Holnap este 19:00-tól megkezdi szereplését a magyar férfi kosárlabda-válogatott a 2023-as világbajnokság selejtező sorozatában. Elsőként Portugáliában lépünk pályára, majd három nappal később Franciaországot fogadjuk Kaposváron. Mielőtt azonban nagyon messzire előretekintenénk, lássuk, ki is lesz első ellenfelünk.
FIBA-alapítótag
A legenda szerint 1913-ban ismerték meg a sportágat Portugáliában - egy Rodolfo Horney nevű svájci testnevelő tanár tanította először a kosárlabdázást, méghozzá a lisszaboni Associação Cristã da Mocidade katolikus iskolában. Ennek az iskolának a küldöttsége kezdte el terjeszteni a sportágat 1921-ben Portóban és Coimbrában is. 1922-ben rendezték az első régiók közötti bajnokságot a Porto, a Lisboa és a Coimbra csapatai között - az első helyet utóbbi szerezte meg. 1927-ben alapították a Portugál Kosárlabda Szövetséget, az első hivatalos pontvadászatra pedig az 1932/33-as idényben került sor - a végső győztes a Sport Clube Conimbricense lett.
1932-ben hozták létre a Nemzetközi Kosárlabda Szövetséget (FIBA), a portugál szövetség pedig a nyolc alapítótag között volt. Az első portugál kupára az 1943/44-es idényig kellett várni (a Atlético Clube de Portugal győzött), és voltak érdekes idények a lebonyolítás szempontjából.
1932/33-ban például két bajnok volt, mert lisszaboniak sikertelenül próbálták átvinni a Szövetség székhelyét Portóból Lisszabonba. Válaszul megalkották a Portugál Kosárlabda Ligát, amelynek bajnoka a Campolide Atletico Clube lett - igaz, ezt a csapatot sehol nem ismerték el aranyérmesként, és nem ismerik el azóta sem. 1934-ben aztán átkerült a szövetség Lisszabonba, a Liga pedig feloszlott.
Az 1965/66-os és az 1973/74-es szezon között a portugál bajnokot Campeonato Metropolitanónak hívták, de a "nagy" bajnoki címért meg kellett küzdenie az akkor portugál gyarmatnak számító Mozambik és Angola bajnokcsapataival. Így fordulhat elő, hogy egy angolai és két mozambiki együttes összesen 5 portugál bajnoki címet birtokolnak. A 2000-es években komoly anyagi gondokkal küzdött a feloszlása után később újraszervezett Liga, amely 2008-ban újra megszűnt - 13 év után megint a szövetség szervezte a 2008/09-es bajnokságot, és ez azóta is így van.
A rekordbajnok 27 aranyéremmel a Benfica, amely az 1960/61-es és az 1964/65-ös idény között zsinórban ötször, az 1984/85-ös és az 1994/95-ös idény között 11 évből 10-szer, a 2008/09-es és a 2016/17-es idény között pedig 9 évből 7-szer diadalmaskodott. A 2019/20-as szezont a koronavírus miatt Portugáliában is törölték, a tavalyi bajnok pedig a Sporting lett, amely közel 40 év, az 1981/82-es szezon után tudott újra felülni a trónra.
Utánpótlás Eb-k állandó helyszíne
A mieink november 26-án, 19 órától Matosinhosban fognak pályára lépni a Centro de Desportos e Congressos de Matosinhos nevű csarnokban.
Matosinhos Porto északi szomszédja, az Atlanti-óceán partján található, és 2011-ben 175.000 lakosa volt. A város nem ismeretlen a kosárlabdát kedvelők körében, főleg azoknak nem, akik a női utánpótlást követik: 2014-ben U18-as, 2015-ben U16-os, 2016-ban és 2017-ben pedig U20-as A divíziós Európa-bajnokságot rendeztek itt a hölgyek számára. Az U16-os Eb-t tavaly és idén is itt rendezték volna, de mindkét alkalommal elmaradt a viadal a koronavírus miatt.
A Centro de Desportos e Congressos de Matosinhos 3875 férőhelyes aréna, amelyben természetesen többféle sporteseményeket, gálákat, koncerteket és díjátadókat is rendeznek.
