A BB1.hu évértékelő interjút készített a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökével, Szalay Ferenccel. A beszélgetésből kiderül többek között az is, hogy Magyarország hamarosan pályázatot nyújt be a FIBA-hoz férfi Európa-bajnokság megrendezésére, illetve, hogy a jövőben épülni fognak még sportcsarnokok, hatalmas fejlődés várható ezen a területen is.

- Mindkét válogatottunk ott volt az idei Eb-n, a hölgyek a házigazda csehek legyőzésével továbbjutottak csoportjukból, a nyolc közé jutásért viszont egy ponttal alulmaradtak az olaszokkal szemben. Elégedett volt-e az MKOSZ a Svitek-csapat nyári szereplésével, vagy maradt elnök úrban hiányérzet?

- Akkor ott az olaszok elleni mérkőzés után természetesen volt, de ezzel alighanem minden magyar játékos és szakvezető, illetve szurkoló így érzett. Összességében viszont az Eb-selejtezőket és a kontinenstornát egyben tekintve remek eredményeket értünk el, a női kosárlabda nagyon lépett előre a hazai rendezésű Eb óta. Mivel sok rendkívül tehetséges játékosunk van a korosztályos válogatottakban, rendkívül fontos, hogy az átmenetet, a fiatalítást úgy oldjuk meg, hogy azért az eredményességről se kelljen lemondanunk.

- Mennyire érte váratlanul a szövetséget Stefan Svitek távozása a női válogatott éléről?

- Őszintén szólva eléggé, de ez már a múlt, Stefan Sviteknek nagyon sokat köszönhetünk, remek szakember, korrekt ember, azt gondolom, mindkét fél pozitív emlékeket őriz a másikról.

- Miért esett a választás Székely Norbertre? Utólag talán kijelenthetjük, hogy bár elég gyorsan kellett döntést hozni, de jól sikerült a váltás...

- Székely Norbertnél kevés szakember ismeri jobban a női kosárlabdát, de úgy általában a magyar kosárlabdát is. Bár nagyon régóta ott dolgozik az európai élmezőnyben, de még mindig nagyon fiatal, tehát lehet rá alapozni. Rendkívül precíz, tudatosan építkező edző, akiben garanciát látunk az átmeneti időszak, a generációváltás levezénylésére, sőt, az utód megtalálására. A kezdés pedig azonnal bravúrosan indult, s igazolta is a döntés helyességét.

- A saját kezében van a sorsa a női válogatottnak, amely hibátlan mérleggel vezeti selejtezőcsoportját. Elvárás-e a csapattal szemben a következő Eb-re való kijutás?

- Az elvárás az, hogy Európa egyik legjobb utánpótlásbázisából a lehető legtöbb kiválóság felnőtt szinten is megállja a helyét a nemzetközi porondon is. Régen volt ennyi sokra hivatott tehetséges fiatal, így az elvárás az ő felépítésükre szól, s nem elsősorban az eredményességre. Azonban a jelenlegi válogatott játékosait és a szakmai stábot dicséri, hogy nem kényelmesedtek el, hanem harcosan győztek Litvániában, s valóban a saját kezükbe vették a sorsukat. De nem szabad kapkodni sem, mert az idő nekünk dolgozik! Amennyiben ez a csapat kivívja a 2019-es Eb-szereplés jogát, akkor az egy újabb előrelépési lehetőség a szakágnak. De azért kell ezzel óvatosan bánni, mert láthatjuk más csapatsportág válogatottjainál, milyen nehéz és buktatókkal telített a generációváltás, mennyire nehéz az eredményesség megőrzése. Így az edzőknek nagy a felelősségük, hogyan vezénylik le ezt a folyamatot. Én úgy látom, hogy Székely Norberték pontosan jól látják ezt a kérdést, s ebben a szövetség maximálisan partnerük.

- A férfi válogatott közel 20 év után kijutott az Európa-bajnokságra, ahol továbbjutott a csoportjából, és egálközeli meccset játszott a későbbi ezüstérmes Szerbiával. Elnök Úr ott volt Kolozsváron a helyszínen, testközelből láthatta a mieinket, milyen volt az idei Eb?

