Forray Gábor : Most hirtelen sok minden kavarog a fejemben, de mindenekelőtt szeretnék köszönetet mondani a szurkolóknak. Fantasztikus hangulatot teremtettek ma is, és egyszerűen az első perctől kezdve űztek, hajtottak minket, és hittek ugyanúgy benne, mint mi, hogy ezt a mérkőzést meg fogjuk nyerni. Azon felül, a megfelelő ponttal, tehát 17-nél többel, ez sikerült. Köszönöm a játékosaimnak, mert ugye nélkülük mit sem ér... Volt egy tervünk, egy meccstervünk. És amire büszke vagyok, de elképesztően, bocsánat, hogy itt ide-oda cikázok. Ugye volt szombaton egy gyakorlatilag megnyert meccset vesztettünk el idegenben butaságaink miatt, hozzáteszem. Amik rendszeresen előfordulnak, de ez benne van, főleg a fiataloknál a hibázás. És ebből ez egy drámai vereség volt. És ebből mi tudtunk két nap múlva felállni, úgy, hogy mínusz 17-tel kell... vagy hát mínusz 17 pontról. Gyakorlatilag, ha kikapunk, vagy nyerünk, de nem 17-tel, akkor viszontlátásra, mehetünk a világba. És ez volt a legnehezebb, és erre vagyok büszke, hogy ebből felálltunk, és mutattunk egy karaktert. Megmutatták ezek a fiúk, hogy tudnak kosarazni, harcolni, küzdeni a városért, a klubért, egymásért. És ennek köszönhető az, hogy végül is nyertünk. Jó, ugye a 17 pont az egy hosszú folyamat, tehát nem lehet az első negyedben, de ma ott is már volt 10 pont előnyünk. Szünetre visszajött a Szeged, hiszen nyilván ő is egy jó csapat, de én úgy érzem, hogy mi sokat cseréltünk, és ezért tudtunk menni egy nagyon nagy iramot. Nyilván tudtuk, hogy ők hatan játszanak, és erre tettük fel, hogy a végén lehetetlen, hogy ez a sok ember, aki a kilencedik fordulóban is kétnaponta, nem lehet 40 perceket játszani. Lehet, de előbb-utóbb ez az ilyen momentumokban megjön. Nyilván most itt nem kell okoskodni magamnak, mert most az utolsó dobás bemegy vagy kimarad, ez a szerencse, ezt el kell ismerni. De megdolgoztunk ezért a szerencséért nagyon keményen, és nem csak a mai meccsen, hanem úgy a szezonban. De azért felhívom mindenkinek a figyelmét, az öltözőben is felhívtam mindenkinek a figyelmét, hogy nem végeztük el a dolgunkat. Tehát ezzel azt értük el, hogy a sírból már ránk tették a fedőt, mi kijöttünk, és a magunk kezében van a sorsunk. Tehát meg kell nyerni a mérkőzést, és teljesen független a következő mérkőzésektől, teljesen független, hogy a másik pályákon mi történik, a magunk kezébe raktuk ezzel a sorsunkat. Úgyhogy ez egy nagy dolog volt, de nincs vége, szombaton jön, amiért az egész szezonban dolgoztunk, szombaton tudjuk feltenni az i-re a pontot. Úgyhogy örülünk, de ennyi, tehát befejeztük az örömködést holnap. Föllépünk, teremben satöbbi satöbbi szokásos ritmusunkat folytatjuk, és majd szombaton, ha nyerünk, akkor utána... de addig én nem akarok semmit elkiabálni, hiszen a Kecskemét is egy jó csapat, nyilván jó játékosai vannak. Megjegyzem, a Körmendnek gratulálok! Tehát innen gratulálok. Nyilván ugye a tavalyi szezonban én ott dolgoztam és nem közömbös számomra a csapat, és le a kalappal az előttük... és én mondtam a Körmenden vannak csodák, mert azért őszintén mondom, hogy ilyen rosterrel nyerni, minden elismerést, minden kalapemelést megérdemelnek. Nem beszélve arról, hogy ezzel nyilván nekünk is segítettek, bár ugye mind, tehát nem bízhatunk senki, csak magunkba. Tehát mi is elvégeztük a magunk dolgát, de itt ezt úgy érzem meg kell említenem, hogy gratulálok nekik.

Andjelko Mandic : Gratulálok az Oroszlánynak, egyértelműen jobbak voltak. Tehát az biztos. Meg az első félidőben úgy... hát ott se nagyon ment a védekezésünk, de legalább a támadás elég korrekt volt. De a második félidőben, a harmadik-negyedik negyedben ott... a fizikális játékra, amit művelt az Oroszlány, mi nem válaszoltunk. Hogy mondjam, ugyanúgy. Tehát például ők nem hagytak egy könnyű kosarat se, tehát csináltak faultot, semmi baj, tehát az rendben van, de mi meg hagytuk az ziccereket, befutásokat, satöbbi. Tehát sok-sok hibát követtünk el. Végül 102 pontot kaptunk, tehát milyen védekezésről beszélünk igazából. Úgyhogy... de így ahogy alakult ez az egész dolog, ugye... mindegy, hogy egyel kaptunk ki, vagy 101-gyel gyakorlatilag. Mindegy. Tehát kaptunk a fenti egektől még egy lehetőséget szombatra, és akkor igazából továbbra is a mi kezünkben van a sorsunk. Tehát aki nyer, az bent marad, aki kikap, az kiesik. Össze kell kapni magunkat, elsősorban a védekezésben, mert ilyen védekezéssel szerintem nehezen fogunk nyerni.

Takács Zsolt : Őszintén, nagyon nehéz erre a meccsre mit mondani. Úgy éreztem, hogy fejben és fizikálisan is szerintem 200 százalékot hoztunk, mindent megtettünk, hogy nyerjünk, és szerencsére sikerült is. Nyilván a végén volt egy kicsit szerencsénk, hogy kihagyta, de szerintem ez annak köszönhető, hogy végighajtottuk őket, elfáradtak, és hát szerintem végig kézben tartottuk a meccset.

Kerpel-Fronius Gáspár : Gratulálok az Oroszlánynak. Megérdemelten nyertek. Úgy gondolom, hogy az első félidőben nagyjából rendben volt a játékunk, de már ott is sokat hibázva játszottunk. A második félidőben pedig továbbra is elkövettük ezeket a hibákat. Sok második esélyt engedtünk nekik, sok támadó lepattanót. Fizikálisan sajnos jobbak voltak, és ebben mindenképpen szombatra fel kell javulnunk. Nincs más opció, nyerni kell szombaton. Ennyi, még egyszer gratulálok az Oroszlánynak.