Második idényét tölti hazánkban a DVTK HUNTHERM sokoldalú bedobója, Kaila Charles, aki hamar megszerette Miskolcot. Vele folytatjuk légiós interjú-sorozatunkat.
A sorozat további részei:
Zala Friskovec - Sopron Basket
Bojan Subotic - NHSZ-Szolnoki Olajbányász
Kathryn Westbeld - TARR KSC Szekszárd
Nadija Smailbegovic - NKA Universitas Pécs
Greg Lee - Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét
Darcee Garbin - SERCO UNI Győr
Jay Jay Chandler - Atomerőmű SE
- Hány évesen és milyen indíttatásból kezdtél el kosárlabdázni? Volt példaképed?
11 éves koromban kezdtem kosarazni, az idősebb testvéreim példáját követve. Mindannyian a középiskolás csapatban játszottak, ezért úgy döntöttem, én is kipróbálom magam a sportágban. Ahogy egyre inkább beszippantott a légkör, és egyre több meccset néztem, Maya Moore, Kobe Bryant, Diana Taurasi, Tina Charles és Michael Jordan lettek a példaképeim.
- Fiatalkori képzésed során az edzőid mire fektették a legnagyobb hangsúlyt?
Az alapokra helyezték a hangsúlyt az edzőim. Nagyon fontos, hogy ezek a helyükön legyenek annak érdekében, hogy később lehessen az egyes területeket fejleszteni. Amint az alapokat – a technikai részt és a játék minél magasabb fokú megértését - elsajátítod, onnantól kezdve elkezdheted felépíteni saját játékstílusodat.
- Mely eddigi eredményeidre vagy a legbüszkébb?
Arra, hogy minden szinten, ahol játszottam, nyertem bajnokságot (általános iskola, középiskola, egyetem, profi szint).
- Mihez a legnehezebb hozzászokni a légióslét során?
A legnehezebb dolog, amihez szerintem külföldi játékosként nem igazán lehet hozzászokni, az, hogy az ember ilyen messze van az otthonától. Bár ez az ötödik évem a tengerentúlon, és már hozzászoktam a távolsághoz és az időeltolódáshoz, még mindig nehéz ilyen hosszú időre távol lenni a családomtól. Amikor a tengerentúlon játszunk, több mint 8 hónapig vagyunk itt, ami azt jelenti, hogy sok ünnepnapot, születésnapot és a családdal töltött időt hagyunk ki. Sok minden kimarad: hogy lássam az unokahúgaimat és unokaöcséimet felnőni, vagy értékes időt töltsek a nagymamámmal. Bár áldás, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és beutazhatom a világot, szeretném, ha a családom is átélhetné ezt velem együtt.
- Hogyan írnád le a saját játékodat? Miben tudod a leginkább segíteni a csapatodat?
Úgy gondolom, hogy sokoldalú játékos vagyok. Szerintem ez tesz nagyon hatékonnyá a pályán, több poszton is tudok játszani – nem csak támadásban, de védekezésben is. Ott tudok játszani, ahol az edzőimnek szükségük van rám. Mindenből tudok egy kicsit, de úgy gondolom, hogy az erősségem a betörés és a középtávoli dobás. Emellett úgy gondolom, jó védő is vagyok.
- Milyen rutinjaid vannak, hogyan készülsz fel egy meccsre fizikálisan és mentálisan?
Meccsnapi rutinom:
- Reggeli dobóedzés
- Egészségügyi kezelések
- Meccs előtti snack készítése
- Pihenés
- Átöltözés és a család felhívása
- Két órával korábban érkezés a csarnokba (ragasztás, nyújtás, szivacshengerezés stb.)
- 20-30 perc dobálás zenehallgatással
- Meccs előtti ima és megerősítés
- Játék maximális erőbedobással!
- Hogy érzed, milyen az idei csapatotok? Mik az erősségeitek?