- Azt gondolom, hatalmas élmény volt mindenkinek, s nem csupán azért, mert nem voltunk ott közel húsz esztendeje. Jó volt látni, hogy a férfi válogatott ilyen magas szinten is megállta a helyét, s túlteljesítve az elvárásokat, továbbjutott a csoportjából. Úgy térhettünk vissza a nagy tornára, hogy nem kellett szégyenkezve hazajönnünk, hanem a szakma elismerését is kivívva, valóban nyomot hagytunk a kontinenstornán.

- A vb-selejtezőkön egy győzelem, egy vereség a mérleg, összességében hogyan értékeli a férfi csapat őszi szereplését? Lát-e esélyt arra, hogy kijusson Sztojan Ivkovics csapata a kínai világbajnokságra?

- Nagyon nehéz feladat vár a csapatra, reálisan kell néznünk a helyzetet, de megszokhattuk már Ivkovics kapitánytól, hogy évről évre képes egyet előrelépni a csapatával. Úgyhogy kérdésére kérdéssel válaszolnék: miért is ne? Tudom, nem ez a realitás, de reálisan nézve az Eb-re sem kellett volna kijutnunk. A klubokban elkezdett munka, az a tény, hogy férfi csapataink visszatértek a nemzetközi porondra, az volt a kulcsmomentum. Ugyanis a magyarok is tucatszám játszhattak nemzetközi szintű meccseket, s nem csupán a selejtezőn találkoztak ezzel a sebességgel és keménységgel. Ma már ott tartunk, hogy három klubunk tavasszal is ott lesz a Fiba Europe Cup-ban, így pontosan látják a válogatottjaink is, mi az elvárás ezen a szinten. Ha ezt tudja kamatoztatni a válogatott, akkor okozhatunk újra meglepetést.

- Magyarország nemrég újra otthont adott női Európa-bajnokságnak. Tervezi-e esetleg az MKOSZ, hogy megpályázza a későbbiekben egy férfi Eb rendezését. akár társrendezőként is?

- Azt mindenki tudja, hogy egy férfi Eb teljesen más nagyságrendű rendezvény, mint egy női Eb. Egyedül nem is tudnánk csarnokaink miatt megrendezni egy férfi kontinenstornát, ám társrendezőként már igen! Körvonalazódik egy lehetőség, hogy Németországgal, Csehországgal és Lengyelországgal közösen elinduljunk a pályázaton.

- Mindkét válogatott új honosítással próbálkozott idén: talán sokakat meglepett, hogy a nőknél ezúttal egy centerrel, Goree-val próbálkoztunk, a férfiaknál pedig Karahodzsiccsal, de jövőre akár lehetőséget kaphat Govens is. Miért pont rájuk esett a választás, az MKOSZ mennyire szól bele abba, hogy ki legyen a válogatottaknál a honosított játékos? Illetve mi a szövetség álláspontja, szükség van-e külföldi játékosra a nemzeti csapatban?

- A szövetség soha nem szólt bele, hogy a kapitányok hogyan állítják össze a válogatottat, ezen a gyakorlaton ezt követően sem akarunk változtatni. Mi segítjük a szakemberek munkáját, akik eldöntik, szükségük van-e honosított játékosra az eredményesség, vagy éppen hiányposzt miatt. A nemzetközi porondon mára teljesen természetes ez a fajta igazolás, s bár sokunknak furcsa ez, de amíg a nemzetközi versenyhelyzethez igazodás alapján van reális oka a honosításnak, addig indokolt esetben élnünk kell vele, hiszen hátrányba sem szeretnénk kerülni emiatt.

- Mi a helyzet a DeAndre Kane-üggyel?

- Ez egy nagyon rossz emlékű történet, sajnos csalódnunk kellett a játékosban. Úgy gondolom, 2018 első negyedévében mindenki számára megnyugtatóan lezárulhat ez a történet.

- Mennyire elégedett a férfi és női csapataink nemzetközi szereplésével?

- Nagyon, s ahogyan a klubjaink szerepelnek, egyre jobban! Említettem itt az előbb, hogy a válogatottak sikerében kulcsszerepük volt a kluboknak, hiszen a nemzetközi szereplés, pláne ha ott még eredményt is tudnak elérni, akkor építi a játékosokat. Ráadásul a kupázó csapatokhoz jobb légiósok jönnek, akik húzhatják magukkal a magyarokat. Merthogy velük még edzeni is nagyszerű lehetőség, azaz a magasabb szintű tréningek egyrészt többet adnak mindenkinek, másrészt nagyobb teljesítményre ösztönzik a játékosokat is!

