Több nagy meglepetés is született az évad során a magyar női szakágban. Az élre mindenképpen a Szekszárd soproni Magyar Kupa bravúrja kívánkozik, hogy a magát az Euroliga négyes döntőjébe, a Final Four-ba beverekedő Sopron Basket otthonában hódította el a trófeát. A maga szintjén legalább ekkora bravúrt hajtott végre a Zalaegerszeg csapata azzal, hogy három nemzetközi porondon is szereplő csapatot, a Diósgyőrt, a Ceglédet és a PEAC-ot is megelőzve a bajnokságban beverekedte magát a legjobb négy közé. A zalaiak fiatal vezetőedzőjével, Gáspár Dáviddal beszélgettünk együttese minden várakozást messze felülmúló, remek bajnoki szerepléséről.

- Ahhoz, hogy ezt a bravúrt elérje csapatával, elengedhetetlen volt, hogy az alapszakaszban bejussanak a legjobb négy közé, azaz hogy pályaelőnnyel kezdhessék a rájátszást. Oda pedig senki nem várta a ZTE csapatát, de a végén szinte a "surranópályán" valahogy csak odaértek... Önöknél mikor vetődött föl először, hogy "megcsíphetik" a negyedik helyet?

- Surranópályának azért nem nevezném a négy közé jutásunkat, hiszen szinte végig ott voltunk a közelében, az ötödik-hatodik helyen. Az viszont kétségtelen, hogy a sportágban mindenkit, így minket magunkat is meglepett, hogy az alapszakasz végén sikerült befutnunk negyediknek. A szakmai stábban persze csak nagyon óvatosan úgy az alapszakasz második körének elején-közepén kezdtünk beszélni róla, miután sikerült a Szekszárdot, hogy ha az alsóházban szereplő fővárosi csapatok legyőzése mellett elérünk még egy-két bravúrt, odaérhetünk a negyedik helyre. És ezt végül a győri győzelmünkkel el is értük.

- Három kupacsapatot is megelőztek. Profitáltak abból, hogy több riválisuk is a nemzetközi porondon szerepelt, kétfrontos terhelés alatt állt?

- Egyértelműen! Amíg ellenfeleink hét közben játszottak, utaztak, addig mi csak a hétvégi riválisainkra készülhettünk, és mindig az adott bajnokira taktikalilag is felkészülve próbáltuk csúcsformába hozni a lányokat. Ha jól emlékszem, a Diósgyőr például egyenesen Franciaországból érkezett hozzánk. Igen, ezt az esélyt próbáltuk kihasználni.

- Az előző években nem volt divat, hogy négy idegenlégiósa is legyen a ZTE női csapatának. Kétségtelen, bejött a - ha nevezhetjük így - koncepcióváltás. Miért döntöttek emellett?

- Jórészt kényszerből. Az előző évad magyar magjából különböző okokból egy csapatra való magyar játékosunk is távozott. Nagy Dóri hazatért Miskolcra, s oda szerződött tavalyi csapatunk kulcsjátékosa is, Kirby Burkholder. Böröndy Vivi a több játéklehetőség reményében a Vasashoz igazolt, Orsó Viki élvonalbeli szinten abbahagyta a kosarazást, Horváth Zsófi visszavonult, most a szakmai stábban segíti a munkámat, Velkey Krisztina Angliában folytatja. Őket mindenképpen pótolni kellett. Tárgyaltunk a nyáron meghatározóként számításba vett magyar játékosokkal, de olyan szintű kosarasokkal, akik tényleg húzóemberek lehettek volna, nem sikerült megállapodni, így kénytelenek voltunk külföldi játékosokat keresni.

- Elég "sokszínűlégió, hiszen a két amerikai játékosuk mellett osztrák és román játékosuk is van. A jelek szerint sikerült egy hullámhosszra hozni őket és a meghatározó magyar játékosokat. Mennyire volt ez nehéz?

- Külföldi állományunk még annál is sokszínűbb, mint amilyennek látszik, hiszen Nadia Parker bár amerikai, tizennégy éves koráig Japánban, majd Németorszégban élt. Reggelente öt nyelven, japánul, németül, románul, angolul és persze magyarul kívántunk jó reggelt egymásnak. Szerencsénkre a légiósaink abszolút nyitott személyiségek, hamar kialakult az egység, és ezt persze a sikerek csak tovább erősítették.

- Érdekes mérkőzésen vívták ki a négy közé jutást. A Diósgyőr elleni negyeddöntő a továbbjutást eldöntő harmadik meccsének félidejében még tizennégy pontos hátrányban voltak, aztán a második félidő óriási fordulatot hozott. Nagyon csapatát a félidőben?

- Kétségtelen, felemeltem a hangom, de ezt nem amolyan ledorongoló jelleggel tettem. Azt éreztem, nyilván a tét miatt, hogy borzasztó görcsösen, szinte ijedten kosaraztak a lányok. Azt mondtam nekik, hogy túlvagyunk egy nagyon értékes, szép alapszakaszon, ne rontsuk már el egy olyan gyámoltalan, bátortalan játékkal, mint amilyet az első félidőben nyújtottunk. Próbáltam felrázni őket, bátrabb, agresszívebb játékot kértem tőlük. Kápráztos harmadik negyedet produkálva visszajöttünk a meccsbe, és végül meg is nyertük.

- Végezetül a közelebbi és a kicsit távolabbi jövő kapcsán egyrészt arra lennénk kíváncsiak, hogyan mennek neki a Szekszárd elleni elődöntőnek, másrészt pedig így, hogy bejutottak a legjobb négy közé, gondolkodtak már azon, hogy a következő évadban kilépjen a csapat a nemzetközi porondra?

- Ettől kezdve a rájátszásban nekünk már minden meccs ajándék! Óriási eredmény, hogy bejutottunk a legjobb négy közé, semmiféle nyomás nincs rajtunk, megpróbáljuk élvezni a játékot. Természetesen, ahogy eddig, az elődöntőben sem feltartott kézzel lépünk pályára, megpróbáljuk megnehezíteni ellenfelünk dolgát, és igazolni, bebizonyítani, amit már eddig is megtettek a lányok: hogy nem érdemtelenül vagyunk ott a legjobb négy között - aztán meglátjuk, mindez mire lesz elég. Ami a következő évadot illeti, ahhoz, hogy egy csapat kilépjen a nemzetközi porondra, jóval bővebb keret, mélyebb rotáció kell, mint amilyen nekünk van. Magyar játékosaink közül Szalay Virág mellett csupán Hegedüs-Őri Györgyinek van nagyobb nemzetközi tapaszalata, még a szezon második felére, a Vasas elleni második meccs óta igen sokat előrelépő Gorjanácz Ágit sem nevezném igazán rutinosnak. Hozzá kell tenni, az alapszakaszban a fiatalok - közülük is elsősorban Kovács Georgina - is sokat segítettek a csapatnak, ám egy ilyen keret azért igen szűk lenne kétfrontos terhelésre. Ahhoz tehát, hogy elinduljunk, meg kellene erősíteni a klub gazdasági hátterét, bővíteni a támogatói kört. A nemzetközi indulás azon túlmenően is, hogy egy, a mienknél jóval bővebb, mélyebb rotációjú keretet kíván, ami nyilván már önmagában is magasabb büdzsét feltételez, mint ami a most zajló szezonban a rendelkezésünkre áll, azért az utazások sem olcsók. Amennyiben e kritériumoknak megfelelően sikerül megerősíteni a hátteret, nincs akadálya, ha viszont nem, akkor meg nincs értelme a nemzetközi porondra való kilépésnek.


Foto - Katona Tibor, zaol.hu