A magyar női kosárlabda válogatott sikeres évet zárt 2017-ben, hiszen azok után, hogy kijutott a csehországi Európa-bajnokságra, legyőzte a házigazdát, és továbbjutott csoportjából, majd a nyolcaddöntőben mindössze egy ponttal maradt alul az olaszokkal szemben. A torna után Stefan Svitek távozása miatt régi-új szövetségi kapitány vette át a csapat irányítását, remekül sikerült Székely Norbert „debütálása", hiszen irányításával előbb Litvániában, majd Miskolcon Albánia ellen is sikerült nyerni a 2019-es Eb-selejtezők első két fordulójában. A nemzeti csapat első emberével készített évzáró interjút a BB1.hu.

- Mit szólt ahhoz, hogy a nyáron újra kinevezték a női válogatott élére?

- Meglepett, hogy Stefan Svitek nem folytatta a munkát. Amikor az embert a válogatott mellé hívják, nem lehet más a szívében, csakjó érzés, hogy gondolnak rá. Magyarországon nagyobb feladatot nem lehet kapni női vonalon, mint a nemzeti együttes irányítása. Nagyon sok aspektusból közelítettem meg a kérdést, át kellett gondolnom nekem és a közvetlen környezetemnek is, de természetesen csak pozitívan tudtam hozzáállni a dologhoz. Nagy kihívást láttam, látok a válogatottban, elsősorban azért, mert egységes,összetartó csapat benyomását keltették bennem már az Európa-bajnokságon is, illetve masszív utánpótlással rendelkezünk, amelyre az elmúlt években rálátásom volt, ezen összetevők miatt a jelenben és a jövőben is lehetőséget éreztem. Ennek a csapatnak a vezetése nagyon nagy dolog, Sztojan Ivkovics is, és én is felhatalmazást kaptunk arra, hogy egységes szakmai programot hozzunk létre az utánpótlás válogatottaknál is.

- Hogy készült fel az előttük álló feladatokra, a két Eb-selejtezőre? Kívülállóként úgy tűnt, azért olyan túl sok ideje nem volt erre...

- De, épp ellenkezőleg, szerencsére volt rá több mint egy hónapom, hogy felkészüljek. Sokat kellett előre dolgozni, ez egy kicsit más jellegű munka volt, mint amit egy klubnál kell elvégezni. Elég jól ismertem a felnőtt női mezőnyt, az utánpótlást pedig ától cettig. A legkevesebb információm a litvánokról és az albánokról volt, de ez az egy hónap elég volt az adatok begyűjtésére. Persze egy laikusnak ez talán kevésnek is tűnhet, de most nem egy Eb-re kellett menni, ahol hat-nyolc meccset kellett játszani, két Eb-selejtezőről volt szó, amelyhez egy tíznapos periódust kellett tervezni. Úgy érzem, elég jól sikerült.

- Megvertük Litvániát és Albániát is, 2-0-val kezdtünk, tehát az előzetes tervet teljesítettük...

- Sőt, még egy kicsit talán túl is teljesítettük. Az azért nagyjából kalibrálható volt, hogy Albániát itthon legyőzzük, de ha valaki nekem azt mondja előzetesen, hogy Litvániában is nyerünk, akkor kiugrottam volna a bőrömből, és rögtön alá is írtam volna, ha ezt elém teszi. Ez az idegenbeli sikerünk nagyon komoly bravúr kategória volt, amelyikről előzetesen is elmondtuk, hogy nagyban meghatározhatja az egész sorozatot. Hál' Istennek a mi irányunkban pozitívan sült el, mostantól már a saját kezünkben van a sorsunk.

- A két meccsen 32.5 gólpasszt átlagoltak a lányok, ez brutális szám, ezzel a legjobbak vagyunk a teljes mezőnyben. Ez is azt mutatja, hogy a magyar válogatott ereje a csapatban rejlik?

- Nagyon fontos kiemelni, hogy a csapategység ennél a társaságnál tetten érhető volt. Erről meséltek már nekem a lányok előzetesen, voltak már információim róla, mielőtt kineveztek, de akkor szembesültem vele igazán, amikor csatlakoztam első nap a csapathoz, és láttam, hogy itt tényleg arról van szó, hogy van egy jól működő kohézió, egy nagyon egységes társaság, ahol a játékosok alá tudják rendelni apró-cseprő dolgaikat a csapatnak. Ez nagyon pozitív élmény volt, és igyekeztünk erre alapozni. A meccseken ez ilyen formában, hogy ennyi asszisztot adtunk, ki is jött. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ebből nagyon sok mindent megörököltünk, ez nem pusztán a Székely Norbert-Iványi Dalma-Mészárosné Kovács Andrea-Cziczás László által irányított szakmai stáb függvénye volt, hanem sokat tett érte az előző stáb és a játékosok alkotta közösség. Nekünk az volt a feladatunk, hogy ami kialakult, az meg is maradjon az Eb után novemberre. Egyébként az szakmailag nagyon jó dolog, ha egy csapat 32.5 gólpasszt átlagol egy sorozatban, nagyon szeretném, ha ez így folytatódna - mondta a BB1-nek mosolyogva a kapitány.

- Van-e esetleg olyan dolog, amiben javulni kell jövőre?

- Röviden? Mindenben. Ha nem tudunk úgy gondolkodni, hogy miben kell javulni, akkor odaadhatjuk a februári két mecset az oroszoknak és a litvánoknak, és akkor nem jutunkki az Eb-re. Nekünk pont azért van nagy felelősségünk, mert a lányok is akarnak fejlődni, nekünk pedig ehhez meg kell tudnunk adni a megfelelő eszközöket. Novemberben, amikor végeztünk a sorozattal, nem álltunk le, hanem azóta is dolgozunk folyamatosan, hogy sikerüljön tovább lépnünk.

