A vasárnap véget ért 3x3 Ifjúsági Fesztivál női mezőnyében két magyar válogatottnak is szurkolhattunk a debreceni hölgyek mellett. Az „A” jelű négyes meg is nyerte a tornát, de ahogy Földi Attila szövetségi kapitány is fogalmazott, tőlük ez valamelyest elvárás is volt. A „B” jelű kvartett egyik tagjával, a szegedi Perényi Lídiával készült interjúnk után ezúttal a gárda centerével, a debreceni születésű, pályafutását a DEAC-ban kezdő, majd a Vasashoz igazoló Salamon Zsófiával beszélgettünk.

Hogyan ismerkedtél meg a 3x3-mal?

Két éve itt, Debrecenben dolgoztam önkéntesként, a játékosokat segítettük a pályák körül. Rá egy évre Törökbálinton volt egy U18-as 3x3-as torna, ott játszottam először az egypalánkos verziót. Földi Attila kapitány nem sokkal előtte keresett meg, hogy volna-e kedvem kipróbálni magam a válogatottban, mert éppen nem volt magasemberük. Nagyon meglepődtem a megkeresésen, izgultam is miatta, de nagyon örültem neki.

Idén a kerettagság is összejött.

Igen, tavaly ugyanígy végigedzettem a nyarat, de akkor nem kerültem be a szűk keretbe. Ezért is volt nagy öröm számomra, mikor kiderült, hogy idén plusz egy csapattal jöhetünk, és versenyezhetünk a többi válogatottal.

Milyen élmény volt az első komoly 3x3-as tornád?

Nagyon izgultam az elején. Szerintem ez egy normális dolog mindenkinek, főleg egy válogatott mezben teljesen más játszani. Ráadásul hazai közönség előtt, a szülővárosomban… Eufórikus volt az egész esemény hangulata.

A teljesítményetekkel mennyire voltál elégedett?

Ahhoz képest, hogy az utolsó pillanatban állt össze a csapatunk (Szabó Zita például csak napokkal a torna előtt került beválogatásra – a szerk.), és eleve nem is volt biztos, hogy szerepelhetünk, szerintem nagyon szépen helytálltunk. Nyilván lehetett volna bizonyos szituációkat máshogy megoldani, de amire a legnagyobb hangsúlyt fektettük – a védekezés -, az szerintem összességében rendben volt.

Lepattanózásban igazi bástyája volt az együttesnek Zsófi – becenevén Kifli -, hiszen rajta kívül javarészt alacsonyabb, hátvéd típusú játékosok alkották a keretet (Andi Hanna, Perényi Lídia, Szabó Zita). Ha alkalmanként nem is sikerült összeszednie a lecsorgó labdát, akkor is félelmet nem ismerve vetődött érte, ami nem kis teljesítmény, tekintve Kifli 191 centis magasságát. Termete a gyűrű védésénél is komoly segítséget jelentett, hiszen a dobások java részét közelebbről engedik el ebben a korosztályban. Végül, de nem utolsó sorban támadásban is kulcsember volt - a csehek elleni negyeddöntő első 5-6 percében csak ő tudott az ellenfél kosarába betalálni, de az egész tornán lehetett számítani a pontjaira.

Ha a jövőben hívnának 3x3-azni, igent mondanál?

Természetesen!

A klubszezonra kicsit rátérve, hogy alakul a közeljövőd?

Még három évig biztosan a Vasas kötelékében maradok. Egyénileg izmosodnom kéne, ezen kell, hogy legyen a fő hangsúly – keményebbnek kell lennem ahhoz, hogy megálljam a helyem a pályán. A felnőttkeret tagja vagyok, edzésen mindent megteszek azért, hogy az utazó keretbe is minél többször beférjek.