A magyar kosárlabda legsikeresebb játékosa, Hanga Ádám kilenc szezont játszott le az Euroligában, 255 mérkőzésen lépett pályára, amivel toronymagasan magyar csúcstartó. Az elitsorozat döntőjében háromszor szerepelt, amelyet végül a Real Madrid játékosaként nyert meg az Olympiacos ellen. A Joventut Badalona klasszisával felidéztük a 2023-as menetelés legfontosabb pillanatait, beleértve a szerb Partizan Belgrád elleni csodálatos fordításukat is.

Mielőtt még beszélnénk az Euroliga-győzelemről, ejtsünk pár szót a 2021 nyarán történt klubváltásodról. Nem mondhatni, hogy túl sokszor van játékosmozgás a Barcelona és a Real Madrid között. Nem kaptál kritikákat miután a Madridba igazoltál?

Nem úgy nézett ki a történet, hogy én akartam elhagyni a Barcelonát. Ők küldtek el, felbontották az élő szerződésemet, és kifizették a következő évemet. Utána szabadon igazolható játékossá váltam és egy olyan csapatban szerettem volna játszani, ahol megvolt annak a lehetősége, hogy megnyerjem az Euroligát.

Persze, kaptam kritikákat olyanoktól, akik nem tudták és lehet a mai napig sem tudják megérteni ezt. Feláldoztam mindent az előtte lévő négy évben Barcelonában, hogy Euroligát tudjak nyerni, még a fizetésemet is csökkentettem, hogy jobb játékosokat tudjunk igazolni. Minden meccsen teljes erőbedobással küzdöttem, ha kellett, sérülten is játszottam. Fontos időszakának tekintettem a barcelonai éveket a karrieremben, de úgy gondolom, hogy mindent megtettem, és nem döntöttem rosszul.

Az első dolog, amit Madridban mondtak neked, hogy itt nem azért fizetnek titeket, hogy eddzetek, hanem azért, hogy meccseket nyerjetek. Ebből a szempontból össze lehet hasonlítani a futballklubbal, akik a legtöbb BEK és Bajnokok Ligája-címmel büszkélkedhetnek? Ez a kosárlabdában is a klubkultúra része ott? Ha jól tudom, családbarátabb volt a csapat miliője is, az edzésidőpontok is úgy voltak kialakítva.

/Nevet/. Így van. Azóta persze sok minden megváltozott ott is. Majdnem minden csapat csak délelőttként edz, egy hosszabb tréning van naponta, és erre sokan áttértek. Azért is, mert a játékosoknak sokkal több idejük van regenerálódni és a családdal vagy a szeretteikkel időt tölteni. Az Euroligában szereplő spanyol és olasz csapatok is így készülnek fel a meccsekre. Talán Magyarország az egyetlen ország, ahol napi két edzés van. Madridban már ezt megelőzően is ez volt a módszer, mondhatni megelőzték a korukat.

A győzelmek is nem véletlenül jöttek nekik labdarúgásban is, ez a kultúrájuk részek, nem véletlenül hívják őket a királyi klubnak. Ahogy figyelnek és kezelnek téged, minden egyes apró részlet annyira a topon van, hogy neked csak a játékra kell koncentrálnod, azaz, hogy jól teljesítsél. Az edzőközpontban saját wellness-központ van, saját szoba, ami mindig elérhető számodra, ha ott akarsz aludni. Ez az egész egyfajta magabiztosságot adott az embernek, mert nap mint nap minden azt sugallja, hogy mi vagyunk a legjobb csapat és a legjobb játékosok a világon.

Ha élhetek példával, picit olyan az egész, mint amikor az amerikai egyetemi bajnokságban (NCAA) az játékosokat minden helyzetben dobásra biztatják, ne passzoljanak, mert ők a legjobb játékosok. Ha egy gyerek ezt hallja a gyerekkorában, akkor így is fog játszani. Nyilván az ott egy teljesen más kosárlabda kultúra, mint az európai.

A Madridnál olyan pillanatokban is meg tudnak fordítani meccseket - akár a futballra, akár a kosárlabdára gondolunk – mint amire más csapatok nem képesek vesztesnek tűnő vagy kiélezett szituációkban. Egyszerűen mindig megvan az az érzés a játékosokban, hogy hisznek magukban és a csapatban is, és ez sikerre vezeti őket.



Az egyenes kieséses szakaszban nagy bravúr volt a Barcelona elleni elődöntős győzelem és persze az Olimpiakosz Pireusz elleni finálé is. A negyeddöntőben viszont még volt egy Partizan Belgrád elleni ötmeccses thrilleretek is, ahol 2-0-ás hátrányból végül három meccset nyertetek és továbbjutottatok. A negyedik meccsen húsz perc alatt 15 pontot és 5 triplát dobtál, ott sikerült egyenlítenetek. Miért sikerült sorozatban három meccset nyernetek, mi változott meg az első két vereség után?

