Székesfehérvár adott otthont az EYBL Közép-európai régiós döntőjének az U20-as és U16-os korosztályokban március közepén, ezzel egybekötve nemzetközi játékvezetői továbbképzőt szervezett a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége – ez volt a FIBA National Potential Referee Camp.

 

Az eseményen 17 ország 24 játékvezetője vett részt, hazánkat hárman, Csabai-Kaskötő Brigitta, Tóth Cecília és Nagy Viktor képviselték – tudtuk meg Sarkadi-Nagy Ágnestől, az esemény főszervezőjétől.  

 

- Miről szól egy ilyen továbbképző? Bemutatná pár mondatban az olvasóknak?

 

Sarkadi-Nagy Ágnes: 2017 óta új szisztéma szerint válogatják a nemzetközi játékvezetőket. A korábbi rendszerben hazája szövetsége delegálta a játékvezetőt, aki miután részt vett egy ilyen camp-en, a FIBA-tól nemzetközi licenszet kaphatott. Ez annyiban módosult tavaly, hogy minden országnak van egy kvótája, amit az elért sporteredmények, sporteseményekre küldött játékvezetők száma, valamint a szövetség működése alapján osztanak ki – egy országnak maximum 14 kvótája lehet, hazánknak jelenleg 7 nemzetközi sípmestere van.

Bárki jelentkezhet a szövetségnél, hogy szeretne ilyen továbbképzőre menni, két fontosabb elvárás van: 35 év alattiak jelentkezhetnek, illetve angoltudás szükséges, ezt egy teszten mérik fel az illetékesek.

A nemzetközi szövetség igyekszik felkutatni az ígéretes női játékvezetőket is, ennek eredményeképpen Székesfehérváron a 24 sípmesterből tízen képviselték a szebbik nemet. Eredetileg 18 főre hirdettem meg az eseményt, végül 24 lett a létszám, nagy tehát az érdeklődés.

 

- Játékvezetői szempontból minden a nemzetközi meccseken megszokott mederben halad?

 

S-N. Á.: Annyi a változás, hogy egy mérkőzésen négy játékvezetőt foglalkoztatunk három helyett – egyszerre csak hárman fújnak, de a félidőben az egyiket lecseréljük. Ettől eltekintve minden úgy zajlik, ahogy „nagyban” megszokhattuk. Sokan most találkoznak egymással először, nem az anyanyelvükön kommunikálnak, de ez csak még valószerűbbé teszi az egész camp-et, hiszen a nemzetközi mezőnyben is így lesz – na meg csapatépítő tréningként is felfogható az itt töltött pár nap.

 

- Kik, és mi alapján értékelik a játékvezetők munkáját?

 

S-N. Á.: Ahhoz, hogy a nemzetközi mérkőzések elvárásainak megfeleljen a játékvezetés színvonala, a FIBA instruktorokat küld a továbbképzőkre, akik minden mérkőzés után az úgynevezett „Postgame” egyeztetésen értékelik a játékvezetők teljesítményét – nálunk Miguel Perez Niz és Ales Kamnikar voltak az instruktorok.

 

- Miguel Perez Niz urat kérdezném, hogy mi a FIBA-instruktorok feladata egy ilyen tornán?

 

Miguel Perez Niz: A FIBA meg akar győződni arról, hogy országtól függetlenül minden játékvezető ugyanazokat az instrukciókat kapja, így az elsődleges feladatunk az, hogy a különböző kosárkultúrákból érkező játékvezetők felkészültségi szintjét „összefésüljük”. Mi vagyunk az összekötő kapocs a FIBA és a fiatal játékvezetői generáció között. Egy ilyen továbbképző remek lehetőség a különböző országokból érkező sípmestereknek arra, hogy megosszák egymással nézeteiket, tapasztalataikat. Minden mérkőzésről kivágunk jeleneteket, amiket a Postgame-en megmutatunk az adott meccset vezető játékvezetői csapatnak. Itt a legapróbb részleteket is igyekszünk feltárni, hol hibázott a játékvezető, vagy éppen mit csinált remekül, hol volt határozott, vagy épp kissé bátortalan. Nagyon fontos a szignalizáció, vagyis a kézzel történő jelzések bemutatásának pontossága, ez az asztallal való kommunikáció legfontosabb eleme.

 

- Mit gondol, fontos, hogy legyen a játékvezetőnek játékosmúltja?

 

M. P. N.: Kétségtelenül hasznos, ha korábban játszotta, vagy még mindig játssza a sportot, hiszen az elméleti tudás mellett azzal is tisztában van, milyen belülről egy mérkőzés. Nem kizáró ok, ha valaki nem játszott korábban, de előnyt jelent, ha ismeri a másik oldaláról is a kosárlabdát.

 

- Mi a véleménye a jelenlegi tornán dolgozó játékvezetőkről?

