A héten bejelentette a nemzeti csapattól való visszavonulását a 92-szeres magyar válogatott kosárlabdázó, Dubei Debóra. A korábbi csapatkapitánnyal a válogatottban eltöltött több mint egy évtized legemlékezetesebb pillanatairól, az utánpótlásévekről, a 2023-as Európa-bajnokság negyeddöntőjét megnyerő kosaráról, valamint a törökök elleni világbajnoki selejtezőről beszélgettünk.

Mikor húztad először magadra a címeres mezt?

Ha jól emlékszem, 2015-ben igazoltam Sopronba, és még ugyanabban az évben, novemberben kaptam meg az első behívómat a felnőtt válogatottba. Akkor még Stefan Svitek volt a szövetségi kapitány, ő adta meg nekem az első lehetőséget. Az Európa-bajnoki selejtezőkön Izland, Portugália és Szlovákia ellen léptünk pályára.

Több mint egy évtizedet töltöttél a felnőtt válogatott kötelékében, és hosszú ideig csapatkapitányként vezetted a nemzeti együttest. Mikor érezted először utánpótlás-játékosként, hogy egyszer a felnőtt válogatott meghatározó játékosa lehetsz?

Őszintén szólva akkor még nem feltétlenül volt meg bennem ez az érzés. Szerintem mindenki, aki komolyan gondolja a kosárlabdát, arról álmodik, hogy egyszer a válogatottban is pályára léphessen. Én is kitűztem ezt célként magam elé, és nem azon gondolkodtam, hogy mikor válhatok válogatott játékossá, hanem azon dolgoztam, hogy kiérdemeljem ezt a lehetőséget. Bízom benne, hogy hasznos és méltó tagja voltam a nemzeti csapatnak.

Visszatekintve az utánpótlás-válogatott évekre: melyik torna, edző vagy élmény volt rád a legnagyobb hatással, és miben formálta a későbbi pályafutásodat?

Az egyik legemlékezetesebb utánpótlástornám az U17-es világbajnokság volt, ahol a harmadik helyen végeztünk. Ráadásul az All-Star csapatba is beválasztottak, így különösen szép emlékként él bennem az a torna. Fantasztikus visszagondolni mindarra, amit ott együtt átéltünk. A ’97-es korosztály egy igazán erős és sikeres csapat volt, ezért, ha az utánpótlás éveim kerülnek szóba, szinte mindig ez az esemény jut először eszembe. Ez volt az egyik legsikeresebb évem. Persze más szép eredményeket is elértünk - például megnyertük a B divíziót, az EYOF-on pedig bronzérmesek lettünk -, de talán az U17-es világbajnokság volt az a torna, amely a leginkább formálta és meghatározta a pályafutásomat.

A 2023-as Európa-bajnokság egyik legemlékezetesebb pillanata volt a Csehország elleni kosarad, amellyel a csapat bejutott az elődöntőbe. Fel tudnád idézni, mi játszódott le benned abban a néhány másodpercben a dobás előtt és után?

Nagyon szerettem volna megnyerni azt a mérkőzést és bejutni a csapattal a legjobb négy közé. Az a kétpontos dobás egy alapvonali bedobás után érkezett, és rendkívül fontos kosár volt. Őszintén szólva, amikor elengedtem a labdát, azt hittem, rövid lesz a dobás, de végül bement. Természetesen nagyon boldog voltam, ugyanakkor nem ünnepelhettünk felhőtlenül, mert még maradt néhány másodperc a mérkőzésből. Volt még egy időkérés is, így a végéig maximálisan koncentráltak maradtunk. Aztán, amikor lefújták a találkozót, hatalmas öröm volt számomra, hogy éppen az én kosarammal tudtam segíteni a csapatot egy ilyen fontos pillanatban. Ezzel pedig ugye kvalifikáltuk magunkat a legjobb négy közé. Természetesen boldog voltam, de szinte azonnal a következő találkozó járt a fejemben, és az, hogy meddig juthatunk ezen a kontinensviadalon.



