Szülővárosában, Békéscsabán kezdett kosarazni édesapja irányítása alatt, majd Szegedre került, ahol az A csoportban pattogtatott évekig Vágvölgyi Ákos. Ezt követően civil munkát vállalt és hazaköltözött Békéscsabára, ahol az NB I B Zöld csoportjában szereplő együttes vezére lett. A munkája és az edzések mellett az utánpótlás-nevelésben is számíthatnak rá: tavaly az U12-vel a B döntőbe jutott, idén pedig az U14-es csapatot trenírozza.

Mikor és hogyan ismerkedtél meg a kosárlabdával?

Általános iskola első osztályos voltam, amikor édesapám megismertetett a sporttal. Így 22 év távlatában kijelenthető, hogy jó döntés volt elkezdeni.

Ki és hogyan volt a legnagyobb hatással rád eddigi pályafutásod során? Pl. szülő, vagy fontosabb edző, csapattárs, esetleg példakép az életedben?

Elsőként mindenképpen édesapámat mondanám, az ő hozzáállása, sportszeretete és kitartása nagy hatást gyakorolt rám. Másrészről Nikola Lazicsot említeném meg. Ő volt az első felnőtt NB I-es edzőm. Nagyon sokat tanultam tőle a kosárlabdáról, amit úgy érzek, hogy a játékospályafutásom után, edzőként is tudok majd hasznosítani.

Hogyan kerültél jelenlegi klubodba?

Tősgyökeres békéscsabaiként szerintem nem kell magyaráznom ennek körülményeit. Különleges érzés a csabai klubért küzdeni.

Mi a legnagyobb kihívás, amivel kosarasként szembesülsz?

A munka mellett rendkívül nehéz megfelelő mennyiségű energiát és koncentrációt belevinni a sportba.

Miben lehetsz leginkább csapatod hasznára érzésed szerint?

Azt gondolom, hogy a több tízéves rutinom tud segíteni a csapaton leginkább.

Hogy jellemeznéd a Zöld csoportot?

Azt gondolom, hogy harmadik számú bajnokság ellenére kifejezetten magas színvonalú meccseket láthatnak a nézők. Ennek egyik oka, hogy több olyan, korábban NB I-et megjárt játékos szerepel a bajnokságban, akik mindenképpen emelik a színvonalat.

Mi a gárda idei célkitűzése?

Évek óta a stabil bentmaradás a cél. Természetes a legjobb 8-ba kerülés is egy kecsegtető eredmény lehet. Ehhez a meccsek többségében 100%-os koncentrációra lesz szükségünk.

Hogy fér meg egymás mellett a kosárlabda és a civil élet? Mik a kosárlabdán kívüli terveid?

Részben említettem már a témát. Persze függ az adott munkakörtől is a leterheltség, de alapvetően, ha az ember dolgozik és sportol is egyszerre, az egész embert kíván, sőt talán annál többet is. Nekem jelenleg kettőzött terheléssel kell megküzdenem, mert a játék mellett a békéscsabai U14-es csapatnak is az edzője vagyok, ami heti négy edzést jelent. Életmód, hatékony időmenedzsment és kitartás - ha bármelyik hiányzik, könnyen szét tud csúszni az egész.

Melyik a legszebb emléked a pályáról és miért?

Az utánpótlás időszakot tekintve az U12-es országos bajnoki címre büszke vagyok. Nagy élmény volt. A felnőtt mezőnyben pedig egy-egy jól sikerült NB I-es meccs mindig emlékezetes marad számomra. Csillagozva még megemlíteném a tajpeji Universiadét, ami szintén kiemelkedő élmény volt.