 

M. P. N.: Vannak ígéretes fiatalok, az alapok jók. Vannak olyan dolgok, amiket már jól csinálnak, így a mostani tornán olyan dolgokra fókuszálunk, amikkel korábban még nem találkoztak – ez a fejlődés útja esetükben. A mérkőzésekből kivágott jelenetekkel megmutatjuk, mikor döntöttek helyesen, illetve ha valami apróbb hiba akadt, azt is megbeszéljük. De nem csak mi készülünk videókkal, hanem a játékvezetők maguk is – azért is jó fiatalokkal dolgozni, mert a technikai dolgokban jártasak, nem okoz gondot nekik a videovágás sem. Korábban annyiból állt egy ilyen értékelés, hogy az instruktor megmutogatta a kilpeket, és kommentárt fűzött hozzájuk – most mindenki be van vonva a munkába, a sípmesterek maguk is értékelik teljesítményüket, ma délelőtt is volt egy ilyen jellegű találkozóm az egyik csapattal.

 

- Hasznosnak ítéli tehát a Székesfehérváron rendezett tornát?

 

M. P. N.: Teljes mértékben, és külön ki szeretném emelni, hogy nagyszerű házigazdák a fehérváriak. Mindennel nagyon elégedettek vagyunk, jó érzés ide visszajönni.

 

- A Postgame egyeztetéseken részt vett Földházi Tamás is, aki idén januárban szerezte meg a FRIP I. szintű FIBA instruktori képesítést. Láttam, hogy a mérkőzések alatt együtt dolgoznak Perez Niz úrral, hasonló a feladatuk?

 

Földházi Tamás: Ugyanaz a feladatom, mint az instruktoroké, annyi a különbség, hogy én úgymond tanuló státuszban vagyok. Ebben a négy napban teljesen megtanultam, elsajátítottam a rendszert, ez úgymond a gyakorlati része a januári képzésnek – most már teljesen átlátom, milyen standardok alapján kell a következő képzést csinálnunk.

 

- Milyenek az itt jelen lévő magyar játékvezetők kilátásai?

 

F. T.: Remélem, egy komoly játékvezetői garnitúrát tudunk itt képezni - volt három másik fiatal sípmester Karácsony környékén Belgiumban egy hasonló eseményen, a jövőben pedig még többen lesznek jelölve. Nem az a célja a campnek, hogy kapjanak egy pipát a részvételért, hanem azzal, hogy itt vagyunk, segítünk nekik, ezáltal jobb játékvezetővé válhassanak. Itt megtanulhatják a szemléletet, profizmust - nekem nyilván nem titkolt célom, hogy az itt jelenlévőkből minél jobb A csoportos játékvezetők legyenek, még ha adott esetben nem is mindegyikükből lesz FIBA-licenszes sípmester. Itt eltanulhatnak a szakmából minden apró részletet, és ez hasznos a magyar bajnokságban is. Az itt dolgozó trió tagjai mindent megtesznek, nagyon igyekeznek, én abszolút ígéretesnek tartom őket.

 

- A közelmúlt szabálymódosításaival egyetért, jobb lett tőlük a játék?

 

F. T.: Nemrég volt egy hazai bajnokságot érintő módosítás, aminek nagyon örültem. Korábban, ha valakit kiállítottunk két sportszerűtlen szabálytalansággal, vagy egy technikai hibával és egy sportszerűtlennel, akkor a magyar versenyszabályok szerint automatikus egymeccses eltiltás járt érte.  Óriási tétje volt ennek a szabálynak, és a büntetés nagyon súlyos volt – ha valaki félpályán beütött egy gyorsindítást megakadályozó faultot, azt a FIBA szabályok szerint sportszerűtlennek kellett fújni, és ha a mérkőzés korábbi szakaszában valamiért már kapott technikai hibát vagy sportszerűtlent, ki kellett állítanunk. Ezt január 1-gyel eltörölték, ami szerintem remek. A kosárlabdát mindig igazítják, alakítják, végső soron egy látványsportról beszélünk, a fő cél a nézők kiszolgálása – ezért a lépésszabály megváltoztatását is jó dolognak tartom.

 

- A magyar játékvezetői hármas egyik tagját, Tóth Cecíliát kérdezném, milyen egy ilyen továbbképző a játékvezetők szemszögéből nézve?

 

Tóth Cecília: Hatalmas lehetőség a szövetség részéről, hogy biztosította, hogy hárman itt lehetünk, ezért köszönettel tartozunk nekik. Igyekszünk minél többet tanulni, nagyon szuper instruktorok vannak mind magyar, mind külföldi oldalról, nagyon sokat segítenek nekünk, és elsősorban pozitív visszajelzéseket adnak. Nyilván a negatív dolgokról is szót ejtenek, szót is kell ejteniük, de nem az a céljuk, hogy lerombolják az önbizalmunkat, hanem hogy építsenek. A FIBA  arra törekszik, hogy standard játékvezetést képviseljen mindenki, országtól és nemtől függetlenül, ennek szellemében készítenek fel minket. Annak külön örülök, hogy egy ilyen erős tornán sikerült ezt a campet létrehozni, remek csapatok vannak.

 

- Ez az utolsó éve aktív kosárlabdázóként, a Szeged csapatát erősíti. Komolyan tervez a játékvezetéssel a jövőben?

 

T. C.: Mindenképpen. Vannak céljaim, meglátjuk, mennyi lehetőség van bennem.  Nem telik el úgy nap, hogy ne néznék meg egy meccset, minden nap próbálok a játékvezetéssel foglalkozni – a szövetség részéről a lehetőség adott, csak rajtunk múlik, mennyire vesszük komolyan, mennyire élünk vele.