Gáll Tamás : Sok újdonság sajnos nincs a nap alatt: ugyanazokat a gyermeteg hibákat követtük el a mérkőzés elején, mint az eddigi meccseken. Úgy érzem, az elején akár több keresnivalónk is lehetett volna — nem biztos, hogy ez kitart a végéig, de legalább stabilabban tudtuk volna menedzselni a nyitó negyedet. Ehelyett a saját palánkunk alatt háromszor is odaadtuk a labdát az ellenfélnek, ziccereket hibáztunk, és hiába vezettünk rövid ideig, ennek semmi hasznát nem láttuk később. A második negyed ismét értékelhetetlen volt. Őszintén már nem tudom, hogyan kellene elmondanom, hogy be kell ütni azokat a faultokat – inkább dobjon az ellenfél büntetőt, minthogy könnyű kosarakat kapjunk. Biztos vagyok benne, hogy ezt már unják tőlem, de amíg nem tesszük meg, addig ezen a téren előrelépés nincs. A TF ezután teljesen átvette az irányítást: szépen forgatták a labdát, okosan büntették a hibáinkat, és teljesen megérdemelten nyertek, még ilyen különbséggel is. Ami igazán bánt, nem is az, hogy nem nyertünk, hanem az, hogy ebben a mérkőzésben több volt. Egy élesebb, szorosabb meccs rész-sikernek is jó lett volna. De a tábla nem hazudik, és ilyenkor illik gratulálni az ellenfélnek. Nem először, és biztos nem utoljára találkozunk velük — remélem, egyszer meg fog fordulni ez a történet.

Hegedűs Péter : Egy hasonlóan fizikális mérkőzésre számítottam, mint amilyen végül lett is. Úgy gondolom, nagyon kellemetlen ellenfélről van szó: a fehérvári büntetők után egész pályán ott maradnak, csapdáznak, a pick and roll védekezésben pedig kifejezetten kemények és agresszívak. Kellett egy kis idő, amíg ez ellen az agresszivitás ellen megtaláltuk a jó döntéseket, de örülök, hogy ezek száma a meccs előrehaladtával folyamatosan nőtt. Több jó egyéni teljesítményünk is volt, és annak is örülök, hogy a lepattanózásban sikerült kialakítanunk azt a szintet, amit szerettünk volna. Rékához hasonlóan én is kiemelem az ellenfél extra légiósát: ha 20 pont környékén tudjuk tartani, az már jó teljesítménynek számít, mert elképesztően ügyes játékos, remek befejezésekkel. Összességében nagyon örülök a győzelemnek, ugyanakkor a hazai csapatnak is szeretnék gratulálni.

Salamon Zsófia : Szeretnék először is gratulálni a TFSE-nek, mert teljesen kihasználták a hibáinkat. Védekezésben nem voltunk elég kemények, és a második negyed továbbra is a mumusunk — hetek óta nem értem, mi történik ott, de rendre összeomlunk. Nem használjuk jól a faultjainkat, pedig a meccs előtt megbeszéltük, hogy a TF sok triplát dob, ráadásul jó százalékkal. Ennek ellenére mégis hagytuk őket kívülről érvényesülni. Szombaton a BEAC ellen játszunk, úgyhogy mindenképp ki kell javítanunk ezeket a hibákat, és sokkal keményebben kell védekeznünk, mert ennek lesz a kulcsa a mérkőzés.

Mányoky Réka : Úgy érzem, ma egy sokkal jobb arcunkat mutattuk, mint a korábbi mérkőzéseken, és végre ráléptünk arra az útra, amelyen tovább szeretnénk haladni. A dobásaink is jobban ültek, védekezésben is koncentráltabban dolgoztunk. A lepattanóknál kifejezetten odafigyeltünk, és próbáltuk megállítani KK-t – azt gondolom, ez nagyjából sikerült is. Ez volt a meccs egyik kulcsa, és nagyon örülök, hogy sikerült megnyernünk ezt a találkozót.