Pénteken Csehországban kezdetét veszi a 36. női kosárlabda Európa-bajnokság, amelyen a magyar válogatott az olimpiai ezüstérmes Spanyolországgal, a házigazda cseh válogatottal, illetve Ukrajnával csap össze.

Az első Eb-re 1938-ban Olaszországban, Rómában került sor, ami a hazai pályán szereplő talján hölgyek végső sikerével zárult. Ekkor mindössze öt csapat jelezte részvételi szándékát, és a körmérkőzéses viadalon végül az olaszok a jobb pontarányuknak köszönhetően állhattak a dobogó legfelső fokára.

A II. világháború és az azt követő rendezetlen viszonyok miatt nem kevesebb, mint 12 évet kellett várni a következő Eb-re, amely számunkra két okból is emlékezetesre sikeredett. Egyrészt Magyarország rendezhette a tornát, másrészt egy nagyszerű menetelés (8 meccsből 7 győzelem) végén a mieink ezüstérmet szereztek. A végső győztes Szovjetunió ellen a döntőnek beillő találkozón a szünetben még vezetni is tudtunk, de a hajrát a keleti szomszéd bírta jobban. Ekkor még csak sejteni lehetett, de a következő évtizedek bebizonyították: a labdajátékok történetének legelképesztőbb dominanciája vette kezdetét. A Szovjetunió az 1958-as Eb kivételével (ekkor Bulgária tett csodát) egészen 1991-ig (22-ből 21-szer) mindegyik kontinensviadalt megnyerte. És 1991 után hogyhogy megszakadt ez a páratlan sorozat? A Szovjetunió a politikai változások miatt nemcsak a térképekről, hanem a nemzetközi tornákról is eltűnt. Nem kis átrendeződést hozott ez a női kosárlabda erőviszonyaiban: a szovjet utódállamok közül Oroszország háromszor, míg Ukrajna és Litvánia egyszer-egyszer diadalmaskodott, de érdekes adat, hogy az azóta megrendezett tucatnyi Európa-bajnokságon egyszer sem sikerült a címvédés.

1993-ban mostani csoportellenfelünk Spanyolország ért fel a csúcsra, majd több válogatott is története első Európa-bajnoki aranyát nyerte meg, a franciák és a lengyelek mindezt hazai közönség előtt tehették meg, legutóbb pedig a szerbek éppen Budapesten.  

A magyar női válogatott rendszeres szereplője a kotinenstornának, harminc alkalommal is jelen voltunk a rangos megmérettetésen. Bár az aranyérem eddig még nem jött össze, de rendkívül büszkék lehetünk a két ezüstre (1950 és 1956) és a nem kevesebb, mint öt bronzra (1952, 1983, 1985, 1987, 1991). Az eredményekből látható, hogy a magyar női válogatott a nyolcvanas években élte fénykorát, ekkor Killik László irányításával a három bronzérem mellett az egyetlen olimpiai szereplésünket - sőt, ott egy 4. hely - is ekkor értük el. Az utolsó érmünket 1991-ben, Izraelben szereztük, akkor a Pálinkás József vezette csapat a 3. helyért zajló mérkőzésen Bulgáriát győzte le.

A magyar kosárlabda erejét és megbecsültségét nemcsak ezek a remek eredmények jelzik, hanem az is, hogy hazánk már ötször is otthont adhatott az Európa-bajnokságnak, amivel Olaszország (7 rendezés) mögött a másodikak vagyunk a sorban. 

Holnap: bemutatjuk a csoportellenfeleinket

 

Dunai Ede

Fotó: fiba.com