- Szurkolói részről elég sok kritika érte az utóbbi időben a magyar játékvezetést. Ön szerint ezek a kritikák jogosak? Milyen színvonalúnak tartja a magyar játékvezetést? Tervezik-e esetleg, hogy átalakítják, javítják a játékvezetői képzést a jövőben?

- Én nem érzek tragédiát, rendszerszintű problémát. A játékvezetés olyan területe a sportnak, amelyet sportágtól függetlenül a kezdetektől állandóan kritikával illetnek. A szurkolók, sportszervezetek nem kell, hogy objektívek legyenek, számukra a saját csapatuk érdekei legfontosabbak, így akkor is lehetnek elégedetlenek, ha a játékvezetők a szabályoknak megfelelő döntést hoznak. Vallom azonban, hogy a problémákról beszélni, azokkal foglalkozni kell, a játékosok és játékvezetők képzésével egyaránt. Pontosan ezért is kértem, hogy a hamarosan megújuló honlapunkon a sportolók és edzők mellett továbbra is tüntessük föl a játékvezetői eltiltásokat is, azaz legyen nyílt a visszajelzés: a játékvezető sem tévedhetetlen, ő is ember, és ahogy eddig is, a kirívóan rossz teljesítménynek következményei vannak. Néha azonban olyan stílust ölt a kritika, amit nem tudok elfogadni. Ma már minden csapatnak lehetősége van kérni a mérkőzés vizsgálatát, kamerák figyelnek minden élvonalbeli mérkőzést, visszanézhető minden. Pontosan ezért nem szabad azonnal hangulatot kelteni, hanem végig kell járni a hivatalos utat, mely során az objektivitás növelése érdekében a Játékvezető Bizottság már külföldi szakembereket is bevon.

- Kaposváron már épül egy új csarnok, illetve az elmúlt években több helyen (Sopronban, Székesfehérváron, Körmenden, a Gabányiban, Nyíregyházán és Oroszlányban is) történtek létesítmény-felújítások. Labdarúgásban kis túlzással a „fű alól is stadionok épülnek", kosárlabdában viszont több nagy fellegvár (Zalaegerszeg, Szolnok, Paks, Pécs) is elavult létesítményekben játszik. Mennyire elégedett az MKOSZ a jelenlegi infrastruktúrával?

- A fociban a sajtó mindig a stadiont veszi észre, holott rengeteg edzőpályát, utánpótlásképző központot építettek ők is. A kosárlabdában is százas nagyságrendben újult meg tornaterem, merthogy az utánpótlásnak akartunk először jobb feltételeket teremteni. De én egyáltalán nem vagyok elégedetlen azzal, ahogyan haladunk. Szükségünk van nagyobb csarnokokra is, ezekkel is foglalkozunk, dolgozunk rajta, mint ahogyan fontos az is, hogy a nemzetközi porondon szereplő csapataink otthon fogadhassák ellenfeleiket. A jövőben épülni fognak még sportcsarnokok, hatalmas fejlődés várható ezen a területen is.

- A sportújságírók idén is szavaznak - immár 60. alkalommal - az év legjobbjairól. Ön szerint van-e esély arra, hogy a kilenc kategória közül (az Év férfi és női sportolója, csapata, edzője, labdarúgója, valamint a fogyatékos sportban az Év női és férfi sportolója, csapata, fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzője) valamelyiken győztes, vagy akár dobogós helyen végezzen a kosárlabda szakág képviselője?

- Én nem hiszek azokban a változásokban, melyek nélkülözik a fokozatosságot. Azok ugyanis nehezen megismételhetőek, nehezen tarthatók fenn. A kosárlabda lépésről lépésre fejlődött, mára több mint hatvanezer igazolt sportolónk van (2012-ben még csak 25 ezer - a szerk.). Így vagyok ezzel az elismeréssel is. Remek évet zártunk, a kosárlabda érezhetően az egyik legnépszerűbb sportág Magyarországon, s igen, eljutottunk odáig, hogy a legjobb férfi sportoló díjára jelöltek között ott található egy kosárlabdázó Hanga Ádám személyében, a legjobb edzők között Ivkovic Stojan, a legjobb csapatok között pedig a női és a férfi válogatott is. Ez nekünk már megtisztelő, a többit, az értékítéletet pedig a sajtóra bízzuk.