Úgy gondolom, idén is nagyszerű csapatunk van. A DVTK nagyszerű munkát végez, mind a pályán, mind a pályán kívül nagyszerű emberek alkotják az együttest. Hiszem, hogy ha teljes, egészséges játékoskerettel rendelkezünk, akkor nagyon nehéz lesz megállítani minket. Szerintem az erősségünk az, hogy mindannyian tudunk egymással játszani, és mindannyian azt akarjuk, hogy együtt legyünk sikeresek. Nincsenek egóproblémáink; megértjük, hogy az idényre kitűzött céljaink eléréséhez együtt kell teljesítenünk, nem pedig egyénileg.
- Mi a véleményed a magyar bajnokságról?
Úgy gondolom, a magyar bajnokság egyre versenyképesebb. Sok csapat változtatott és bővítette a játékoskeretét. Minden mérkőzés kemény csata, amire fel kell készülnünk, hogy győztesen hagyjuk el a parkettet. Megértjük, hogy minden meccsen a legjobb formánkat kell hoznunk; kevés a hibalehetőség, minden meccs számít. Tudjuk, hogy bajnoki címvédőként mindenki a mi skalpunkra vágyik. Mindenki meg akarja mutatni ellenünk, ezért folyamatosan készen kell állnunk a kihívásokra. Ez csak jobbá tesz minket, és felkészít minket a rájátszásra.
- Mivel lennél elégedett a szezon végén?
A bajnoki címvédés és az Európa-kupa elhódítása a célunk. Ezért dolgozunk minden nap. De azzal is elégedett lennék, ha teljes kerettel tudnánk kiállni, és minden mérkőzés végén úgy jöhetnénk le a pályáról, hogy beleadtunk mindent.
- Milyen a város, könnyen beilleszkedtél?
Miskolc csendes és nyugodt. Könnyedén beilleszkedtem, és hamar megtanultam tájékozódni is a környéken. Szeretem mind a belvárost, mind a Lillafüred környéki hegyes-völgyes vidéket, és az is jó dolog, hogy Budapest sincs messze. A kedvencem a szurkolás: minden mérkőzésen buzdítanak minket, ami megadja a kellő energiát, és az eredménytől függetlenül mindig számíthatunk rájuk!
- A magyar nyelvvel hogy boldogulsz?
Őszintén szólva nagyon nehéz nyelv a magyar, ezt csapattársaim is megerősítették nekem. Csak az alap szavakat tudom, a köszönést és az elköszönést.
- Mi a tetszik a legjobban a Magyarországban (étel, ital, kultúra, építészet, vidék stb.)?
Amit a legjobban szeretek Magyarországon, az az építészet. Amikor először jöttem ide, rácsodálkoztam, hogy milyen fantasztikusak az épületek. Budapest az egyik legszebb város, ahol valaha jártam – főként éjszakai kivilágítással lenyűgöző látvány. Nem hiszem, hogy valaha is láttam ehhez hasonlót!
- Mivel és kikkel töltöd leginkább a szabadidődet?
Ha nem a csapattársaimmal, akkor többnyire egyedül vagyok. Külföldiként a tengerentúlon élve alkalmazkodnod kell ehhez, és ez egyesek számára nagyon nehéz lehet. De én valójában élvezem a nyugalmat; rengeteget gondolkozom és dolgozok magamon ez idő alatt. Új szenvedélyeket és hobbikat is felfedezhetsz. A szabadidőm nagy részét azzal töltöm, hogy közelebb kerülök Istenhez, olvasom a Bibliát, festek, beszélgetek a családdal és a barátokkal, valamint szerkesztem a YouTube-oldalamat, amelyet hamarosan újraindítok.
- Nemcsak a magyar, de a légiós játékosok is könnyen a szurkolók kedvenceivé válnak. Mit üzensz nekik, különösen a fiatalabb korosztálynak?
Arra bátorítom a fiatalabb generációt, hogy legyenek önmaguk. A közösségi média korában gyakran hajlamosak vagyunk arra, hogy másokhoz hasonlítsuk magunkat, de fontos megérteni, hogy mindannyiunkban van valami egyedi. Legyetek magabiztosak a képességeitekben, mindig higgyetek magatokban, és tudjátok, hogy bármit elérhettek, ha keményen dolgoztok és van hitetek!
