Március közepén a magyar női kosárlabda-válogatott kijutott a szeptemberi világbajnokságra, április második hetében pedig ugyanerre készül a női 3x3-as válogatott is, amely Szingapúrban lép majd pályára a világbajnoki selejtezők során. A nemzeti csapat egyik legrutinosabb tagjával, a magyar női 3x3-as szakág egyik arcának számító Böröndy Viviennel a pályafutásának kezdetei és a leendő ellenfelek mellett a magyar csapat játékstílusáról, a kudarcok feldolgozásáról és a számmisztikáról beszélgettünk.

Életedben kit vertél meg először egy-egy elleni játékban?

Nyolcévesen kezdtem el kosárlabdázni, és annyi mindent történt azóta, bevallom, fogalmam sincs, nem tudok pontos választ adni. Ha valaki ellen játszottam, mindig csak annyi járt a fejemben, hogy minél jobb akarok lenni. Ilyen a mentalitásom.

A Falco-Vulcano Energia KC Szombathely két magyar válogatott játékosával Váradi Benedekkel és Perl Zoltánnal egymás ellen játszottatok gyerekkorotokban, mondhatni együtt nőttetek fel a pályán.

Szombathelyen és Sopronban voltak meccseink, akkor még a lányok és a fiúk egymás ellen játszottak, vegyes csapatok szerepeltek a bajnokságban. Beni és a Zozó már akkor is remek játékosok voltak, és mindig nagyon megvertek minket /nevet/. Pedig a Soproni Darazsakkal minden ellenfelünket felülmúltuk, de fiúcsapat gyakran feladta a leckét számunkra, sokszor 30-40 ponttal többet szereztek, mint mi.

A sportkarriert tekintve lett volna más választásod, minthogy kosárlabdázó legyél?

A kosárlabda előtt atletizáltam és aerobikoztam. Művészeti általános iskolába jártam, és ott kötelező jellegű néptánc foglalkozások is voltak, amire ugyebár járnom kellett /nevet/.
Bevallom, a kosárlabda teljesen véletlenül jött be az életembe. Elsőre picit furának tűnhet, de az általános iskolában napköziben mindig egyedül maradtam a teremben, mikor a társaim elmentek a kosáredzésekre. Ők állandóan noszogattak, hogy menjek és próbáljam ki, végül belementem, mert úgy gondoltam, hogy legalább akkor nem maradok egyedül /nevet/. Mondjuk közülük már csak én játszom.

Megszerettem a játékot, igaz, mindig is sportos beállítottságú voltam. Apukám futballozott Sopronban, korábban próbajátékon is volt a Haladásnál, viszont térdproblémákkal küzdött. Az orvosok tanácsaira később abbahagyta a focit. Anyukám egy napig kosárlabdázott, egyszer lement pattogatni a grundra /nevet/.

Sopronban születtél, amit a hűség városának szoktak hívni. Viszont te nem voltál hűséges hozzá, igaz, nem önszántadból kellett elmenned.

2015-ben 18 évesen igazoltam el az MTK-ba, majd két évig Zalaegerszegen játszottam, amit újabb három szezon követett a Vasasban, végül két idényt töltöttem el a Csatánál.

Anno azért hagytam el Sopront, mert szerettem volna több edzőtől tanulni, többféle játékfelfogásban fejleszteni a játékomat és évről-évre szintet akartam lépni. Fontos volt, hogy több játékpercem is legyen, mint Sopronban, ami az ország topcsapatának számított. Igazság szerint szerettem volna egyszer hazakerülni, és a nyolcéves távollétem során mindent ennek rendeltem alá, az volt a célom, hogy visszatérjek Sopronba.
A Csata szerette volna, ha hosszabbítok, de az utolsó pillanatban felhívott a Sopron ügyvezető igazgatója, Török Zoltán, hogy szeretne engem újra a csapatban látni. Varga Sára eligazolt, nekik szükségük volt magyar játékosra, ő pedig rám gondolt. Visszatértem, és még a régi mezszámomat is megkaptam. Beteljesült az álmom és az volt a célom, hogy Sopronban alapemberré váljak.

Mostanra azért már a támadójátékban is bőven kiveszed a részed Gáspár Dávid csapatában, a kezdetekben viszont nem ez volt a jellemző a játékodra.

