Egy-egy nagy versenyen több érdekes, izgalmas esemény részese lehet az ember. Ezek a történetek nem mindig és nem feltétlenül közvetlenül sportszakmai jellegűek. A múlt héten pazarul megszervezett miskolci Egyetemi Kosárlabda Európa-bajnokságról Botár László, rendszeres tudósítónk osztott meg velünk néhány emlékezetes sztorit. Fogadják, fogadjátok szeretettel!

Kaja és buli

Miskolc tényleg remekül felkészült az Egyetemi kosárlabda Európa-bajnokság megszervezésére. A sportolók, csapatvezetők, újságírók akkreditációit gyorsan megoldották - korábban voltak hasonló rendezvények, ahol ez órákat vett igénybe, s akkor sem sikerült tökéletesen. Tényleg flottul működött minden. A logisztikát remekül megszervezték, a buszok az Egyetemvárostól a megjelölt időben indultak a Generali Arénába és a Jégcsarnokba, a csapatok csak beszálltak, s már mentek is, nem kellett rájuk fél órákat, órákat várni - ilyenre is volt rossz példa. A szervező bizottság ügyvezetője, Rakaczki Zoltán, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség elnökségi tagja korábban több egyetemi Eb-n és Európai Egyetemi Játékokon járt, s begyűjtött néhány jó és rossz tapasztalatot egyaránt. Ezeket hasznosítva tényleg sikerült egy káprázatosan megszervezett, a résztvevők számára örök emlékül szolgáló Eb-t megszervezni. A fő szervezők elmondták: tisztában voltak vele, hogy régebben tengerparti városokban is rendeztek Eb-t, ám Miskolc egy iparváros. És mi kell ahhoz, hogy sok sportoló fiatal a pályán kívül is jól érezze magát? Sok és jó kaja, valamint jó bulik. Nos, néhány korábbi rendezvénnyel ellentétben, amelyeken szigorúan kiporciózták az adagokat, itt ehettek a kosarasok, amennyi beléjük fért, s a szünnapot megelőző éjszaka a tapolcai Barlangfürdőbe szervezett bulit úgy véljük, aki ott volt, nem felejti el egyhamar...

Körutazó gyulafehérváriak

Jókora kerülővel érkezett Miskolcra a romániai Gyulafehérvárról az 1918 december 1. Egyetem Gyulafehérvár női együttese. Nincs sokkal messzebb Miskolc (309 km) Gyulafehérvártól, mint a román főváros, Bukarest (268 km.), a társaság mégis a főváros, s annak repülőtere felé vette az irányt. Ott gépre szálltak a hölgyek, s a csapat vezetői, majd lengyel földre repültek, s onnan Budapestre. Jókora kerülő, de ők már csak így szokták. Tavaly Zágrábba is repülővel utaztak, - mondjuk ez esetben már érthető a repülés, a távolság csaknem 600 kilométer - de hogy miért Törökországon keresztül? Nyilván szeretnek repülni...

Jó ebédhez szólt a nóta

Ahol több száz ember gyűlik össze, egy hétre, abba a hétbe szinte biztos, hogy belecsúszik egy-egy születésnap. Az egyik francia kosaras az egyetemi Eb ideje alatt ünnepelt, s társai különös módon köszöntötték: ebéd közben énekeltek el neki egy francia - nyilván születésnapi - dalocskát. A többi csapat éppen akkor étkező játékosai látva, s hallva - pontosabban inkább kitalálva, miről is van szó, nagy tapssal köszöntötték a dalt és az ünnepeltet. A franciák a sikeren felbuzdulva utána himnuszukat, a Marseillaise-t is elénekelték.

Női csapat Miskolc-mezben

Bár a miskolci női csapat nem nevezett, nem indult el az Eb-n, azért láthattunk Miskolc-mezben szereplő női együttest a viadalon. Egyik nap az észt együttes a játéknap első meccsét játszotta, kora reggel. A csapatok teljes körű kiszolgálásához tartozott a játékosok felszereléseinek a mosatása. Úgy tudjuk, a mosatás után kora reggelre még nem száradtak meg az észt csapat szerelései, így a küldöttség a szervezőkhöz fordultak, akik előtt nem létezett lehetetlen. Gyorsan a szertárba mentek, s természetesen találtak egy komplett Miskolc-szerelést, úgyhogy az észt lányok egy meccs erejéig tiszteletbeli miskolciak lettek.

Varga-tripla itt is, ott is

A krónikás sem lehet egyszerre két helyen, de remélem, nem veszik, veszitek rossz néven, ha egy érdekes egybeesés kapcsán beavatjuk önöket, beavatunk titeket egy kis kulisszatitokba. A torna utolsó előtti napján egyszerre játszotta elődöntőjét a TFSE női együttese a későbbi győztes francia Strasbourg csapatával a Generali Arénában, s ugyanekkor csapott össze egymással egy házzal odébb a jégcsarnokban a 9-12. helyért a házigazda Miskolc és a Debrecen férfi együttese. Mivel az érdeklődőket, szurkolókat, szimpatizánsokat, akik nem lehetnek kint a meccseken, tájékoztatni kell, a megoldás a következő volt: az egyik - a rangosabb, az Eb-elődöntő - mérkőzés megtekintése mellett/közben fél szemmel figyelni kellett a másik találkozó élő statisztikáját. Nos, a második félidőben, abban a pillanatban, amikor Varga Barbara a TF centere, tőle nem igazán megszokott módon beemelt egy triplát a franciák kosarába, a másik meccs lőlapján felvillant: a debreceni Varga Ádám - ahogy azt tőle Debrecenben megszokhatták - szintén hármast vágott. Ez volt ám az időzítés, egy Varga-tripla a Generaliban, egy pedig szinte ugyanakkor a Jégcsarnokban.

Eb-ről vb-re, vb-ről Eb-re

Csapataink több játékosának is, ha el nem is kísérték, de egy-két meccsét megtekintették a szülei. Így tettek a TF első egyetemi Eb-jén résztvevő bedobójának, Gereben Dorkának is a szülei, akik a torna végjátékára érkeztek Miskolcra. A TF pozsonyiak elleni bronzmeccsével egyidejűleg zajlott az olaszországi Udinében a magyar-japán U19-es világbajnoki találkozó, amelyen a Gereben család Dorka húga, Lívia révén volt érdekelt. Apuka és anyuka amellett, hogy a bronzcsatát figyelte a Generaliban, az olaszországi mérkőzés történéseit is követte laptopján, s mivel a stream közvetítés csak ritkán jött be, inkább a statisztikát figyelte. Végül hosszabbítás után kiküzdött bronzéremnek örülhettek, a dupla-diadal azonban nem jött össze, Udinében kikapott az U19-es válogatott, amely miatt kicsit bosszankodtak, de utána boldogan, büszkén ölelték magukhoz Eb-bronzérmes lányukat. Ezt követően kiutaztak Udinébe a vb-re, majd a kosaras körutazásukat Sopronba, az U18-as Eb-n fejezik be, ahol Lívia szintén érdekelt lesz.

Fotó: Práczki Péter