Olimpiai előselejtezős ellenfeleinket bemutató sorozatunk harmadik részéhez érkeztünk, amelyben a világranglista negyedik Spanyolország rég- és közelmúltjára, valamint jelenlegi keretére összpontosítunk. Arra a spanyol csapatra, amellyel nyolc hónapon belül negyedjére találkoznak a mieink.

 

 

 

 

A spanyol női válogatott 1963 júniusa óta létezik, Svájc ellen játszotta első hivatalos mérkőzését, így az 1964-es, magyarországi Eb-n még nem szerepelt. A 70-es, 80-as években 10-12. helyek jutottak a hispánoknak az Európa-bajnokságokon, de az 1987-es hatodik helyük után kétszer ki sem jutottak a kontinenstornára. 1992-ben rendezőként ott voltak a barcelonai olimpián, ahol ötödikek lettek, majd 1993-ban szinte a semmiből nyerték meg az Eb-t, de ez még nem jelentette a sikerkorszakuk kezdetét - egy 9. és egy 5. hely után 1999-ben nem tudták magukat kvalifikálni.

 

2001-től számítható a spanyol női vonal igazi fellendülése: zsinórban öt Európa-bajnokságon négy bronzérem és egy ezüstérem jutott nekik, majd a 2011-es 9. hely után jött az aranykorszak. 2013-tól kezdve ugyanis egy arany, egy bronz, majd két arany volt a sorminta egészen 2019-ig bezárólag - ebben az időszakban egyértelműen Spanyolország jelentette az európai női kosárlabdázás csúcsát.

 

A részben hazai rendezésű 2021-es Eb nem sikerült ilyen jól nekik (7. hely), tavaly viszont megint felállhattak a dobogóra - mint ismert, Belgium ellen kaptak ki a ljubljanai döntőben (58-64). Ezzel az eredménnyel, pontosabban a Top6-ba kerüléssel vívták ki az olimpiai selejtezőt.

 

 

A világbajnokságoknak 1994 óta rendszeres résztvevői voltak - az első időszakban mindig pont úgy jött ki az Európa-bajnoki szereplésük, hogy ott lehettek a négy évenként megrendezésre kerülő vb-n, utána ez nem volt kérdés. Két nyolcadik és két ötödik hely után itt is a 2010-es évek jelentették a fordulópontot: 2010-ben bronz-, 2014-ben ezüst-, 2018-ban pedig megint egy bronzéremmel zártak, mielőtt az előző, ausztráliai vb-re nem jutottak ki.

 

A barcelonai ötkarikás játékok után Athénban (6.) és Pekingben (5.) ott voltak, Londonba pedig nem jutottak ki a 2011-es Eb 9. helye miatt. Rióban aztán jött az újabb csúcs, egy olimpiai ezüstérem (a döntőben az USA-tól kaptak ki 101-72-re), Tokióban pedig úgy lettek hatodikok, hogy 3-0-lal megnyerték csoportjukat, de a negyeddöntőben a franciák legyőzték őket 67-64-re.

 

Elképesztő eredménysorral rendelkeznek, főleg a 2010-es évekből, nem véletlenül állnak a FIBA világranglista negyedik helyén az USA, Kína és Ausztrália mögött - sokáig egyébként másodikok voltak, de Európában még mindig ők az elsők.

 

 

 

 

A spanyol női válogatottal nagyon sokszor találkoztunk utánpótlás-szinten is az utóbbi évek A divíziós Európa-bajnokságain, de a felnőttek is rendszeresen összemérik tudásukat Spanyolországgal. A 2015-ös saját rendezésű Eb-n, a csoportkörben nyert ellenfelünk Sopronban (46-69), két évvel később, Csehországban pedig szintén a csoportkörben csapott össze a két gárda, megint spanyol sikerrel (48-62).

 

Tavaly júniusban két felkészülési mérkőzést is játszottunk, a helyszín újfent Sopron volt, és elsőre a spanyolok győztek (63-65), másodjára viszont mi (77-65), és ez már kicsit előre is vetítette a sikeres Európa-bajnoki szereplésünket. A kontinenstornán viszont megint keresztezte egymást a két válogatott útja, az elődöntőben pedig a Torrens vezette spanyolok bizonyultak jobbnak (69-60).

 

Ezek után talán már meg sem lepődtünk, hogy a tavaly októberi soproni sorsoláson egy csoportba került a két csapat. Nagyon jól ismeri egymást a két gárda, és az is látható ezekből az eredményekből, hogy egyre kisebb a különbség a két együttes között.