A pályafutásom kezdetén fiatal játékosként nem az volt a dolgom, hogy én próbáljak támadni. Ha szabadon vagy, csináld, de ha felmész a pályára, az elsődleges feladatod, hogy védekezz. Mai napig így gondolom, hogy egy ifjú kosárlabdázó játékában ennek kell lennie a fő prioritásnak, még az U20-as szabály alatt is. Ha a védekezés működik, akkor abból jönni fog a támadás is. Fegyverneky Zsófi szavai mindig a fülemben csengenek. „Let the game into you” azaz „Hagyd, hogy rád találjon a játék”. Én mindig ezzel az attitűddel léptem pályára.
Ahogy idősebb és rutinosabb lettem, már nem csak ebben a szegmensben kellett jól teljesítenem, hanem a támadójátékban is nagyobb feladataim voltak. Első évben nem ez volt a fejemben, hogy támadok, hanem éppen ami jött, vagy amire szüksége volt a csapatomnak. A Sopron edzőjénél, Gáspár Dávidnál fenn lehetett maradni a pályán, ha jól védekezett valaki. Ezt megtanultam nála, megkaptam a játékperceket is, és onnantól már nem volt több kérdés bennem, hogy miképp kell kosárlabdáznom.

Legutóbb a hónap játékosa lettél az NB I-ben, a Sopronnak viszont nem mindig ment jól a bajnokságban. Sőt, idén új kihívója akadt a Pécs személyében és a DVTK-t sem szabad leírni. Mennyire hagyott nyomot benned, hogy klubszinten nem mentek a legjobban a dolgok? Tudsz egyszerre a 3x3-ra és a Sopronra fókuszálni?

A mostani szezon tele van hullámvölgyekkel. Kevés olyan alkalom volt, mikor a teljes kerettel tudtunk kiállni a mérkőzésekre. Fontos lett volna, hogy mindenki rendelkezésre tudjon állni, mert a játékrendszerünkhöz fontos, hogy meglegyen az összeszokottság a csapattársak között. Ez év közben nem adatott meg nekünk, és ezért is voltak nehezebb meccseink. Persze a Diósgyőr és a Pécs is kiváló együttesek, kemény csatákra számítok ellenük, ha összekerülünk a rájátszásban.

A 3x3 teljesen más, nem lehet összehasonlítani. A mostani kerettel már játszottunk együtt korábban, ismerjük egymást. Nem lesz újdonság. Szerencse, hogy azokra az elemekre épül a válogatott játéka, mint amit Sopronban játszunk, de legalábbis vannak átfedések. A legfontosabb, hogy fejben kell ott lennem. Ha egy játékos pszichés szempontból rendben van, ott jöhet bármi. Ebben speciel sokat léptem előre az évek során.

2017 óta szerepelsz a 3x3-as szakágban. Korábban kiemelted, hogy sok faultot nem kapsz meg a bíróktól, miközben gyepálnak téged meccseken. Hogy látod most a játékot ebből a szempontból? Mennyire tudod elveszíteni a fejed egy-egy véleményes ítélet után?

A 3x3-ban is úgymond „tisztítják” már a játékot, bődületes faultokat már nem hagynak sípszó nélkül a játékvezetők. Az évek során úgy érzem, hogy picit már én is lenyugodtam. Tudatosabban állok a játékhoz, mint korábban tettem. Sokat dolgoztam azon, hogy ne legyek túl heves vérmérsékletű. Rutinosabbá váltam.

Másrészt az adott szituációkban többet használom a testemet, s ezáltal a bírók is jobban látják az ellenem elkövetett szabálytalanságokat. Tempót kell váltani és több kontaktot keresni, és akkor egy játékvezető jobban észreveszi, hogy mi történik a pályán.

A 2023-as bécsi világbajnokságon nem volt a legmagasabb a magyar csapat. Ebből a szempontból mi a helyzet most a szingapúri vb-selejtezők előtt?

Papp Diával, Szabó Fannival, Dávid Miával, és Tóth Frankával ütőképes keretünk lehet. Azt gondolom, hogy jó, ha a gyűrű környékén van egy magas, s Tóth Franka személyében szerencsére most lesz egy ilyen alsó posztos játékosunk. Szerintem az ő játéka sokat fejlődött az évek során. A székesfehérvári felkészülésünk alatt ügyesen mozgott.

