Golomán György gyerekkori álma vált valóra a válogatott behívóval, de azt már az elején tudta, hogy az Eb-re kimarad a keretből.

A magyar válogatott legfiatalabb és egyben legmagasabb tagja is a 21 éves, 211 centis erőcsatár, Golomán György, aki a szlovén torna utolsó napján, a csehek elleni mérkőzés előtt csatlakozott a kerethez. A körmendi nevelésű játékos a BB1.hu-nak adott interjújában elmondta, egy álma vált valóra azzal, hogy meghívót kapott, és nagyon örül annak is, hogy újra Ferencz Csaba csapattársa lehet.

- Nagyon megtisztelő érzés, hogy a felnőtt válogatottal dolgozhatok, egy gyerekkori álmom vált ezzel valóra. Jól érzem magam, négy éve nem játszottam itthon, így nagyon jó most újra együtt lenni azokkal, akikkel még anno egy csapatban voltunk az utánpótlás válogatottaknál, vagy a klubcsapatomnál. Valamint nagyon örülök annak is, hogy most itt a lehetőség arra, hogy korábbi csapattársammal, (Ferencz Csaba - szerk.) ismét együtt szerepeljek, könnyen lehet, hogy a jövőben erre már nem lesz lehetőségem. Emberileg egyébként mindenki rendben van, jó barátok vagyunk, gyorsan befogadtak a srácok, semmi gond nem volt. Mindenki nagyon sokat dolgozik, jó szellemben állnak hozzá a kosárlabdához, lehet velük versenyezni, és ezáltal is csak jobbá tesszük egymást.

- Miért nem jött haza az elmúlt néhány évben az utánpótlás válogatottakhoz?

- Ennek az volt az egyszerű oka, hogy az egyetemem azt akarta, hogy ne legyek ott a nyáron, hanem inkább velük edzek. Valami mindig volt: van náluk nyári iskola, abban is részt kellett vennem, mert úgy gondolták, hogy ott többet fogok fejlődni, illetve tavaly nyáron például Ausztráliában szerepeltünk egy tornán, amin szintén részt kellett vennem. Elég drága ösztöndíjat kapok évről évre, ezért sokat számít, hogy ők mit akarnak, és hogyan szeretnének velem foglalkozni. Nyilván magas kosárlabda-kultúrával is rendelkeznek, ezért el is hittem nekik, amit mondtak.

- Idén hogy sikerült megoldást találni arra, hogy hazatérjen?

- Most az volt a különbség, hogy végzős leszek az egyetemen, és mondtam nekik, hogy három évig nem mentem el az utánpótlás-válogatottakhoz, most viszont már mindenképpen szeretnék. Ez most már a felnőtt csapat, amelyik az Európa-bajnokságra készül, és megértették, hogy ez már egy komolyabb dolog, és nagy megtiszteltetés a számomra, hogy meghívtak, úgyhogy elengedtek, de így is csak augusztus 4. után, ezért csatlakoztam később a kerethez.

- Érezte is ennek valamilyen hátrányát?

- Természetesen, mivel ez a csapat már évek óta együtt van, a játékosok ismerik egymást, ismerik a játékokat, a szisztémát, ezért, ha időben jöttem volna, akkor is késő lett volna, de így még inkább.

- Mennyivel másabb a szisztéma, a rendszer, a játék, mint a tengerentúlon?

- Nagyon. Ahogy már mondtam, nem játszottam itthon négy éve, elszoktam az itthoni játékstílustól. Amikor kimentem, akkor az volt a furcsa, most hogy visszajöttem, újra vissza kellett szoknom az egészhez. Teljesen más a játék, más helyzetekből dobunk pontokat, de védekezésben is teljesen más a felfogás.

- Először dolgozik együtt Sztojan Ivkoviccsal, mi a véleménye róla?

- Az látszik, hogy ért a kosárlabdához, amint ráérzek a játékstílusára, megtanulom, hogy pontosan mikor mit szeretne, onnantól kezdve szerintem nagyon jól lehet nála játszani. De időbe telik, amíg összeszokunk. Emberileg rendben van, velem mindig jól bánt, mindig kedves volt. Szigorú, de minden edző addig jó, amíg szigorú.

- Többször is kimaradt az edzőmeccseken a keretből, hogy élte meg, hogy kevesebbet játszik?

