Rosco Allen a magyar válogatott második (Szlovákia elleni) felkészülési meccse előtt csatlakozott a nemzeti csapathoz Kecskeméten. Az elmúlt több mint egy hónapban sikeresen beilleszkedett a társaságba, köszönhetően elsősorban, szerény, visszahúzódó természetének és persze nagyszerű játéktudásának.

A felkészülést záró varsói tornán csak az izraeliek ellen kapott lehetőséget, de mint mondja, ez számára nem jelentett problémát, mert pontosan tudja, hogy mikor miért játszik és miért nem. Már az odaútja is kalandos volt, hiszen otthon felejtette útlevelét, ezért csak az eggyel későbbi járattal tudott csatlakozni a többiekhez, hazafelé pedig a reptéren rosszul lett, de szerencsére Hermann János gyúró közbenjárásának köszönhetően hamar rendbe jött.

- Hogy van?

- Köszönöm, most már jól vagyok - mondta a BB1.hu-nak Rosco Allen. - Nem tudom pontosan, hogy mi történhetett a reptéren, hirtelen rosszul lettem, leizzadtam, és melegem lett. Valószínűleg átfutott rajtam valamilyen gyors vírus, betegség, de a lényeg, hogy most már kutya bajom, minden rendben.

- Hogy érezte magát a lengyelországi túrán?

- Összességében jó volt minden. Én csak egy meccsen játszottam, de jól éreztem magam. Megmondom őszintén, hogy az egyetemen és a klubcsapatomnál sem szoktam hozzá az e fajta rotációhoz, de mindig beszélek Sztojannal, így értem, hogy mikor miért játszom, és miért nem. Ez a felkészülés része, az a fontos, hogy amikor lehetőséget kapok, akkor jó játsszak, különben pedig mindig együtt legyek csapattal, ha esetleg pihenő időm van, akkor is jól érezzem magam.

- Most már hosszabb ideje együtt van a kerettel, milyennek ítéli meg a csapatot?

- Nagyon jó barátok vagyunk mindenkivel, semmilyen negatív tapasztalatom nincs. Őszintén örülök, hogy itt lehetek. A posztomon Tóth Norbi a legidősebb, ő már hosszú ideje együtt van a csapattal. Ha bármiféle problémám van, például nem értek egy figurát, akkor mindig hozzá fordulok, mert ő tudja legjobban, hiszen ő a legtapasztaltabb a válogatott játékosok közül. Eilingsfeld Jani nagyon erős fizikumú játékos, négyes és ötös poszton is tud játszani, atletikus, erős, keménykötésű játékos. Golomán Gyurit ismerem a legjobban, hiszen vele már az UCLA Egyetem játékosaként is találkoztam, régen is sokat beszélgettünk, a kecskeméti edzőtábor során pedig mindenhova együtt mentünk, ő a szobatársam a válogatottnál, nagyon jó barátságban vagyunk. A játékát is jól ismerem, atletikus, sok mindenre képes a pályán, kíváncsian várom én is, hogy milyen karriert fut majd be.

- Mennyiben kell mást játszania a magyar válogatottban, mint korábban az egyetemen, vagy az Obradoirónál?

- Eléggé mások a figurák, más a stílus, mint ami volt tavaly és az egyetemen is, de már hozzászoktam, már nem gondolkozom sokat a figurákon. Játszani kell, és olvasni a játékot.

- Már csak pár nap van hátra az Európa-bajnokságig. Izgul?

- Igen, már több mint egy hónapja itt vagyok, és eddig elég sok mindenen keresztülmentem a felkészülés során, most pedig végre itt van, karnyújtásnyira az Eb. Nagyon örülök, hogy én is mehetek a csapattal, azt hiszem, a többiek nevében is mondhatom, hogy tele vagyunk bizonyítási vággyal, szeretnénk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Szerintem sikerülhet továbbjutni, tudjuk, hogy mit kell csinálni ahhoz. Ha együtt játszunk, a fontos dolgokra figyelünk, akkor van esélyünk.

- Jelent önnek plusz motivációt, hogy a spanyolok ellen is pályára léphet?

- Egy kicsit igen. Egyrészt azért, mert több NBA-játékos ellen is játszhatok, másrészt pedig azért is, mert a tavalyi csapatom, az Obradoiro edzője sokat szórakozott velem, zrikált, cukkolt, amikor megtudta, hogy én is játszhatok a spanyol válogatott ellen az Eb-n. Mondta, hogy majd megnézi a meccsünket, úgyhogy mindenképpen szeretnék jól játszani.

- Tervezi valaki a családjából, hogy elutazik Kolozsvárra, vagy a tévé elől szorítanak önnek?

- A nagymamám, az öcsém és az anyukám is ott lesz Romániában, a helyszínen.

Fotó: Vágvölgyi Bálint