A selejtezőkön gyors és fizikális játékra lesz szükségünk, sok passzal. A kemény, határozott védekezés viszont mindennek az alapja, erre kell fókuszálnunk Szingapúrban. Okosan kell használnunk a faultokat is.

A szövetségi kapitánnyal, Jakab Mátéval nekem még friss az élmény, hiszen először játszom alatta 3x3-ban. Ennek ellenére már most nagyon szeretek együtt dolgozni vele, egy vérprofi edző.

Milyen pozíciókból szereted támadni a gyűrűt? Mi a legkomfortosabb számodra?

Egy elzárás-leválás után betörni vagy abból leosztani a labdát. Gyors a játék a 3x3-ban, ahol mindig az adódó lehetőségeket kell megragadni, hogy valaki pontot szerezzen a csapatának, ebből a szempontból a betörést mondanám első opciómnak, amit nagyon kedvelek.
Sokat improvizálok és ösztönösen támadok, egyik fő fegyveremnek mondanám a gyors első lépésemet a betörések előtt. Szerencsére sokat fejlődött a kinti dobásom, egyre magabiztosabban állok bele a távoli kísérletekbe. A székesfehérvári edzőtáborban is több olyan játékszituációkat gyakoroltunk, ahol tripladobással kellett befejeznem az akciókat.

Mit tekintesz a legnagyobb sikerednek és a legnagyobb kudarcodnak?

A legnagyobb kudarcnak az olimpiai selejtezőt Debrecenben, ahol a németek elleni csatát egy utolsó másodpercben bekapott kosárral veszítettük el. Kanada ellen már nem voltunk olyan lelkiállapotban, hogy sikerüljön a bravúrgyőzelem.

Legnagyobb sikernek pedig azt tekintem, hogy két éve Győrben megnyertük a Magyar Kupát a Sopronnal egy olyan csapattal, ahol szinte csak hat játékos játszotta végig az egész sorozatot. A hetedik játékos Toman Dóra volt, aki meg akkor töltötte be a tizennyolcat. A tavalyi bajnoki cím is fontos titulus, mivel a rájátszás előtt sokan lesajnáltak minket. Az ötödik meccset otthon nyertük meg a Diósgyőr ellen úgy, hogy 2-1-es előnyben voltak három találkozó után, és onnan sikerült fordítanunk.

Alapvetően egy nagyon laza lánynak tűnsz, de miképp tudod kezelni a lejtmeneteket?
Próbálok átlendülni a vereségeken, mert úgy állok hozzá, hogy az élet nem áll meg. Ha kikapunk egy szoros meccsen, akkor szomorkodunk picit, tanulunk belőle, de utána arra törekszem, hogy kijavítsam a hibát és a következőn jobban sikerüljön.

Bevallom, fiatalabb koromban gyakran összeomlottam egy-egy kudarc után, de ezt is megtanultam kezelni. Azt csináljuk, amit szeretünk, ebből élünk, s ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Úgy gondolom, hogy a befektetett munka meghozza a gyümölcsét, kitartónak kell lenni. Sok hullámvölgy van a szezonban, ezen túl kell lendülni, én mindig próbálok pozitív maradni.

Persze van, mikor szomorú vagyok, és akkor nagy segítség, hogy a csapattársam és barátom, Papp Dia itt van velem. Egymás nagy támaszai vagyunk. Emellett szerencsésnek mondhatom magam, hogy az engem körülvevő emberek támogatnak, s az élet minden szegmensében „alám dolgoznak”, hogy nekem jó legyen.

Még a 2023-as világbajnoki selejtezők előtt mondtad, hogy vannak olyan éles mérkőzésszituációk, amikor Diával higgadtabbnak kell maradnotok, miközben gyorsabban kell reagálnotok a pályán. Lehet gyorsítani a döntéshozatalt, de vajon nem jár-e ez nagyobb hibaszázalékkal a végrehajtás során?

