Mindkét csapaton látni lehetett már a harmadik napi fáradtságot. A Pécs kezdte jobban a mérkőzést olyannyira, hogy az első negyed végére már 16 pontos előnyt szerzett. A második felvonásban is keményen védekeztek a pécsi fiúk, dobásaik sikerültek, míg a Honvéd éppen csak próbálta megtalálni a ritmust. A második negyed közepén már 24 pont volt a két csapat közti különbség (28-52).

A Honvéd újúlt erővel tért vissza a szünet után, és a harmadik negyed végére 9 pontra csökkentette hátrányát. A negyedik negyed elejére a Pécs rendezte védekezését, így az előny visszaugrott 13 pontra. A Honvéd nem adta fel, küzdött, hajtott, és két perccel a vége előtt már csak 5 pont volt a különbség, 1 perc, 33 másodperccel a vége előtt pedig már csak 2. Hatalmas küzdelem volt látható a pályán, minden labdáért megküzdött minden játékos. 10 másodperccel a végfe előtt egál volt az állás, a Pécs azonban egy trükkös támadásból pontot szerzett, amivel meg is nyerte a mérkőzést.

Puskás Artúr (Budapesti Honvéd SE): Harmadszor léptünk ugyanabba a folyóba két nap leforgása alatt. Tesze-toszán, lélektelenül, úri kisasszonyként kosarazgattunk az első félidőben. Aztán - 26 pontos hátrányban - elkezdtük a mérkőzést, hogy harmadjára is végjátékot csináljunk a totális reménytelenségből. Mondhatnám, a sors nem volt kegyes hozzánk, hiszen ezúttal sem sikerül a lehetetlen küldetés végét lezárni, de nem teszem. Ennél fájóbb leckét nem kaphattunk, nagyon remélem, képesek leszünk tanulni ebből. Gratulálok a Pécsnek a győzelemhez!

Juhász Olivér (Pécsi VSK-VEOLIA): Gratulálok a srácoknak az első félidőben nyújtott remek játékhoz! A második félidőben sajnos megint megremegtek a lábak és a kezek a Honvéd egészpályás, agresszívabb védekezésétől. Ha még egy percig tart a mérkőzés, lehet. nem tart ki a félidőig felhalmozott előnyünk, de így még pont elég volt.