A szegedi Perényi Lídia esete tökéletes példája annak, hogy kitartó munkával milyen messzire lehet eljutni. Még nincs 16 éves, de a legutóbbi szezont már a felnőttcsapatnál fejezte be, és életében először a válogatott mezét is magára ölthette - tagja volt a női „B” válogatottnak a debreceni 3x3-as Ifjúsági Fesztiválon.

Ha jól tudom, kalandos úton kerültél fel a szegedi felnőttkeretbe, elmesélnéd a történetet?

Viszonylag későn kezdtem el az idősebbekkel (a juniorokkal, hiszen Lici – ahogy a társai hívják – ekkor még kadett korosztályban szerepelt) játszani, általában heti kétszer mentem fel hozzájuk. Aztán a Cegléd ellen volt egy junior meccs, ahol Szandi (Földi Alexandra vezetőedző) szerint jól védekeztem, meg volt velem elégedve, és mondta, hogy ezentúl járjak az összes felnőtt edzésre. Ez tavaly márciusban volt, akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy pályára is léphessek a felnőttek között, de az idei szezont már velük töltöttem. A tavalyi junior csapat nagyjából azonos az idei felnőtt kerettel, így többen is csatlakoztak hozzám a korosztályomból.

Bár Lici nagyon szerényen osztja meg velem ezt a sztorit, de a valóságban nincs oka szerénykedni. Már Debrecenbe érkezvén is hallottam Vereb József csapatvezetőtől, hogy van a keretben egy, a többieknél 1-2 évvel fiatalabb lány, aki nagyon keményen odateszi magát, és nem jön zavarba, ha nagyobb, idősebb játékosokkal kell felvennie a kesztyűt.

A történetet először magától Földi Alexandrától hallottam: a juniorok csúnyán vesztésre álltak, a ceglédiek egyik játékosa több hárompontost is elsüllyesztett a kosarukban, nem tudták tartani. Ekkor Földi mester úgy érezte, nincs vesztenivalója – egyetlen utasítással küldte a pályára legifjabb játékosát, Perényi Lídiát: ne kapjon labdát az a bizonyos ceglédi játékos.

A meccs további részében labdaleütésig sem nagyon jutott az érintett.

Hogyan ismerkedtél meg a kosárlabdával?

Anyukám és bátyám is kosarazott, sőt hobbiszinten édesapám is. A bátyám korábban is mondogatta, hogy kosarazzak, de csak ötödikes koromban adtam be a derekamat – addig úgy voltam vele, hogy ha mondja, akkor csak azért sem... :) Azonban kedvet kaptam hozzá, és ott ragadtam.

Van kedvenc játékosod a mostani mezőnyből?

Perl Zoli és Gereben Lívia a kedvenceim, nagyon örülök neki, hogy Livi hamarosan visszatér.

Hogy került képbe a 3x3?

Szandi ajánlott be Földi Attila kapitányhoz. Mondta, hogy szerinte feküdne nekem ez a fajta játék, fejlődés szempontjából is jó lehetőség, és én is szerettem volna kipróbálni. Követtem a szakágat, tudtam, kik alkotják a válogatottakat, de az 5-5-tel jobban képben voltam.

Júliusban és augusztusban részt vettél a válogatott alapozásán, majd ennek végeztével jöhetett egy hét pihenő. Ha jól tudom, éppen a Balatonon voltál, amikor kiderült, hogy „B” csapatot is indítanak a tornán, és ott rád is számítanak – így aztán a pihenés alatt is előkerült a kosárlabda.

Még előző nyáron kértem Szanditól feladatokat - akkor is a Balatonon voltam, de szerettem volna gyakorolni. A karantén időszaka alatt labdás feladatokat csináltam otthon.

Számítottál rá ennyire fiatalon, hogy meghívnak a válogatottba?

Amikor először eljöttem a debreceni edzőtáborba, még úgy volt, hogy vb-re készülünk. Nyilván úgy jöttem el, hogy nagyon jó lenne bekerülni a négybe, de olyan nevek voltak a csapatban, hogy tudtam, ennek nincs sok realitása. Természetesen minden edzésen próbáltam úgy dolgozni, hogy ez sikerüljön, és nagyon örülök neki, hogy a „B” csapatban tudtam végül szerepelni. A lányokat is nagyon megkedveltem. Kicsit aggódtam előtte, hogy milyen lesz, mert senkit sem ismertem személyesen. Követtem az 5-5-ös meccseket, én tudtam a lányokról, hogy ők kik, de ők engem még nem ismertek. Amiatt is izgultam, hogy idősebbek két évvel, mennyire tudok beilleszkedni, de tényleg nagyon jó volt a hangulat, az edzések is tetszettek. A tornán általában az esti meccseket játszottunk, sok néző előtt. Hatalmas élmény volt.