A kosárlabda a hibák sportja, akár így is mondhatnánk. Higgadtan, nem kapkodva, a lehető legjobb megoldást megtalálni az adott játékszituációban. Ha kijön egy labda a festékből, azt most dobom, passzolom, vagy úgy döntök, hogy betörök. Járjon a labda, ne időzzön sokat egy ember kezében. Azt hiszem erre utalhattam abban a pillanatban.

Inkább egyesnek vagy kettesnek tartod magad?

Én egy dobóhátvéd-irányító vagyok. Kettes poszton játszom, aki olykor a játékszervezői szerepkörbe is be tud ugrani, ha kell. Pár éve még nem éreztem magam komfortosan, ha irányítót kellett játszanom. Azóta fejlődtem ebben is, ráadásul Sopronban olyan a támadószisztémánk, hogy hozhatja bárki a labdát, akár a center is, és ha nálam van a labda , és szabad az út, akkor menjek végig ziccerig. A gyors támadások több opcióval is kecsegtetnek.

Fontos a jó kémia, de Diával miképp kezelitek a konfliktusokat a pályán?

Soha nem volt ilyen jellegű problémánk. Annyira egy rúgóra jár az agyunk a pályán és azon kívül is, és ugye hosszú ideje együtt játszunk már 3x3-ban is. Sokat beszélünk a pályán kívül is a kosárlabdáról, bár régebben talán még többször szóba került a játék. Mostanra talán már nincs így, mert már kis túlzással mindent tudunk /nevet/. A taktikáról persze még mindig sokat dumálunk. A pályán tiszteletben tartjuk a másik döntését. Mi végképp nem fogunk veszekedni kosárlabdán, mert sokkal fontosabb a barátságunk annál, hogy ezen kapjunk hajba.

Mivel rutinosabb játékosoknak számítunk, egy adott szituációban tudjuk, hogy kinél legyen a labda. Bizonyos helyzetekben én is odaadom Diának. Maximum olyankor vagyok rá mérges, ha késik húsz percet egy már előre megbeszélt találkozóról. Ilyenkor persze mondom ezt neki, de tudom, hogy legközelebb ugyanúgy fog késni fog, így már nem is foglalkozom vele.

A női csapat 2021-ben is egy győzelemre volt a tokiói kvótától szintén Debrecenben, de a sorsdöntő mérkőzésen kikapott Olaszországtól egy utolsó másodpercben bekapott kosárral. Te akkor a lelátón ültél, Dia a pályán volt.

Rettentően fájt a szívem abban a pillanatban a csapatért, velük edzettem azon a nyáron. Medgyessy Dóráékkal mai napig jóban vagyunk. Akkor az pörgött le a fejemben, hogy mennyire megérdemelték volna ezek a lányok, akik nagyon hajtottak, a kémiájuk is rendben volt, de a magyar balsors megint beköszöntött az utolsó másodpercekben. Ott és abban a pillanatban Rae Lin D'Alie volt az, aki bedobta a döntő kettest Megyóról. Nagyon sajnáltam őket.

Később 2024 májusában sajnos én is átélhettem testközelből, mivel akkor kikaptunk 21-10-re Kanadától a debreceni olimpiai selejtezőtorna harmadik helyéért rendezett találkozón, így nem jutottunk ki a párizsi ötkarikás játékokra.

Diának nagy álma az olimpiai szereplés. Téged mennyire motivál az ötkarikás játékokon való szereplés? Beszélgettek erről a csapattársakkal?

A másodedzőnk, Magyar Bianka megkérdezte, hogy mennyire jár a fejemben a Llos Aangeles-i olimpia elérése a 3x3-as válogatottal. Azt válaszoltam, hogy bármit megtennék érte. Nagyon motivált vagyok.

Szoktunk beszélgetni a többiekkel, de mindig meg kell találni azokat az embereket, akikkel lehet is erről gondolatokat megosztani. Most viszont nem ez a prioritás, mivel mindig a következő feladatra koncentrálunk, ami most a vb-selejtező lesz. Az olimpiai még picit távolinak tűnik, azzal később foglalkozunk majd.

A vb-selejtezőkön az első ellenfeletek Egyiptom, amely egy atletikusabb és kiszámíthatatlanabb csapatnak tűnik, kevésbé strukturált játékot játszanak, mint a másik csoportellenfél, Litvánia. Jobb, hogy egy ilyen felfogású csapattal kezdtek Szingapúrban? Hogy látod az esélyeiteket?