Fennállásuk legnagyobb veresége
A portugál válogatott nem tekinthet vissza túlságosan gazdag történelemre. 1935-ben játszotta első meccsét a férfi nemzeti csapat, amely 33-12-re kikapott Spanyolországtól az első, az 1935-ös Európa-bajnokság egyetlen selejtező mérkőzésén - a spanyolok később a lettek mögött ezüstérmet nyertek a kontinenstornán. 1951-ben jutottak ki először az Eb-re, ahol 3-5-ös mérleggel a 15. helyen zártak, majd 56 évet kellett várniuk a következő Európa-bajnokságukra.
2007-ben 1-2-vel továbbjutottak a csoportjukból a horvátok és a spanyolok mögött, Lettországot megelőzve, a középdöntőben pedig 1-4-gyel zártak, miután legyőzték Izraelt, így a 9. helyen végeztek. Négy év múlva, 2011-ben szintén ott voltak Litvániában az Eb-n, de ezúttal 0-5-tel csoportjuk utolsó pozícióját tudták csak megszerezni. Világbajnokságon és így természetesen olimpián még egyetlen egyszer sem jártak.
A mieinkkel többször is találkozott már a portugál nemzeti együttes. Ezek közül a meccsek közül kiemelkedik 1973. május 6-a, amikor 115-46-ra nyertünk Szombathelyen - ez Portugália férfi válogatottjának valaha volt legnagyobb arányú veresége. 2011-ben aztán ha nem is ilyen mértékben, de visszavágtak a luzitánok az Európa-bajnokság pótselejtezőjén: a mieink Coimbrában 71-66-ra kaptak ki, a Tiszaligetben pedig 66-57 arányban maradtak alul, ami azt jelentette, hogy ellenfelünk ott lehetett a kontinenstornán, míg mi lecsúsztunk róla.
Az utóbbi pár év Sztojan Ivkovics irányításával egyértelműen jobban sikerült a magyar válogatottnak, kezdve a 2015-ös Eb selejtezőivel, ahol egy csoportban volt a két együttes. 2014 augusztusában előbb 58-38-ra győztünk Sinesben, a nyitó fordulóban, majd Kecskeméten 65-52-re vertük Fonsecáékat. Igaz, végül kosárkülönbségben minimálisan elmaradtunk két riválisunktól, így 4-2-vel nem jutottunk ki az Eb-re a szintén ugyanilyen mérleggel végző csehek és grúzok mögött, a 0-6-tal végző Portugáliánál viszont sokkal jobban szerepeltünk. A 2017-es Európa-bajnokságon már ott voltunk egy domináns selejtezősorozat után, és a 2019-es vb-ről is alig maradtunk le. A portugálok a '17-es Eb előtt 1-5-ös kvalifikációs mutatót produkáltak, a '19-es vb selejtezőjében pedig tovább sem jutottak a csoportjukból 1-3-as mérleggel.
Ennek megfelelően míg mi alanyi jogon kerültünk be az E csoportba, nekik előselejtezőt kellett játszaniuk ehhez. Az első szakaszban 5-1-gyel nyerték csoportjukat Fehéroroszország, Ciprus és Albánia előtt, míg a második szakaszban Svédország mögött, Luxemburgot megelőzve lettek másodikok 3-1-gyel, így jutottak el eddig a pontig.
Átalakulás küszöbén
A 10 évvel ezelőtti két mérkőzésen tőlünk már szerepelt Vojvoda Dávid, Keller Ákos és Szabó Zsolt a mostaniak közül, a portugálok részéről viszont a bővebb, 24-es keretben sem volt senki abból az együttesből. A 2014-ben lejátszott két selejtezőből két játékost ismerhetünk a portugálok részéről, bár José Barbosa idegenben 4, Magyarországon pedig 0 percet töltött a pályán. Miguel Queiroz 10, illetve 8 perc alatt összesen 2 pontig és 1 pattanóig jutott, úgyhogy elmondható, hogy nagy mértékben kicserélődött a portugál csapat - ami 7 év elteltével nem meglepő, a mieink is sokat változtak ebben az időszakban.
A vezetőedző az a Mário Gomes, aki 2011 és 2014 között a válogatott segédedzője volt, tehát megtapasztalhatta már, milyen a magyar válogatott ellen felkészíteni a portugálokat. A tréner ezt követően technikai vezető lett a portugál szövetségnél, majd 2017 januárjában nevezték ki a nemzeti csapat élére, és azóta is ő a szövetségi kapitány.
