Pénteken kezdődik felnőtt válogatottunk februári összetartása Miskolcon. Lezárul a 2023-as Európa-bajnokság selejtező-sorozata, mely során előbb Izland, majd Románia lesz a rivális a DVTK Arénában. Bár igen kedvező pozícióban van válogatottunk, de még két győzelem szükséges a sikeres Európa-bajnoki kvalifikációhoz. Az összetartás kezdete előtt Székely Norbert szövetségi kapitányt kérdezte a wbasket.hu.

 

 

 

Jelen helyzetben az energiaszintről sokkal inkább szól, mint arról, hogy milyen taktikával játszunk. Bár taktikailag is becsületesen fel fogunk készülni ezekre a mérkőzésekre. Az viszont tény, hogy a szívnek nagyon nagy jelentősége lesz. Minden labdáért vetődnünk, küzdenünk kell. Minden szituációból a lehető legtöbbet kell kihoznunk úgy, hogy az eredmény kapcsán jövő vasárnap késő este nyugodthatunk csak meg, mert akkor fogjuk látni a selejtező-sorozat végeredményét.

 

Nekünk addig semmi mással nem kell foglalkozni, csak azzal, hogy minél nagyobb különbséggel megnyerjük mind a két meccset. Csússzunk, másszunk és kényszerítsük minél több hibára az aktuális ellenfelünket. Teljesen mindegy, hogy kivel játszunk, ez mindig elvárás. Nyilván tudjuk, hogy a ránk váró csapatok nem annyira erősek, de a lebonyolítás okán, ez ebben a pillanatban teljesen mindegy. Az a lényeg, hogy a lehető legnagyobb különbséget tudjuk kidolgozni.

 

 

Igen, megváltoztatja. Másként készülünk fel az izlandi csapatra, másként készülünk fel a spanyol csapatra és nyilván a románra is. A román és az izlandi között annyiban tudunk egyenlőségjelet tenni, hogy az egyszerű technikai és taktikai elemek sokkal fontosabbak lesznek, mint a nagyon bonyolult dolgok.

 

Nekünk arra kell majd koncentrálnunk: hogyan védjük az egy-egy elleni játékot, hogyan tudjuk a lehető leghatékonyabban egész pályára kiterjeszteni a védekezésünket, miként oldjuk meg a befutásos játékot. Egy kicsit visszanyúlunk az alapokhoz és ebből kiindulva építkeznünk az előttünk álló két mérkőzésen.

 

 

Óvatosan válaszolnék. Nyilván számolgatunk, számolgattunk. A játékosoknak abszolút nem kell számolgatni, nekünk edzőknek kell ezt megtenni. Átgondolni, hogyan tudjuk a lehető legjobban megoldani az előttünk álló két mérkőzést.

 

A feladatunk egyértelmű, mind a két találkozót meg kell nyerni. Miután nagy eséllyel Izland lesz a harmadik a mi csoportunkban, így azt az eredményt fogjuk magunkkal vinni. Ez azt jelenti, hogy csütörtökön nagy különbséggel kell nyerni, ami számszerű eredményben egy megnyugtatóbb pozícióhoz nagyjából 40 pontot jelentene.

 

 

Nagyon sokat jelent a magyar még kosárlabdázásnak, hogy öt erős klubja van a nemzetközi porondon, és ezekben magyar játékosok is sok szerepet kapnak. Ez segít abban, hogy a mi játékunk is egyenesben legyen és fejlődni tudjunk.

 

Egyértelmű, hogy ezek a csapatok most magas szinten állnak és olyan végjátékokat, olyan éles mérkőzéseket játszanak le, melyekből a játékosok is profitálnak egyénenként. Nyilván ez egy csapatmunka, az egész csapat is profitál belőle. Remélhetőleg a magyar válogatott is és nem csak a klubok.

 

 

A tervek szerint nem változik a keret. Nyilván a változtatás jogát mindig fenntartja a stáb, annak megfelelően, hogy láttuk a csapatot. Studer Ágiról jó híreket kaptunk, Lelik Rékáról sajnos kevésbé. Ági kis pihenő után játszhat is a mérkőzéseken, így a keretben nincs változás.

 

 

Rengeteget elemeztük az egymás elleni mérkőzésünket és azokat is, amelyeket a románok ellen vívtak. Az izlandi válogatott kiváló csapatjátékot játszó társaság, amelyiknek van egy kiemelkedő játékosa Sara Run Hinriksdottir személyében. A mérkőzéseket tekintve a legjobb teljesítményt nyújtotta 20 pont feletti átlaggal. Olaszországban légióskodik, kifejezetten jó képességű több poszton bevethető játékos, akire figyelni kell. A taktikai repertoárjuk elég alap szinten áll, de azt a tudást, amivel egyénileg rendelkeznek, kimaxolják a csapatjáték tekintetében.

 

Mindennel próbálkoznak, ami a képességeikhez mérten lehetséges. Emberfogásos védekezést alkalmaznak, amiben előfordul a letámadás is. Egy nagyon jól segítő csapatról van szó, amelyik szépen mozdul el a labda irányába és próbálja meg minél jobban a labdát kivédeni. A gyors és jó passzolás lesz az, ami segíthet nekünk üres helyzeteket teremteni. Fontos lesz az is, hogy a labdás kettő-kettő utáni váltásokat hogyan tudjuk megoldani.

 

 

Veszélyes játékosok alkotják a keretüket: Ana Virjoghe, Laura Vaida magas posztokon, Ioana Ghizila kettes-hármason. Csapatjátékban talán nincsenek olyan szinten, mint az izlandiak, az egyéni képességekben viszont némileg jobbak. Ezért figyelnünk kell arra, hogy ezeket a játékosokat minimalizáljuk, illetve tudjunk olyan előnyöket csinálni, ami a letámadásból és a szerzett labdákból adódik. Onnantól kezdve nekünk futni, futni és futni kell. Ha van labdánk, akkor fontos erőteljesen előrefelé indulni.

 

Még nem mélyültünk el a románok játékában, de rendelkezünk friss tapasztalatokkal a két hónappal ezelőtti találkozóról. A mérkőzésig pedig össze fogjuk gyűjteni, hogy mi az, amin esetleg változtatnunk kell. Összességében egy 99-40-es győzelem taktikai repertoárjából ki lehet indulni.

 

 

Ebben a csapatban csak olyan játékosok szerepelnek, akik tisztában vannak a céllal, és annak eléréséért mindent megtesznek. Egyetlen pillanatig nem volt probléma a motivációval, még akkor sem, amikor Izlandon 30, 40 vagy 50 ponttal vezettünk. Mindig az 51-ért vagy az 52-ért küzdöttek, és ugyanez volt a románok elleni mérkőzésen is.

 

Nem tapasztaltam eddig problémát, és remélem, hogy most sem lesz. Sok olyan emberközpontú személyiség van a csapatban, akik pontosan tudják, hogy mire esküdtünk fel, és ezt most be is tudnánk teljesíteni a reményeink szerint. Ez fog a szemünk előtt lebegni.