Jó kérdés, nagyon nehéz volt az a sorozat. A második meccs végjátékában volt egy kisebb verekedés, amit Kevin Punter és Sergio Llull csörtéje váltott ki. Ott több játékost is eltiltottak, nekünk pedig gyakorlatilag meg volt ásva a sírunk. Én viszont úgy gondolom, hogy ez változtatta meg a párharc dinamikáját. Ami sorsdöntő volt, hogy az első meccsen a 220 cm magas Edy Tavares lesérült, és nem játszott a második félidőben. Ott egyébként egy hajszállal kaptunk csak ki a szerb csapattól.

A második meccsen Edy Tavares továbbra sem játszott, ott a Partizan sima győzelmet aratott. A harmadikon visszatért, nyertünk, majd a negyediken a belgrádi pokolban Edy egy 45-ös IBM-et hozott össze. Ő volt a döntő faktor, mert miután visszatért, a csapatunk játéka óriásit változott. Egyébként ő még a mai napig a Real egyik legfontosabb játékosa, egy igazi game changer az európai kosárlabdában.

Pont tegnap vertük meg őket úgy, hogy az Edy nem tudott játszani, sérült volt. Idén már nem fog pályára lépni.

A Real Madrid elleni győztes spanyol bajnokin öt gólpasszt osztottál ki, a legtöbbet a Badalonában. A 2023-as Final Four elődöntőjében a Barcelona ellen is te irányítottál, mivel többen sérültek voltak az egyes poszton.

Így van. A Final Four elődöntőjének huszadik másodpercében megsérült az addigi irányítónk, nekem kellett ott előlépnem ebbe a szerepbe. Nekem sosem volt idegen az irányító poszt, ifistaként is sokat voltam egyes. Egyébként a spanyolországi karrierem kezdeten nagyon sokat beszélgettem Jaume Ponsarnau-val erről, aki a Manresánál volt az edzőm, ő hozott el engem az ACB-be.

Emlékszem, egyszer panaszkodtam neki, pont mikor Belgrádban játszottunk és irányítanom kellett. Ő azt mondta: „Ádám, lehet rosszul látod a helyzetedet. Lehet, hogy neked ez az eredeti pozíciód, csak az elmúlt években hármas poszton kellett játszanod, mert a Baskoniában így tudtak téged használni”. Úgy érzem, hogy valamilyen szinten igaza volt, mert anno Székesfehérváron is egyest játszottam, Simon Balázzsal felváltva szerepeltünk azon a poszton. Nyilván az én játékstílusomban ez az extra, mert egyestől négyesig bármit tudok játszani.

Beszéljünk a döntőről. A félidőben 45-45 volt az állás, és te védekezésben többnyire Kosztasz Papanikolaun próbáltál védekezni. A 204 centis görög csapatkapitány melletted csak hat pontig, három lepattanóig jutott. Te minden ellenfélből mindig alaposan felkészülsz. A finálé előtt is így tettél?

Ez változó, de az Euroligában már nem nagyon kellett scoutolnom, mert ugyanazok ellen játszottam évek óta. Néha-néha vannak új érkezők, nekik több meccsüket megnézem, hogyan és miképp játszanak. Papanikolau ellen számtalanszor pályára léptem, őt már nem nagyon kellett feltérképeznem.

Egyébként egy döntőben nüanszokon múlik, hogy ki lesz a győztes: egy lepattanó, egy földön lévő labda, egy rossz kizárás, egy pontatlan passz, kilépni az oldalvonalon vagy egy kihagyott büntető. Láthattuk is, hiszen kettő ponttal nyertünk egy utolsó másodperces Sergio Llull dobással. A fifty-fifty labdákat kellett megnyernünk. Azok tudják behúzni az ilyen finálékat, akik ezekre mennek rá.    

A görögöknek még volt egy dobásuk a végjátékban, de Kostas Sloukas kísérlete célt tévesztett, te zavartad meg a dobását. Sőt, előtte az alapvonali bedobásnál a passzsávot is jól zártad az egyik Olimpiakosz játékos elől.

Emlékszem arra a szituációra. Akkor becseréltek védekezni, és kérdezte az edzőm, hogy készen állok rá? Azt sem tudtam hirtelen, hogy merre vagyok, hiszen még extázisban voltam Sergio sikeres tempója után /nevet/.

Nem volt esélyünk, nem is tudom, hogyan jöttünk vissza. Bő két perccel a vége előtt 78-72-re vezettek a görögök, Sergio Rodriguez megőrült, duplát és triplát szórt. Abba ocsúdtunk fel, hogy itt vagyunk már a nyakukon. Majd 3.1 másodperccel a végre előtt Sergio Llull nehéz tempójával a legjobbkor vettük át a vezetést és végül megnyertük.