- Hogy őszinte legyek, egy kicsivel több játékra számítottam, amikor hazajöttem, de nem igazán tudok vele mit csinálni, persze nem örülök neki, szívem szerint játszanék, minél többet. Én amúgy is olyan alkat vagyok, hogy ha lehetne, akkor minden meccsen negyven percet játszanék, de ez nem rajtam múlik, ez nem az én dolgom, hogy ezt eldöntsem.

- Azt tudja-e már, hogy utazhat-e az Európa-bajnokságra?

- Azt már az elején közölte velem a stáb, amikor csatlakoztam, hogy az Európa-bajnokságra nem fogok menni, szerintem ez a helyzet nem változott azóta sem. Azt még nem tudom megmondani, hogy kimegyek-e szurkolóként Kolozsvárra.

- Biztos beszédtéma már önök között is az Eb. Mit vár a csapattól a tornán? Lehet esetleg továbbjutásban gondolkozni?

- Szerintem lehet. Most, hogy megjött Hanga Ádám, csak még erősebbek lettünk, ez nagyot fog dobni a csapat szekerén. Szerintem, ha minden meccshez úgy állunk hozzá - legyen az a spanyolok, a horvátok, vagy éppen a románok elleni -, hogy nyerni akarunk, akkor sikerülhet. Természetesen az a célunk, hogy minden meccsünkön győzzünk, és továbbjussunk. Én ki is mondom: szerintem továbbjutunk.

- Beszélgessünk egy kicsit az egyetemről is. Hogy érzi magát, milyen az ottani bajnokság?

- A színvonala nagyon jó. Az ellátást, a körülményeket figyelembe véve egyértelműen profizmus van, ilyen téren jóval erősebb, mint a magyar bajnokság. Persze sokkal több pénz is van az egészben, sokkal több edző figyeli a munkánkat, úgyhogy így azért könnyebb. A két bajnokságot nehéz összehasonlítani, mivel itthon azért idősebbek a játékosok, akik felnőtt bajnokságban szerepelnek, többet tudnak a játékról, a rutin megvan már nekik, míg ott csak húsz-huszonhárom éves korukig játszanak egymás ellen. Az egész játék teljesen más, ott sokkal gyorsabb és sokkal fizikálisabb, mint itt. Másokon van a hangsúly. Szerintem az ottani kosárlabda egy kicsit erősebb, mint a magyar bajnokságé.

- Mi az, amiben sikerült fejlődnie, előbbre lépnie az egyetemi évei alatt?

- Természetesen mindenben szeretnék még javulni. A világ legjobb játékosai - mint például LeBron James - sem állnak le, mindig dolgoznak. Tökéletes, kész játékos nem létezik, folyamatosan dolgozni kell. Szerintem az elmúlt években fizikálisan, gyorsaságban sokkal jobb lettem, gyorsabban is tudok döntéseket hozni a pályán, valamint a dobásom is sokat javult. Ezért is más hazajönni, mert itt kicsit lassabb a játék, itt sokszor arra törekszünk, hogy végigjátsszuk a játékainkat és a végén egy jó, üres dobást kialakítsunk, míg ott futunk, futunk, aztán ha adódik az első jónak tűnő alkalom, akkor azt rádobjuk, és nem igen játsszuk végig az akciókat. Egy kicsit nehéz volt most lelassulni, mert mennék én mindig előre - mondta nevetve.

- Mire számít az utolsó évében?

- Volt a posztomon egy elsőéves srác, akit draftoltak, és elment tőlünk. Vannak nálam fiatalabb riválisaim, de most úgy tűnik, hogy az a pozíció főként az enyém lesz, rám számítanak elsősorban. Nagyon izgatott vagyok, hogy ez hogyan fog elsülni.

- És mik a távlati céljai, ha végez az UCLA-n?

- Természetesen nagyon szeretném, hogy draftoljon valaki. Ez persze tudom jól, hogy nem ilyen egyszerű, mint kimondani. Nagyon sok szerencse is kell hozzá, illetve a jövő szezonomon nagyon sok múlik majd, hogy sikerül. Ha nem jön össze, akkor valahol Európában szeretnék elhelyezkedni.

- Az NBA után melyik bajnokság áll önhöz a legközelebb?

- Nem igazán gondolkoztam még ezen, nem részesítem előnyben egyik országot sem, ha egy jó csapat el akar vinni, és mindenben megegyezünk, akkor természetesen oda megyek, ez lehet Oroszországban, vagy akárhol, teljesen mindegy. Most egyelőre még külföldben gondolkozom, talán ott nagyobbak az esélyek és több lehetőségem lenne fejlődni, nem szeretnék még hazatérni Magyarországra, de a jövőben természetesen benne van az is a pakliban.