- Talán sokakat meglepett azzal, hogy egy centert, Cyesha Goree-t nevezett a honosított posztra. Hogy érzi, telitalálatnak bizonyult ez a húzás?

- Én nem akarok minősíteni, nem akarok összehasonlításokba belemenni, és azt sem kijelenteni, hogy Goree telitalálatnak bizonyult. Mi mellette tettük le a voksunkat, mert azt láttuk, hogy most a csapatba ő illeszkedne be a legjobban, ráadásul egy számunkra hiányposzton szerepel. Egy biztos: a litvánok elleni mérkőzésen szükség volt arra, hogy tömegben és magasságban megfeleljünk a követelményeknek palánk alatt, vele ez sikerült.

- Februárban az oroszokat és a litvánokat fogadjuk. Előbbi legyőzése mindenképpen bravúrkategória lenne...

- Komplexen kell kezelni ezt a két meccset, mert négy nap választja el egymástól a kettőt. Az biztos, hogy a litvánok elleni ütközetnek sokkal nagyobb jelentősége van, ugyanis ha őket újra megverjük, akkor már szinte borítékolható, hogy a második helyen zárunk, míg ha csak az oroszokat győznénk le, akkor az még nem jelenthetné biztosan a továbbjutást érő helyet. Persze akkor már az első helyre is lenne esélyünk- és nyilván én sem a második helyre hajtok -, de azért okosan kell összerakni a szisztémát. Fontos lépésnek tartom, hogy decemberben, a két ünnep között négy edzésre össze tudjuk hívni a válogatottat. Ezúton is köszönöm a kluboknak, hogy ehhez hozzájárultak, sokat fog jelenteni ez a néhány nap. Az oroszok legyőzése egyértelműen bravúr lenne, mint ahogy bravúr volt a litvániai diadalunk is. Én azt szeretném, hogy a továbbiakban is érezzük azt az önbizalmat, amit most meg tudtunk szerezni ezeken a meccseken.

- A kontinens csapatait figyelembe véve, ön szerint Magyarországnak ott a helye a 2019-es Eb-n?

- Ki merem mondani, hogy nagyon nehéz csoportba kerültünk, de nem lehetetlen helyzetbe. Ez a magyar válogatott egy erős csapat, elsősorban azért, mert szó szerint csapatként működik. Ahogy már korábban is mondtam, látni kell, hogy hosszútávon a női szakában nagyon komoly potenciál van, ezért is lenne fontos, hogy ott legyünk a következő Eb-n. Nem akarom megkerülni a kérdést: szerintem ott a helyünk, de nem biztos, hogy ebből a csoportból tovább tudunk jutni. Mindenesetre minden erőnkkel azon leszünk, hogy így legyen.

- Elégedett a magyar játékosok klubjaikban betöltött szerepével?

- Én úgy érzem, hogy nagyjából mindenki a helyén van. Vannak, akik játszhatnának kicsit többet, de mindenki megfelelő lehetőséget kap, hogy meg tudja mutatni a benne rejlő potenciált. A magyar egy jó, nagyon erős bajnokság, ahol hétről hétre olyan meccseket látunk, ahol nehéz megmondani, hogy ki fog nyerni. Ezek a magyar játékosok játszó játékosok, és a legtöbbjük sokat is szerepel. Egy biztos: mindenki, aki a válogatotthoz fog jönni, a maximumot hozza ki magából.

- Végezetül nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy kapitányként értékelje a nemzetközi kupában szereplő csapataink eredményét.

- Szerintem egyáltalán nem volt ez egy rossz félév. A Sopron elképesztően jól indult az Euroligában és nagyon remélem, hogy meglesz a következő években a lehetősége arra, hogy elérje a Final Fourt, ami nagyon nagy álmuk. Ez nyilván pokolian nehéz lesz, és a szerencse mellett sok minden másnak is össze kell jönnie ahhoz, hogy sikerüljön. Ebben az évben tényezőnek látom őket Európában, bízom benne, hogy minél több győzelmet szereznek, és akkor reális lehet, hogy a legjobb nyolc közé bekerüljenek. A Szekszárd az Euroliga-selejtezőből indult, nagyon komoly teljesítményt tett le már ott is, illetve az Európa Kupában is azzal, hogy továbbjutott. Volt egy jobb csapat nála, a Ragusa, amely nagyon komplex ellenfél, egy-egy pillanatig talán verhetőnek tűntek, de összességében el kell ismerni, jobbak voltak. Büszkék lehetnek a továbbjutásra, mint ahogy a győriek is, akik rosszul indultak, de aztán két olyan meccset nyertek meg idegenben, amit csak kevesen gondoltak volna, hogy sikerül. Nagyon sajnálom, hogy egymás ellen kell játszaniuk a play-offban, mert úgy érzem, mindkettőnek reális esélye lett volna, hogy továbbjusson a rájátszásban is. A DVTK szintén sikerrel vette az akadályt, nagyon sokáig nagyon szépen játszott, most dől majd el, hogy a paly-offban tudnak-e továbbra is tényezők lenni. A Cegléd az elmúlt évben erőn felül teljesített, most is volt lehetősége arra, hogy kicsit több meccset nyerjen meg, de megkockáztatom, hogy a legnehezebb csoportba került, így egyáltalán nem tartom problémának, hogy csak egy győzelemmel zárt. A PEAC a Miskolccal azonos csoportban volt, látni kell, hogy sokat kivett a pécsiekből a kettős terhelés, de nekik sem kell szégyenkezniük az eredmények miatt. Összességében tehát azt mondom, jó féléve volt a női kosárlabdának Európában, várjuk a hasonlóan szép folytatást.