Az egész meccs érdekes volt, mert talán ez volt az a döntő, amit nem kellett volna megnyernem. A Barcelonával és a Madriddal játszott két másik fináléban sokkal nagyobb esélyünk volt, és lám, egy olyan sorozat végén diadalmaskodtunk, ahol a Partizan elleni 2-0-ás hátrányt követően öt meccset nyertünk zsinórban. Ilyen a sport. A korábbiakban elmondottak mellett a szerencse is kellett a végső sikerhez.       



Na meg a védekezés. A győztes finálé után nyilatkoztad, hogy míg négy-öt éve két szerzett labdát átlagoltál, most nincs ilyen mutatód, pedig sokkal jobb védővé váltál. Rájöttél, hogy sokkal többet kockáztattál. Lehet, hogy tízből megszereztél kettő labdát, de a másik nyolcból befutottak mögéd, és dobtak egy ziccert. Ez már nem fordul elő. Egyébként a Realban nem is lehetett volna másképp játszani, mint így, nem?

Kérdés, hogy mi a cél. Ha a nagy képet nézzük, akkor mindig csapatvédekezésről beszélünk. Ha bajnokságokat és kupákat akarsz nyerni, akkor kiegyensúlyozottnak kell lenni, nem lehet túl sokat kockáztatni. Persze olykor meg muszáj. Anticipációs készség kell ehhez, hogy jó védő legyél. Egyébként ma már nagyon sok dolgot nem csinálok úgy, mint húszévesen. Nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is. /nevet/.

Megnyerted az Euroligát a Real Madriddal, ami egy történelmi eredmény egy magyar kosárlabdázónak. A számtalan felemelő pillanat közül mi maradt meg a legjobban? Ha egyáltalán ki lehet emelni egyet.

A döntő előtti öltözői beszéd. Az edzőnk elmondta a taktikát, miképp és hogyan kéne megnyerni a finálét, majd egy mondatot hozzátett a végén: „Figyeljetek. Ádámnak ez zsinórban a harmadik Euroliga-döntője. Nincs az az Isten, hogy ő most ezt nem nyeri meg. Ha másért nem is, érte nyerjük meg a trófeát!” /nevet/. Erre mindig emlékezni fogok, jól is esett.

Persze az évek alatt sok olyan meccs is megmaradt bennem, ahol nem nyertünk, hanem kikaptunk. A 2022-es belgrádi döntő egy nagy kudarc volt számunkra, azt hittem, hogy az Anadolu Efes elleni finálét meg tudjuk nyerni. A csillagok is úgy álltak, hogy sikeresek lehetünk. Ennek ellenére az is a pályafutásom része, amiből tanultam, előrevitt engem, épített és kreált.

A magyar válogatott Nate Reuversszel felálló Valencia a Real Madriddal játszik a Final Fourban pénteken. Szerinted miben bízhatnak Kovács Adriánék, meglehet nekik a döntő?

Pont erről beszélgettünk a csapattársaimmal a Real elleni meccsünk után. Bevallom, ők nagyon rosszul néztek ki ellenünk. Ismerem a csapatot, ahogy korábban beszéltük a klub győztes kultúrájáról, ők nagyon gyorsan tudnak változtatni és eggyel nagyobb fokozatba kapcsolni, de mindkét centerük sérült, igazi ötös posztos játékos nélkül kell pályára lépniük. Ez hátrány lehet nekik majd.

A Valencia nagyon gyors kosárlabdát játszik, és egy olyan Panathinaikoszt vertek ki a negyeddöntőben, amely 2024-ben még az Euroliga címvédője volt, ez jelzésértékű. Ráadásul a görögöknek 45 millió eurós költségvetésük van, akit meg lehetett venni, ők azt megvásárolták, és így is a spanyolok nyertek öt meccsen.

A másik oldalon szintén két neves együttes csap majd össze, a Fenerbahce az Olimpiakosz ellen játszik majd. Az elmúlt bő tizenöt évben van az az átok, miszerint aki megnyeri az alapszakaszt, az még nem tudta megnyerni az Euroliga-döntőjét. Szerintem a görögök most ezt meg szeretnék törni. Persze a törökök is kemény ellenfelek, a Saras Jasikevicius vezette együttes tavaly megnyerte az Euroligát. Nagyon izgalmas Final Fournak nézünk elébe.

Nekünk vasárnap hatkor meccsünk van, de fogom nézni a finálét. Hogy kivel? Valószínűleg egyedül. /nevet/. Meccseket, Forma 1-et, sporteseményt egyedül szeretek nézni, mert akkor tudok a legjobban figyelni a történésekre.

Vojvoda Dávid visszavonult a válogatottól a héten. Küldtél-e neki valamilyen üzenetet?

Egy tapsolós emojit küldtem a közösségi oldalán kitett bejegyzésére. Szívből gratulálok a pályafutásához, remek karrier áll mögötte a nemzeti csapatban, példakép. Tiszteletre méltó teljesítmény van mögötte, és bízom benne, hogy sok fiatal is inspirálódik és követi az ő példáját.

Fotók: Europa Press Sports / Getty Images Hungary