A magyar kosárlabda egyik legkomolyabb szinten játszó külföldön légióskodó játékosa az idei szezonban Lukács Norbert, aki a Szolnoki Olajbányász után az orosz bajnokságban keresi a kihívásokat a Nyizsnyij Novgorod játékosaként. A VTB Ligában folyamatos utazás, fizikális kosárlabda és Euroliga-szintű elit csapatok várják a pályára lépőket - Norbival a szezon felénél beszélgettünk a beilleszkedésről, az orosz utánpótlás erejéről és a közelgő válogatott ablakról.

Először is gratulálunk a legutóbbi sikerhez! A Zenit elleni győzelem nem mindennapi eredmény egy olyan bajnokságban, ahol a topcsapatok költségvetése és állománya európai szinten is kiemelkedő. Hogy éltétek meg belülről?

Köszönöm szépen! Egyértelműen ez volt a szezonunk eddigi csúcspontja. Az orosz ligában a Zenit, a CSZKA vagy a Kazany otthonában nyerni hatalmas fegyvertény, a „kisebb” csapatok – ha lehet ránk ilyet mondani – ritkán távoznak tőlük győzelemmel. Ez a siker most nagy lökést adott a társaságnak.

Első évedet töltöd Oroszországban légiósként. Milyen volt az út az első meccstől addig, hogy alapemberré válj egy ilyen fizikális ligában?

Sok volt az up-and-down, ahogy mondani szokták. Most járunk a szezon felénél, 20-21 meccsel a hátunk mögött, és rá kellett jönnöm, hogy ez egy folyamatos tanulási folyamat. Volt, hogy egyénileg vagy csapatszinten is megakadtunk, de itt nincs idő keseregni a vereségeken. 3-4 naponta jön a következő meccs, rögtön van lehetőség a javításra. Próbálom mindig a „távoli képet” nézni és nem hagyni, hogy egy negatív széria befolyásoljon.

Sokan csak a hírekből ismerik az orosz kosárlabdát, mióta a háborús helyzet miatt elszigeteltebbé vált a liga. Szakmai szemmel mekkora most a szakadék az elit és a középmezőny között?

A bajnokság jelenleg tényleg csak orosz bázisú, de a minőség nem kopott meg. A Zenit, a CSZKA Moszkva és az UNICS Kazany triója elképesztő. Játékosállományban és szervezettségben simán ott lennének az EuroCup végelszámolásánál, de véleményem szerint az Euroligában is megállnák a helyüket. A hazai magjuk is rendkívül erős, és ez az, amiben a legnagyobb a különbség a magyar bajnoksághoz képest: az orosz játékosok mennyisége és minősége. Olyan srácok játszanak itt a rotációban, akik válogatott szintűek, de a hatalmas merítés miatt néha be sem férnek a nemzeti csapatba.



Említettél egy érdekes példát, ami jól mutatja az ottani utánpótlás erejét…

Igen, a Zenit második csapata ellen játszottunk. Én betegség miatt csak kívülről néztem, de döbbenetes volt. Csupa 2004-2005-ös születésű, fiatal orosz srác, akik egy ponttal megvertek minket. Olyan szintű fizikális felkészültséget és kosárlabda-tudást mutattak, ami Magyarországon elképzelhetetlen lenne egy hasonló korú, tisztán hazai játékosokból álló csapattól. Ott a top 5-6 környékén olyan gárdák vannak, akik légiósok nélkül is versenyképesek az élvonalban.

Mennyire volt nehéz a beilleszkedés? Egy magyar kosaras számára az oroszországi légiósélet nemcsak sportszakmai, hanem kulturális váltás is.

Szerencsére minden flottul ment. A klubnál mindenki nagyon kedves volt az első perctől kezdve, a szervezettség pedig profi. Az edzőm is türelmes volt, tudta, hogy ez az első légiós évem, nem helyezett rám felesleges nyomást még akkor sem, amikor a dobásokkal hadilábon álltam a szezon elején. Inkább segítettek túllendülni a nehézségeken, az elnök is biztatott, hogy higgyek magamban, meg fog jönni a munka gyümölcse.

Hamarosan jön a válogatott szünet, a franciák elleni dupla meccs pedig kulcsfontosságú lesz. Beszéltél már erről az edzőkkel?

Személyesen még nem, de Gasper Okorn gratulált a legutóbbi teljesítményemhez, és láthatóan örül a formámnak. Nagyon várom a februári ablakot. Talán nekünk kedvez, hogy szezon közben játszunk a franciákkal, így biztosan nem a legerősebb, NBA-, vagy Euroliga-sztárokkal teletűzdelt keretükkel jönnek. Ettől függetlenül csak 100%-os koncentrációval lehet esélyünk bravúrt elérni ellenük. Minimum egy, de remélhetőleg két győzelemmel akarjuk zárni a kört.



Tavaly bajnok lettél a Szolnokkal, ami után sokan talán maradtak volna a Bl-szereplés miatt. Benned mi döntötte el, hogy váltasz?

Már egy évvel korábban is foglalkoztatott a gondolat, de akkor még nem jött össze. Úgy éreztem, ha most nem vágok bele egy erősebb bajnokságba, akkor mindig csak halogatni fogom. Karakterben is fejlődni akartam: itt légiósként tekintenek rám, elvárják, hogy meccseket döntsek el, és több felelősség van a vállamon, mint otthon, ahol inkább kiegészítő ember voltam. Itt többet van nálam a labda, több a pick-and-roll és a pick-and-pop játékra is van lehetőségem, és a védekezésben is szintet kellett lépnem a keményebb ellenfelek miatt.

Az edzésmunka miben más kint? Hallottuk, hogy komoly „túlórákat” vállalsz a csarnokban.

Igen, a szezon elején szinte minden edzés után kint maradtam pluszban dobni, néha háromnegyed órát is. Itt brutális a tempó: 3-4 naponta meccs, rengeteg utazás. Míg Magyarországon a meccs utáni nap általában pihenő, itt akkor is van egy másfél órás edzésünk. Nem feltétlenül nagy intenzitású, de a csarnokban vagyunk és dolgozunk. Itt tanultam meg igazán, hogy ami otthon elég volt, az ezen a szinten már kevés.

Mik a célok a bajnokság végére? Ott lesztek a rájátszásban?

Nem indult minden zökkenőmentesen, becsúszott pár fájó vereség, amik miatt most kicsit nehezebb helyzetben vagyunk, mint amit elterveztünk. Jelenleg egy hellyel vagyunk lemaradva a play-off pozícióktól. 19 meccsünk van még javítani, a cél egyértelmű: beverekedni magunkat a legjobb nyolc közé!



Fotók: Girgász Péter, united-league.com