Barbosának várhatóan sokkal nagyobb szerepe lesz majd a mostani csapatban, mint volt hét évvel ezelőtt, miután ő a portugál élvonal második helyén álló, a FIBA Europe Cupban a C csoportból tükörsimán továbbjutó Benfica első számú irányítója. A másik "nagy öregre", Quierozra is lehet számítani, mivel ő a listavezető Porto alapembere a palánk alatt - Szolnokon gyengén játszott, Portugáliában viszont nyerőembernek bizonyult az Olajbányász ellen, igaz, a magyar együtteshez hasonlóan a portugálok sem jutottak tovább. A Porto másik két válogatottja, a 21 éves Francisco Amarante és a 22 esztendős Vladyslav Voytso kiegészítő szerepekört töltöttek be a nemzetközi kupában, a bajnokságban viszont mindketten 42% fölött dobják a triplákat, náluk leginkább erre kellhet majd figyelni.
A portugálok három csapatából kettő továbbjutott az európai kupaporondon: a FIBA EC F csoportját 4-2-vel hozta a BL-selejtezőben is induló Sporting CP, amely két embert ad a nemzeti csapatba. A 25 esztendős center, Daniel Relvão kiegészítőember klubjában, a 27 éves Diogo Ventura viszont Barbosa mellett a másik olyan ember, aki kifejezetten jól szervezi a játékot a portugáloknál. Az élmezőnnyel a lépést egyelőre tartó, 6-1-gyel álló Imortal Luzigas kezdő dobóhátvédje, Sérgio Silva is a keret tagja, ahogy az ötödik helyen álló Lusitania egyik kiválósága, Francisco Amiel is - utóbbi 14.1 pontja mellett 7.0 gólpasszal második a vonatkozó listán, ő a harmadik, akitől valami váratlant lehet várni ebből a keretből.
Ricardo Monteirónak a palánk alatt lehet szerepe, csapattársa, João Grosso egy jó mindenes, az Ovarensétől "érkező" Pedro Bastosnál pedig egyértelműen a triplákra kell odafigyelni. A "légiósok" közül Sasa Borovnjak a legnagyobb név: a szerb származású magasember 5 évet töltött a portugáloknál, abból négyet a Portónál, most pedig a francia másodosztályban keresi a kenyerét - kifejezetten jó kezű, képzett játékosról van szó. Diogo Brito a spanyol harmadosztályból, Gonçalo Delgado pedig a spanyol 2-ből csatlakozott az együtteshez. Mindketten kifejezetten jó statisztikákat hoznak, főleg percre lebontva (Delgado a palánk alatt, Brito scorerként), de a saját szintjükön - kérdés, a válogatottban ez mire lesz elég.
Ahogy Pór Péter is elmondta, a portugálok
jó fizikummal rendelkeznek, így
küzdős, hajtós meccset vár az Ivkovicsot helyettesítő "megbízott" szövetségi kapitány. Azt pedig Sztojan Ivkovics említette meg
a Tripla-dupla podcastben, hogy a portugáloknak voltak egészen szép győzelmeik, aztán meglepő vereségeik is az utóbbi időben. Ha sülnek a tripláik, okozhatnak nehézségeket - más kérdés, hogy a mieink az utóbbi években rendre bebizonyították, hogy jól felkészülnek az ellenfelekből, elveszik a kedvenc dobásaikat, ez pedig Portugália ellen elég is lehet a sikerhez.
A mérkőzést az M4 Sport élőben közvetíti 18:35-ös műsorkezdettel!
A portugálok (egyelőre) 14 fős kerete
Francisco Amarante (FC Porto)
Francisco Amiel (SC Lusitânia)
José Barbosa (SL Benfica)
Pedro Bastos (Ovarense Gavex)
Sasa Borovnjak (Saint-Chamond Basket – Franciaország)
Diogo Brito (Club Baloncesto Morón – Spanyolország)
Gonçalo Delgado (Bàsquet Girona – Spanyolország)
João Grosso (UD Oliveirense)
Ricardo Monteiro (UD Oliveirense)
Miguel Queiroz (FC Porto)
Daniel Relvão (Sporting CP)
Sérgio Silva (Imortal LUZiGÁS)
Diogo Ventura (Sporting CP)
Vladyslav Voytso (FC Porto)