonnan én származom, ott nincs ilyen. Rengeteg program, fesztivál is van Szegeden, megkedveltem a várost.

- A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?

Ez a legnehezebb nyelv, amit valaha próbáltam megtanulni. Néhány csapattársam nagyszerű munkát végez abban, hogy napi szinten próbál engem magyarul tanítani, és minden nap van valami új szó, amit sikerül megtanulnom, úgy érzem, egyre inkább megszokom a kultúrát is.

- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?

Az Egyesült Államokban jellemzőbbek a menő autók, ruhák és hasonló dolgok, míg úgy tapasztalom, Magyarországon ez nem így van, sokkal kevesebben lógnak ki az átlagból, mindenki igyekszik megmaradni egyszerűnek, de ez egyébként tetszik is nekem.

- Mi tetszik a legjobban Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?

Nem akarok hazudni: a hamburgerek zseniálisak itt! Biztos vagyok benne, hogy minden hamburgert ki szeretnék próbálni, eddig mindegyik tetszett, nem tudtam olyat választani, ami ne ízlett volna.

- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?

A szabadidőmben a csapattársaimmal igyekszem sok időt tölteni, Sztarkóval, Polával, vagy Sziszivel, de persze a honfitársaimmal is jól kijövök. Cseh Boti az, akivel a legtöbb időmet töltöm, vagy legalább beszélgetünk egymással a pályán kívül.

- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?

Maradjanak koncentráltak, és fókuszáljanak a céljaikra, ne térjenek le az útról, ne tántorítsa el semmi attól őket, hogy elérjék a kitűzött célokat!