Minden bizonnyal feledhetetlen bő egy, közel másfél órás élményt szerzett vagy száz kelenföldi kisiskolásnak Bruce Bowen, a korábbi háromszoros NBA-bajnok kosaras és a junior NBA program két munkatársa.A San Antonio Spurs csapatával három NBA-bajnoki címet szerző védekező specialista Bowen a junior NBA program hivatalos indítására érkezett fővárosunkba a Kosárlabdázás Napja rendezvényeire, amelynek égisze alatt indul el hivatalosan is a program. Pénteken délelőtt a világhírű amerikai kosaras egy legendás magyar labdarúgó kapusról, Grosics Gyuláról elnevezett iskola tornatermében tartott munkatársaival bemutató edzést.

Mi mással is kezdődhetett volna a program, mint néhány védekező gyakorlattal, amelynek során bizony pörögtek az apró lábacskák. A kosaras apróságok vélhetően e gyakorlat során azt élvezték legjobban, amikor el kellett játszani, hogy a támadó nekik megy, belemenést elkövetve - nem kizárt, hogy a gyakorlat bemutatása kapcsán Bowen tanácsokat kért a támadó faultok kiharcolásának nagymesterétől a még mindig aktív argentin Spurs-kosaras Manu Ginobilitől...

Ezt követően persze a labda is előkerült, változatos dobó, passzoló, s labdavezető gyakorlatok követték egymást. Utóbbiak során Bowen - persze közel sem akkora vehemenciával, mint néhány éve az NBA-arénákban, ugyanazt próbálta megtenni a kis srácokkal, mint Kobe Bryanttal Vince Carterrel, Steve Nash-sel vagy LeBron James-szel: elvenni tőlük a labdát. 

A remek hangulatú, érdekes, az ügyesség mellett a figyelem, a koncentráció javítását is célzó gyakorlatokkal tarkított foglalkozás végén a gyerekek autogramot kérhettek Bowentől, majd következett a közös fotók készítése. 

A későbbiek folyamán Bruce Bowen lenyűgözte, elkápráztatta a Hősök terén zajló rendezvény szép számú közönségét is. A legendás kosaras - ötször választották be az NBA-ben az év legjobb védekező ötösébe - amolyan rögtönzött sajtótájékoztatót tartott a rajongók kérdéseire felelve. Ezekből szemezgetve - köszönet az alkalmi kollégáknak a remek kérdésekért -, valamint saját, elsősorban a Spurs csapatával elért sikerekre vonatkozó kérdéseinket feltéve, reméljük olvasóink számára is érdekes interjút jegyzett le Botár László.

- Önt az NBA egyik legjobb külső, úgynevezett periméter védőjeként tartják számon. Ki volt a legjobb játékos, akit őriznie kellett?

- Egyértelmű: Michael Jordan. Kobe Bryant, úgy gondolom, rengeteg dolgot lesett el, vett át tőle, és el is jutott közel ugyanarra a szintre. 

- És kik most a legjobb védők az NBA-ben? 

- Az első három helyre, talán lehetek ennyire elfogult San Antonio Spurs játékost tennék: Kawhi Leonard, aztán természetesen Kawhi Leonard, de nem feledkezzünk el Kawhi Leonardról sem - nevettette meg a publikumot. - Persze azért DeAndre Jordan, Patrick Beverley és Giannis Antetokunmpo őrizetében még a legnagyobb sztároknak is nagyon nehéz kosarat dobni. Ennek a kérdésnek egyébként azért örülök nagyon, mert a kosárlabda azért nem csak arról szól, hogy hurrázzunk, annak, hogy LeBron James harminc vagy negyven pontot dobott. 

- A lépéshibák megítélésében nagyon nagy a különbség Európában és az NBA-ben, ön is így látja?

- Amikor az ember tapasztalatlan, kezdő NBA-játékosként egy szupersztárt próbál őrizni, azt gondolja, az NBA-ben senki nem vét lépéshibát - a legjobbaknak tényleg sok mindent megengednek. Komolyra fordítva a szót, profi pályafutásom elején több évet kosaraztam Európában. Azt kell, hogy mondjam, igen, ez valóban így van, az NBA-ben kicsit szabadabban, lezserebben értelmezik ezt a szabályt. 

- Mit üzen a kezdő kosarasoknak?

- A kosárlabda egy csodálatos játék, aki játssza élvezze ki minden pillanatát. Nagyon sokan rontják el azzal, hogy túlságosan is komolyan veszik.

- Elég későn, harminc éves korában került a San Antonio Spurs csapatához. Amikor oda szerződött, mennyire nézett a jövőbe, gondolt arra, hogy közel egy évtizedet tölthet el ezzel a csapattal, és három bajnoki címet is nyer vele?

- Aki ismeri a pályafutásomat, tudja, hogy milyen későn, és milyen nehezen, több éves franciaországi játék után kerültem az NBA-be. Amikor a San Antonio csapatához kerültem, hol gondoltam volna a jövőre. Örültem annak, hogy harminc évesen az NBA-ben kosárlabdázhatok, és egyetlen cél lebegett a szemem előtt: olyan teljesítményt nyújtsak, úgy legyek hasznára a csapatomnak, hogy még néhány évig játszani tudjak ebben a ligában.

- És mi volt a Spurs sikereinek a titka a kétezres évek elején?

- Nem titok volt. Két dolognak köszönhettük a sikereinket, a bajnoki címeinket: tehetség és szellemiség. Nyilván kellettek a képességek, azaz, hogy tehetséges, képzett játékosok szerepeljenek a csapatunkban, de ez önmagában még messze nem volt garancia a sikerre, már csak azért sem, mert szerintem voltak olyan riválisaink, akiknek erősebb volt a keretük, jobb egyéni képességekkel rendelkező játékosaik voltak. Ezért kellett, hogy a tehetséghez párosuljon egyfajta szellemiség, ha úgy tetszik mentalitás, amelyhez ugye kellett Popovich, s amely elindult David Robinsonnal és Tim Duncannel, majd csatlakozott Manu Ginobili és Tony Parker, s ezt vitték, sőt talán mondhatom, vittük tovább éveken át.
- Van még beteljesületlen álma?

- Igen, de ez nem a kosárlabdához köthető. Van egy tíz és egy tizenkét éves fiam, velük szeretnék elmenni egy dél-afrikai szafarira.  

Fotó: Polyák Attila - origo.hu