Nehéz kérdés ez. Sok dolog múlik azon, hogy ki milyen csapattal fog kiállni. Nem mindegy, hogy Litvánia soraiban ott lesz egy Kamilė Nacickaitė vagy Monika Grigalauskyte, vagy sem. Az adott forma is nagyban számítani fog, és hogy ki játszott utoljára 3x3-ban. A rutinnak óriási szerepe van ebben a szakágban, a tapasztalat kiemelt jelentőséggel bír, a tétmeccseken a nyomást is bírni kell az újonnan érkezőknek is.

Ha fogalmazhatok így, én szeretek egy picit könnyebb ellenfél ellen kezdeni, de ki számít könnyűnek? A 3x3-ra a kiszámíthatatlanság a jellemző, de mi mindent megteszünk, hogy győzelemmel rajtoljunk a tornán.

Ha jól tudom, van egy virág a válladra tetoválva, ami a nagymamád és a te kedvenc virágod is egyben.

Igen, az egy kardvirág. A nagymamámtól és anyukámtól örököltem a virágok szeretetét, a párom is gyakran meglep egy-egy szép csokorral. Orchidea, tulipán, nárcisz, de a növényekért is odavagyok.

A 44-es a mezszámod a klubodban, és imádod a négyes számot, mert veled és a családoddal mindig történik valami, ami ehhez a számhoz kapcsolódik. Április a negyedik hónap az évben, a vb-selejtezőket is akkor rendezik. Van most valamilyen megérzésed vagy még korai mindezekről beszélni?

Igen, a szüleim házassági évfordulója, anyukám szülinapja, a testvérem születésnapja és névnapja is negyedikére esik. Elsőre furcsának tűnhet, de mindennapi életben is folyton találkozom a negyvennégyes számmal. Akár egy autó rendszámán vagy egy házfalon, de olyan is előfordul, hogy véletlenszerűen ránézek az órámra, és mindig a negyvennégyes számot mutatja egy adott pillanatban. Szüleim a négyes szám alatt laknak, szóval mindig szembejön ez velem, bárhova megyek.

Áprilisban lesz a vb-selejtező, de nem szoktam gondolni arra, hogy mi lesz majd Szingapúrban. Úgy érzem, hogy nem létezik más út számunkra, minthogy ki kell jutnunk a világbajnokságra.

Olykor együtt is zenéltek Diával, DJ-skedtek. Mi kellene ahhoz, hogy minél több ember ott legyen Sopronban egy Kiwi – Papparazzi-szetten?

Egy bajnoki cím biztosan kéne /nevet/. Egy jó reklám sem ártana az ingyenes eseménynek.

Egyébként tavaly fordult elő először, hogy picit beálltunk zenélni Sopron egyik legismertebb speciality kávézójának számító Kultúrpresszó teraszán, ahol egy laptopon próbáltunk összemixelni néhány zenét. Úgy vettük észre, hogy vevők voltak rá az emberek, akik között voltak szurkolók és helyiek is. 

Nagyon vegyes a zenei ízlésem. Szeretem a rapzenét, főleg a kilencvenes évekből, 2Ppac és Notorious B.I.G. a kedvenceim. Az elektronikus zenét is kedvelem, de ahhoz fontos, hogy meglegyen a hangulat, a vibe. Ezt a stílust leginkább egy teraszon vagy a tengerparton tudom átérezni nyáron.

Takács-Kiss Virág szerint az élet mindig ikszre játszik, és lám, a soproni olimpiai selejtező után kijutottak a vb-re. Böröndy Viviennek van hasonló jelmondata, amit magáénak érez?

No rain, no flowers. Úgy gondolom, hogy ha nincsenek hullámvölgyek, akkor nem születhetnek sikerek sem. A nehézségek építik a bajnokokat. Olykor le kell kerülni a padlóra, hogy később fel tudj emelkedni onnan. Ha lenn vagy, az még nem a világvégét jelenti, abból ki lehet jönni, erről szól az élsport, amiben – akárcsak az életben – mindent a helyén kell kezelni.

Fotó: Girgász Péter / MKOSZ, Hunbasket.hu, Tóth Zsombor