Az élvonal egyik újonca a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia csapata, a fiatalokkal teletűzdelt gárda egyik vezére a csupán 23 esztendős Makenna Marisa. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.
A sorozat további részei:
Zala Friskovec - Sopron Basket
Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd
Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs
Greg Lee - Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét
Darcee Garbin - SERCO UNI Győr
Jay Jay Chandler - Atomerőmű SE
Ibrahim Durmo - NKA Universitas Pécs
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
Nagyjából öt évesen kezdtem sportolni, nem csak kosarazni, többféle sportágat is kipróbáltam. Eleinte a testvéreimre tekintettem példaképként, mert ők is sportoltak, és olyan akartam lenni, mint ők. Ahogy idősödtem, Sabrina Ionescu sokoldalú játéka fogott meg leginkább.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Minden edző más-más dologban jó, kicsit máshogy tanít, így nem volt kifejezett fókusz, mindig másra koncentráltunk. Az alapok nagyon fontosak, mint a labdavezetés, a helyes dobómozdulat kialakítása, de emellett elengedhetetlen, hogy keményen odategye magát az ember, bármibe is vág bele. A mentalitás a kulcs.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Középiskolában veretlenül nyertük meg az állami bajnokságot, ami korábban még sosem fordult elő az iskola történetében. Voltak egyéni elismeréseim is, de a csapatsikereket mindig is fontosabbnak tartottam.
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
A nyelvet mondanám még úgy is, hogy viszonylag sokan beszélnek a városban angolul. A minap vettem egy kabátot, és vissza kellett vinnem az üzletbe, az eladó hölgy azonban nem beszélt angolul, így fordítóprogramot kellett használnom. :-)
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Szeretek gyorsan játszani, amikor védekezésből támadásba váltunk, szeretem a csapatot felpörgetni. Emellett erős bajnokságokban játszottam odahaza, így ebbből a szempontból tapasztaltnak is mondanám magamat, sok mindent láttam, erős ellenfelek ellen játszhattam.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Nagyon fontosnak tartom a felkészülést, mindig megnézem az ellenfelet, igyekszem tanulmányozni őket amellett, hogy persze a saját figuráinkat is észben tartom. Mérkőzés előtt igyekszem minél hamarabb pályán lenni és gyakorolni - dobást, labdakezelést.
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Úgy érzem, egyre jobbak leszünk, ahogy halad előre a szezon. Sok tehetséges játékosunk van, akik a játék több szegmensében is képesek jó teljesítményre, a csapatkémiát pedig folyamatosan igyekszünk építeni.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Nagyon erős liga, és rendkívül fizikális is, de ezt egyáltalán nem bánom! (nevet) Minden mérkőzés komoly küzdelem, mindig készen kell állnunk.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
Ha elérnénk a céljainkat, ami egy rájátszást érő helyet jelentene.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Igen! A csapattársaimnak köszönhetően! (nevet) Az emberek kedvesek és befogadóak, szeretek itt lenni.
- A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?
Tanulgatom... Már sokkal többet értek, mint amikor idejöttem, és élvezem a tanulási folyamatot.
- Mi a számodra leginkább szembetűnő különbség hazád kultúrája és a magyar kultúra között?
Az amerikaiak.. hogy is mondjam... hangosabbak? (nevet) Itt minden sokkal békésebb, az emberek nyugodtabban elbeszélgetnek egymással, míg otthon minden gyorsan és hangosan zajlik.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
Az épületek nagyon tetszenek, itt és Budapesten is nagyon sok gyönyörű történelmi épület van. Emellett az embereket is kedvelem.
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Varga Sára a szobatársam, vele sok időt töltök, de Asia Stronggal és a többiekkel is gyakran lógunk együtt. Vannak kártyázós, játszós estéink, főzőcskézős estéink.
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Nézzetek sok kosárlabdát, mert sokat tanulhattok belőle, amit később felhasználhattok. Gyakoroljatok sokat, feszegessétek a határaitokat. Nekem az vált be, hogy több dolgot gyakorlok rövidebb ideig. Legyen mondjuk tíz perc dobás, tíz perc labdavezetés, tíz perc valami más, hogy ne egy monoton gyakorlatot ismételgessek hosszú ideig. Ez nálam működik.