 

 

 

 

A sikerek után a tokiói hatodik hely és a 2021-es Eb hetedik pozíciója is visszalépés volt, de nem volt teljesen váratlan. Ez volt az első két torna, amelyen nem játszott a 2010-es évek aranykorszakának két meghatározó alakja, Anna Cruz és Marta Xargay. A '21-es Eb-n Torrens sem tudott részt venni COVID miatt, Lucas Mondelo szövetségi kapitányt pedig a kontinenstorna után leváltották.

 

Helyére egy másik sikeredző, Miguel Mendez került, aki háromszor nyert Euroligát a UMMC Ekaterinburggal, de korábban spanyol utánpótlás-válogatottakkal is szép eredményeket ért el: 2006-ban U18-as Eb-t nyert hazája korosztályos együttesével, 2018-ban pedig U20-as Európa-bajnokságot. Érdekesség, hogy ez utóbbi tornát szintén Sopronban rendezték, Mendeznek tehát nem csak a két tavalyi felkészülési meccs miatt lesz ismerős a környezet.

 

 

 

 

A spanyolok a hét elején kihirdették 12 fős keretüket a selejtezőre, amely az alábbiak szerint alakul:

 

Raquel Carrera (Valencia Basket)

Queralt Casas (Valencia Basket)

Maite Cazorla (ZVVZ USK Praha, Csehország)

María Conde (ZVVZ USK Praha, Csehország)

Irati Etxarri (Spar Girona)

Laura Gil (Perfumerías Avenida)

Megan Gustafson (London Lions, Nagy-Britannia)

Mariona Ortiz (Casademont Zaragoza)

Cristina Ouviña (Valencia Basket)

Leonor Rodríguez (Perfumerías Avenida)

Alba Torrens (Valencia Basket)

Andrea Vilaró (Perfumerías Avenida)

 

A csapat még mindig tele van rutinos játékosokkal: a tavalyi Eb-keretből a már említett Alba Torrens (199 válogatottság), Queralt Casas (97), Leonor Rodriguez (117), Cristina Ouviña (111), Laura Gil (150) és María Conde (65) is elképesztő rutinnal bírnak, több Eb-t is nyertek, Gil, Torrens és Rodriguez pedig olimpiai ezüstérmesek voltak Rióban.

 

Mellettük Conde klubtársa, az Euroliga B csoportját megnyerő ZVVZ USK Praha 26 esztendős irányítója, Maite Cazorla az, aki ott volt a tavalyi Európa-bajnokságon minket legyőző együttesben, illetve a Valencia 22 éves centere, Raquel Carrera. Négy helyen azonban változás történt az akkori állományhoz képest.

 

Irati Etxarri a SPAR Girona 25 éves erőcsatára - ő tagja volt Mendez 2018-as U20-as Európa-bajnok csapatának. Andrea Vilaró rutinos, 30 éves dobóhátvéd, aki Határ Betti csapattársa az Euroliga-negyeddöntős Perfumerías Avenidánál. Mariona Ortiz is tapasztalt, 31 esztendős kosaras, jelenleg az Euroligában szintén Top8-ba kerülő Casademont Zaragoza irányítója.

 

 

A legnagyobb új név viszont a honosított amerikai, Megan Gustafson, aki a EuroCupban menetelő London Lions kosarasa. A 27 éves magasember egyetemi szinten komoly egyéni elismeréseket gyűjtött be, és játszik a WNBA-ben is, a következő idényben a Las Vegas Aces kosarasa lesz.

 

Óriási rutin gyűlt össze ebben a spanyol válogatottban még Silvia Dominguez távollétében is, de azt már Sopronban és az Eb-n is láthattuk, hogy Spanyolország elkapható, elérhető távolságban van tőlünk. A kérdés velük kapcsolatban az, hogy az új játékosok és a fiatalok mennyire tudják átvenni legalább részben az idősebbek kulcsszerepét (a 34 éves Torrens 27 pontja kellett az Eb-elődöntőben is a sikerükhöz), illetve hogy Gustafson beépítése hogyan sikerül, hiszen még soha nem volt spanyol válogatott korábban, nem is játszott soha spanyol csapatban.

 

 

Nagyon könnyen elképzelhető, hogy az utolsó napon, vasárnap dől el, hogy kijutunk-e az olimpiára vagy sem, ezért hatalmas szükség van arra, hogy minél többen ott legyetek Sopronban.

 

A Spanyolország elleni, vasárnap 17:30-kor kezdődő mérkőzésre, illetve a teljes napra ezen a linken tudtok jegyet vásárolni:

 

 

A torna mindhárom napjára pedig itt tudjátok megváltani a belépőket: