A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége első alkalommal osztott ki egy különleges elismerést: az év példaképének járó Hunbasket Hero Díjat Studer Ágnes érdemelte ki. az NKA Universitas Pécs válogatott irányítója decembertől kezdve súlyos vállsérüléssel együtt játszva segítette csapatát bajnoki és kupabronzéremhez, emellett balesetmegelőzési kampányban és jótékonysági akcióban is tevékeny részt vállalt. Vele beszélgettünk az előző szezon eseményeiről és jövőbeni terveiről.

Gratulálunk a Hunbasket Hero Díj kiérdemléséhez! Mit jelent számodra ez az elismerés, amelyet első ízben Neked ítélt oda a szövetség?

Először is nagyon szépen köszönöm! Hatalmas elismerés ez számomra. Aki ismer, tudja, mit jelent számomra ez a sport, mit jelentenek a csapattársak. Ez a díj kiváló visszajelzés azt illetően, hogy szívből jövő, önazonos döntéseket hoztam az elmúlt időben.

Hol voltál és mi jutott eszedbe, amikor megtudtad, hogy te kapod az elismerést?

Csapatommal, az NKA Universitas Péccsel épp Velence felé tartottunk, mert edzőmeccsekre készültünk, és út közben tudtam meg, hogy végül engem választottak. Örültem neki, de a leginkább az esett jól, hogy ekkor is nagyrészt azok a lányok vettek körül, és örültek velem együtt, akikkel tavaly közösen harcoltunk.

Számodra mi a Hunbasket Hero Díj üzenete?

Ez a díj felhívja a figyelmet arra, hogy olyan elszántságot, alázatot kell mutatni a kosárlabda iránt, olyan életvitelt kell folytatni a pályán kívül, és úgy kell kapcsolatokat kialakítani, hogy az követendő példa legyen minden fiatal számára. Én hiszem, hogy úgy élem a mindennapjaimat, hogy ezzel példát tudok mutatni a fiatalabb generációnak.

Jöjjön most egy talán az előzőeknél is fontosabb kérdés: hogy érzed magad, miként alakult a rehabilitációd?

Szerencsére nagyon szépen haladok. A műtét remekül sikerült dr. Skaliczki Gábornak köszönhetően. Az egész nyarat a Nemzeti Kosárlabda Akadémián és a Dr. Hepp Ferenc Rehabilitációs és Regenerációs Központban töltöttem, ahol Cser Zsófia fizioterapeuta minden nap velem volt, az erőnléti edzőnk, Arnau Sacot online segítette a munkám, illetve Király Bence fizioterapeuta segítségével nagyon szépen haladt a rehabilitációm. Nagyon hálás vagyok mindannyiuknak!

Miért döntöttél úgy decemberben, hogy nem azonnal műtteted meg a válladat, hanem inkább tovább játszol?

Visszagondoltam a lányokkal, a stábbal elvégzett addigi munkára, időszakra, és csak ott akartam lenni velük a pályán. Nem mondom senkinek, és nem is biztatok senkit arra, hogy sérüléssel játsszon. Nem volt egyszerű döntés, mert volt bőven fájdalom, stressz, többször éreztem úgy, hogy inkább legyen megműtve, de a csapat végig mellettem volt, minden nap mondták, hogy így is segítek nekik, hogy nem vagyok százszázalékos állapotban, úgyhogy a szívemre hallgattam.

A játék hevében mennyire foglalkoztál a sérüléssel, ugyanúgy belementél a keményebb szituációkba is?

A sérülésem után az elején kerültem a kontaktokat, edzőm, Zseljko Djokics kifejezetten kérte is, hogy most ne vetődjek a labdákért, próbáljam kerülni a blokkokat, kontaktokat, sőt azt mondta, csak akkor játszat, ha ezekre tudok figyelni. Majd miután a jelenlegi erőnléti edzőnk segítségével kialakult a meccsek mellett egy protokoll, amit minden nap meg kellett csinálnom, sikerült a szezon végére annyira megerősítenem az izmokat, hogy voltak tétmeccsek, amikor úgy voltam vele, minden mindegy, megyek minden labdáért. Persze szerencsés is voltam, hogy nem történt olyan mozdulat, ahol ronthattam volna a helyzeten.

Részt vettél egy rendőrségi balesetmegelőzési kampányban is. Honnan jött ennek az ötlete, mennyire volt nehéz „feladat” a kamerák előtt szerepelni?

Amikor megkerestek, hogy vállalnám-e a részvételt, egyértelmű volt, hogy igen. Felelősségteljes embernek tartom magam, aki körültekintő másokkal szemben, legyen szó közlekedésről vagy bármiről. Nagyon jól éreztem magam, miközben forgattunk, sőt, izgalmasnak mondanám, és szerintem a végeredmény lényegretörő, minden korosztály számára érthető lett.
 
A sérülést leszámítva hogyan érezted magad első pécsi szezonodban a pályán és azon kívül?

Nagyon jól! Szeretem a várost, a klubot, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk, itt tényleg minden adott hozzá. És persze nem utolsósorban nagyon jó közösség alakult ki! Szerintem egy sportoló életében a legfontosabb az, hogy minden nap úgy menjen le edzésre, hogy alig várja, hogy lássa a csapattársait, érezze, hogy minden nap tud fejlődni és van értelme a többórás edzéseknek, izzadásnak, és én ezt éreztem tavaly, ahogyan idén is.

Mik a terveid az idei évadban klub-, illetve válogatott színtéren?

Szeretném, ha előrébb tudnánk lépni, sőt kimondom, aranyat szeretnék nyerni a klubcsapatommal! Én így megyek le minden edzésre, és igyekszem ezt a társaknak is hangsúlyozni minél többször. A válogatottal kapcsolatban pedig bízom benne, hogy újra megtaláljuk önmagunkat, és kimászunk a gödörből, amibe kerültünk. Ezt csak csapatként, együtt tudjuk véghezvinni. Pozitívan gondolok rá: nem a múltat kell nézni, hanem csakis előre kell tekinteni. Bízom benne, hogy egy sokkal magabiztosabb csapat leszünk, és mi, játékosok el fogjuk hinni, hogy sikerrel tudjuk venni a világbajnoki selejtezőt, és ki tudunk jutni.

Végezetül mit üzensz, mint első Hunbasket Hero a játékosoknak és a szurkolóknak az előttünk álló szezon kapcsán?

Mindenkinek sérülésmentes felkészülést és szezont kívánok! Reméljük, izgalmas mérkőzésekkel tudjuk majd kiszolgálni a kosárlabda-szurkolókat az egész évad során, úgyhogy jó szurkolást kívánok mindenkinek!

fotó: Girgász Péter / MKOSZ