A törökök elleni világbajnoki selejtezőt pályafutásod egyik csúcspontjaként említetted. Mitől volt számodra különösen fontos az a mérkőzés, akár emberileg, akár sportolói szempontból?

Szerintem a törökök elleni mérkőzés a válogatott egyik legfontosabb meccse volt. Egy találkozón múlt minden, arra az egy estére tettünk fel mindent, a tét pedig a világbajnoki szereplés kiharcolása volt. Különösen nagy élmény számomra, hogy ezen az összecsapáson 18 ponttal tudtam segíteni a csapatot. Az pedig mindennek a csúcsa volt, hogy ezzel a győzelemmel 28 év után sikerült kijutnunk a világbajnokságra. Emiatt is tekintem ezt a mérkőzést a pályafutásom egyik csúcspontjának. Másrészt azért is különösen sokat jelentett számomra ez a teljesítmény, mert klubszinten a Győr játékosa vagyok, és az idei szezonunk sajnos nem úgy alakult, ahogyan szerettük volna. A világbajnoki selejtező februárban és márciusban volt, és nagyon pozitívan éltem meg, hogy egy nehezebb időszak után is ilyen teljesítményt tudtam nyújtani. Sokan talán nem számítottak erre, én pedig úgy éreztem, jókor jött ez a mérkőzés, és jókor tudtam megmutatni, hogy nem felejtettem el kosárlabdázni attól, hogy a Győrrel gyengébben szerepeltünk a bajnokságban.

A válogatottól való visszavonulás mindig nehéz és érzelmes döntés. Mikor fogalmazódott meg benned először komolyabban, hogy most jött el ennek az ideje?

Már egy ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor lezárom ezt az időszakot. A világbajnoki selejtező azonban annyira jól sikerült számomra és a csapat számára is, hogy úgy éreztem, ennél szebb befejezést nehéz lenne elképzelni. A fejemben ez így alkot egy kerek egészet: egy hatalmas élmény és egy nagy siker volt egyszerre, ezért úgy éreztem, most jött el a megfelelő idő arra, hogy lezárjam ezt a fejezetet. Az elmúlt bő tíz évben rengeteg gyönyörű élmény, siker és emlékezetes pillanat ért, de természetesen csalódásokból is kijutott. Mindezek ellenére mindenért hálás vagyok, és büszkén tekintek vissza erre az időszakra.

Mit jelentett számodra az, hogy éveken keresztül csapatkapitányként képviselhetted Magyarországot? Van-e olyan pillanat, amely különösen sokat jelent számodra?

Hatalmas megtiszteltetés volt számomra, hogy a válogatott csapatkapitánya lehettem. Mindig igyekeztem mindent megtenni a csapatért, a stábért és a címeres mezért is. Nagyon nehéz egyetlen pillanatot kiemelni ebből az időszakból, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ha visszagondolok erre az időre, elsősorban a közös sikerek, az együtt átélt pillanatok és a sok nevetés jut eszembe.

Bár a válogatott karriered lezárul, biztosan sok terv és cél áll még előtted. Milyen jövőbeni terveid vannak akár a kosárlabdában, akár azon kívül? Elképzelhetőnek tartod, hogy a későbbiekben más szerepkörben is segíted majd a magyar kosárlabdát?

A kosárlabda továbbra is meghatározó része marad az életemnek. Klubszinten folytatom a pályafutásomat, ahol szeretnék még újabb sikereket elérni. Emellett a civil életben is szeretnék fejlődni és előrelépni bizonyos területeken. Hogy a jövőben milyen formában tudom majd segíteni a magyar kosárlabdázást, az még a későbbiek kérdése, de egyáltalán nem kizárt, hogy más szerepkörben leszek megtalálható. Erről azonban még korai lenne biztosat mondani, egyelőre ez még a jövő zenéje.



Fotó: Girgász Péter / MKOSZ