Idén is megrendezésre kerül Aho Nina és Kányási Vera tábora, a Flow Camp. Válogatott kiválóságaink saját tapasztalatból ismerik a fiatal sportolókra nehezedő mentális, érzelmi és teljesítménybeli nyomást. Pontosan tudják, a sport nem csak fizikai kérdés, a hosszú távú fejlődés kulcsa a mentális jóllét. Ennek hátteréről és a táborral kapcsolatos céljaikról ült le beszélgetni Ninával és Verával a Wbasket.hu.
Tavaly rendeztétek meg először ezt a tábort. Kicsit ugorjunk vissza egy évet. Milyen céllal vágtatok bele ebbe a projektbe?
Kányási Vera: Mindenképpen valami rendhagyót szerettünk volna létrehozni. Azt tapasztaltuk, hogy Magyarországon a profi sportolóknál már mindennapos a mentális felkészülés; a játékosok rájöttek, mekkora szükség van erre, és ki-ki megoldja magának. Az utánpótlásban viszont ennek még egyáltalán nincs kultúrája.
Az évek során rengeteg technikát kipróbáltunk, és azokat a módszereket, amelyeket a leghasznosabbnak ítéltünk, szerettük volna átadni a fiataloknak. Célunk volt betekintést nyújtani számukra abba, hogy a pályán nyújtott teljesítményen túl milyen elemekből áll össze az élsportolói lét – és ennek jelentős része a mentális felkészültség.

Az is egyedülálló, hogy aktív, válogatott sportolók a nap huszonnégy órájában jelen legyenek egy ilyen táborban. Márpedig tavaly így tettetek és idén is ez a célotok.
Aho Nina: Mindent ketten szerveztünk: reggeltől estig a lányokkal voltunk, velük laktunk a faházakban, együtt éltünk és lélegeztünk velük. Minden segítő stábtag is ugyanezeket az elveket képviseli, mint mi és nagyon fontos számunkra, hogy maximálisan megbízunk bennük. A lányokkal ők is remek kapcsolatot alakítottak ki, így nagyon jó közeg formálódott. Abban az egy hétben tényleg mindent átadtunk nekik, amit csak tudtunk.
A kosárlabdaedzéseket is mi tartottuk, de emellett olyan kiegészítő foglalkozásokat is behoztunk, amelyek a mentális és fizikai egyensúlyt segítik. Volt jóga, pilates, hangtálterápia, csónakázás, és különböző edukációs előadásokat is tartottunk. Kiemelten fontos szempont volt, hogy napközben a gyerekek telefon nélkül legyenek, mert szerettük volna visszahozni a valódi kapcsolódás élményét, és elérni, hogy megéljék a pillanatot. Ez a közösségi média miatt manapság szinte teljesen kimarad a hétköznapjaikból.
Milyen tapasztalatokat adott az első év? Bejöttek a várakozásaitok?
Kányási Vera: Az eredeti elképzelésünkből végül valami sokkal mélyebb és csodálatosabb dolog született. Felemelő volt látni, hogy a lányok mennyire élvezték a programokat, hogyan nyíltak meg, és mennyi új élménnyel gazdagodtak. Rádöbbentünk, valójában milyen kevés igazi, emberi kapcsolódásban van részük a szezon közben.
Különleges érzés volt látni a csillogó szemüket például a hangtálterápia után, amikor hitetlenkedve mesélték: „Úristen, nem aludtam, de nem is voltam teljesen ébren!” Életükben először tapasztaltak meg egy ilyen meditatív állapotot. Volt egy kérdésdobozunk is, amibe egész nap bedobhatták a kérdéseiket, mi pedig este megválaszoltuk azokat. Ezeken a beszélgetéseken keresztül a saját lelki küzdelmeiket is felszínre hozhatták, ami egy rendkívül pozitív, támogató közeget teremtett.
Zárásként az utolsó napon tartottunk egy 3×3-as tornát, ahol csak egymás között játszottak. Tanulságos volt a különbség az első napokhoz képest – mintha kicserélték volna a gyerekeket! Olyan önfeledten kosárlabdáztak, és olyan technikai megoldásokat mertek megcsinálni, amikről pár nappal korábban még álmodni sem mertek volna. Az egésznek az volt a kulcsa, hogy mentálisan végre felszabadultak.

A szülőkkel is tartottátok a kapcsolatot? Érkeztek tőlük visszajelzések?
Aho Nina: Rengeteg, és némelyiket egyenesen megkönnyeztük. Többen írták, hogy a lányok mintha kicserélve tértek volna haza. A 14–16 éves korosztály különösen sérülékeny, és egy ilyen élmény nagyban meghatározhatja, milyen irányba indulnak el. A folyamatos megfelelési kényszer és a közösségi média torzító hatása miatt az önbizalmuk sokszor csorbát szenved, de a tábor hatására láthatóan megerősödtek. Ez a visszajelzés mindennél többet jelentett számunkra.
Ezeket a módszereket Ti is alkalmazzátok a mindennapokban? A profi sport hatalmas nyomása mellett is működnek-e ezek a technikák?
Kányási Vera: Abszolút. Persze az élsport ennél összetettebb, de ma már elengedhetetlen, hogy egy sportoló tudatosan foglalkozzon a mentális egészségével. Ezek a módszerek nem hoznak csodát egyik napról a másikra, folyamatos gyakorlást és fenntartást igényelnek, de a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy felbecsülhetetlen értékük van.
A tavalyi tapasztalatok alapján terveztek finomhangolásokat az idei táborra?
Aho Nina: Igen, nagy előny, hogy már pontosan látjuk, mi az, ami működik, és miben érdemes fejlődnünk. Ugyanakkor az alaphangulatot mindenképpen meg akarjuk őrizni: nem célunk egy feszes, teletömött programú edzőtábor létrehozása. A fókusz továbbra is a minőségi időtöltésen, a valódi kapcsolódáson és a közös flow-élmény átélésén marad. Nem véletlenül lett Flow Camp a nevünk, hiszen pontosan ez a célunk.
Nézzük a nagyobb képet. Mit visznek magukkkal a résztvevők egy jó hangulatú hét után? Vannak olyan praktikák, amiket a lányok a tábor után, akár egyedül, szezon közben is alkalmazni tudnak?
Aho Nina: Mindenképpen! Kifejezetten olyan relaxációs és meditációs technikákat is átadunk, amelyeket önállóan be tudnak építeni a rutinjukba. Emellett a táplálkozásra is nagy hangsúlyt fektetünk: minden reggelit közösen készítünk el velük, így a gyakorlatban mutatjuk meg nekik az élsportolói étkezés alapelveit. Idén egy még előadással is készülünk ebben a témában, hogy minél több hasznos apróságot vihessenek magukkal.
A legfontosabb kérdés maradt a végére. Mit lehet tudni az idei táborról? Hol és mikor lesz? Akik kedvet kaptak és az idei táborba szeretnének menni, van még lehetőségük jelentkezni?
Kányási Vera: Igen, vannak még szabad helyek. 2026. július 6-10 között az Albatrosz kempingben Tiszafüreden kerül megrendezésre az idei tábor, 2013 és 2009 között született lányok jelentkezését várjuk.
A tábor Instagram oldala ITT, Facebook oldala ITT érhető el. Jelentkezni pedig ezen a linken lehet.
