Forray Gábor : Ahogy Fepu is mondta, mi is mindent megtettünk, harcoltunk, de sajnos ez most ennyire volt elég. Ezt már elmondtam százszor, és még ezerszer el fogom mondani: egy ilyen fizikális, erős csapat ellen, mint a Szolnok, csak akkor van esélyünk, ha csapatként játszunk, és járatjuk a labdát. Amikor ezt megtettük a meccs bizonyos szakaszaiban, akkor működött is – vezettünk, és jól nézett ki a játékunk. De abban a pillanatban, amikor egyénieskedni kezdtünk, el is dőlt a meccs. Ez van. Persze lehet mondani, hogy „ezt is elvették, azt is elvették”, de a valóság az, hogy mi hibáztunk – mert hagytuk. Mondtam is a játékosaimnak: legyünk okosabbak! Volt két-három meccs korábban – Szeged, Kecskemét, Oroszlány –, amikor nem mentünk bele ezekbe a dolgokba, hanem ment a labda, jöttek a triplák, dobtunk 16-17-et, mert erre képes ez a csapat. De most, a rájátszásban, mindenki meg akarja mutatni, hogy ő a hős. És ez nem működik, mert fizikálisan annyival erősebb az ellenfél, hogy egyénileg nem tudjuk megoldani. Csak csapatként. Elnézést kérek a csapatomtól, amiért kiállítottak. De az ember is hibázik, én is, esendő vagyok. Most elszakadt a cérna, nem szeretném, hogy infarktust vagy agyérgörcsöt kapjak. Az első technikai jogos volt, bementem a pályára. A másodikat – hát, ott már csak beszélgettem a játékvezetővel, de igazából már mindegy, ott voltam, járt érte a második technikai is. Szóval: elnézést kérek még egyszer. Megyünk tovább. Fel kell készülnünk, és hiszünk benne, hogy tudunk még valamit mutatni ebben a párharcban. A közönség, a körmendi és a szolnoki fantasztikus volt, maga a szurkolás frenetikus és sportszerű volt. Ez a playoff, vannak ilyen parázs jelenetek. Bízunk a csodában, nem adjuk fel, minden mindegy alapon nekik fogunk menni. Ők a FIBA kupára vannak hitelesítve, mi a bent maradásért küzdöttünk, de ha idáig eljutottunk, meg kell mutatni, ki a legény a gáton. Mindenkinek meg kell nyugodnia ebben az 1-2 napban.

Oliver Vidin : Elégedett vagyok a csapatommal, különösen a második félidőben mutatott kemény és koncentrált játék miatt. Úgy játszottunk, ahogy egy rájátszásban kell: fókuszáltan, agresszívan, fizikálisan. A srácok jól reagáltak a helyzetre, és a második félidőben sikerült fordítanunk.A hangulat ma is fantasztikus volt Körmenden, amit nagyra értékelek. Az ellenfél nem tudta felvenni a ritmust a játékunkkal – más tempóban és más stílusban kosárlabdázunk, és ez most döntő különbség volt. Mindent beleadtunk, és meg is nyertük a mérkőzést. De tudjuk, hogy még egy fokozatot kell kapcsolnunk, hiszen a következő meccs lesz a legfontosabb számunkra. Mindig azt mondjuk, hogy az utolsó negyed dönt, és ott kell a legélesebbnek lennünk. Otthon játszunk, a saját szurkolóink előtt, és készen állunk rá, hogy ott is nagyon, nagyon keményen játsszunk.

Ferencz Csaba : Gratulálok a Szolnoknak, megérdemelten nyerték meg a meccset. Mi is megpróbáltunk mindent – nagyon kemény, férfias küzdelem volt. Azt hiszem, a „harc” a legjobb szó rá. De sajnos ebből a harcból mi jöttünk ki rosszabbul. Az a legnagyobb gond, hogy bután játszunk. Ha valamit megbeszélünk edzésen, azt a pályán is végre kell hajtani – és amíg ezt nem tesszük meg, addig nem fogunk tudni előrelépni, nem fogunk tudni jól játszani. Meg lehet nézni, hány tiszta helyzetet hagytunk ki. Ha ilyen gyengén játszunk a kettő-kettő szituációkban, akkor nemcsak hogy nem fogunk nyerni, de még szoros meccset sem tudunk játszani. Ezen muszáj továbblépnünk, különben a következő meccset is el fogjuk bukni. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ez egy csapatsport. Egy vagy két ember nem tud meccset nyerni. Csak csapatként. A Szolnok ezt pontosan tudja, és úgy védekeznek, hogy egy-egy játékos ne tudjon dominálni. Ha nem jár a labda, akkor vége van. És ezt meg kell érteni – különben tényleg nincs miről beszélni. De egy dolgot nem lehet elvitatni: harcoltunk. Mindenki odatette magát, mindenki mindent beleadott. Most rendet kell tennünk fejben, és pénteken megpróbálni csodát tenni. Sajnálom, hogy Fofót kiállították. El is mondtam a játékvezetőknek: előfordul az ilyen egy nagy téttel bíró, feszült meccsen. Az edző is ember. De őszintén: az a támadófault, amit befújtak, szerintem nem volt az. Sőt, nézzük meg, a szolnoki játékosok úgy törnek át a blokkokon, hogy fejjel-könyökkel gyakorlatilag fellökik a védőt. Mit csináljon a blokkoló játékos? Álljon félre? Ezeket kellene kiszűrni, és akkor nem történnének ilyen dolgok. Ennyi az egész. De lépjünk tovább. Két napunk van felkészülni a következő meccsre. Újra nekimegyünk, összeszedjük magunkat, és megpróbálunk mindent. Köszönöm a szurkolóinknak a bíztatást!

Strahinja Jovanovic : Köszönöm a gratulációt, de még nincs vége – a rájátszás folytatódik. Ma egy nagyon kemény meccset játszottunk, az egyik legnehezebb idegenbeli pályán. Büszke vagyok arra, ahogy a csapat reagált a nyomásra és együtt küzdöttünk végig. Még van egy meccs hátra, most arra fókuszálunk. Figyeljük, hogyan alakul a párharc, és mindent beleadunk, hogy lezárjuk a szériát.