Dr Nagy Ágoston : Az álomnak vége. Az alapszakasz első meccse óta azt gondoltam tudunk jobbak lenni és amikor kell, akkor legyőzni ezt az ellenfelet. Mára mindent tudtunk róluk, mégis olyan kihagyások voltak, ami nem fért bele. Sokszor játszottunk szépen, olyan fontos dolgokban lettek jobbak percről-percre, amit nem engedhet meg az, aki nyerni akar. A végére átvettük a vezetést és felcsillantott a remény még így is. Biztos voltam benne, hogy lehet győzni. Talán a pályán lévők túlságosan elhitték. Nagyszerű éven vagyunk túl, sokat tanultunk önmagunkról és a csapatban csodálatos emberek vannak. Nekem ez majdnem olyan fontos, mint a győzelem. Ebben biztosan hibáztam. Hosszú évek óta vágyjuk a bajnoki címet , és hogy megmutassuk magunkat az A csoportban. Majd nyilatkozunk is a szövetség részére, hogy másodikként vállalnánk az indulást, ha felkérnének. A szurkolóink száma szépen nőtt és remélem nem csalódtak nagyot! Köszönünk mindent azoknak, akik szorítottak értünk. Hogy mit érzünk? Mérhetetlen csalódást, amit soha nem lehet teljesen feldolgozni.

Surmann Gábor : Nehezen találom a szavakat, a boldogságom és a büszkeségem mértéke határtalan. Egy hosszú útnak a csúcsára értünk, amely egy tudatos, precíz és szisztematikus munkafolyamatnak a beteljesülése. 7 évvel ezelőtt még Nb2-ben szerepeltünk, most pedig feljutottunk az élvonalba. Egészen hihetetlen és egyben szürreális ez még, ehhez idő kell hogy feldolgozzam. Azt gondolom hogy az a csapat amely 24-2-es alapszakasz mérleget hoz - korábbi csúcsokat beállítva ezzel - továbbá zsinórban 22 meccset tud nyerni, 18 idegenbeli mérkőzéséből 17-et megnyer, illetve az a csapat aki 0-1-ről a döntőben 3-1-re tud nyerni - ebből kettőt idegenben -, kell e bármi féle magyarázatot adni a bajnokság megnyerésének érdeméhez. Szerintem nem. Nekem ezek a srácok a legjobbak, elmondtam ezt már többször is korábban. De most már ez a bajnokság végeredményét nézve is teljes mértékben igaz. Hiszen bajnokok lettünk. A mai mérkőzéssel nem is kívánok érdemben foglalkozni. A szív diadala volt, sok sok nehézséggel megküzdve. A szigetszentmiklósi csarnok pedig immáron egészen biztosan kedvenc helyemé vált, ha már csak az elmúlt 3 évet nézem. Két megnyert negyeddöntős párharc után most a döntőben is felülkerekedtünk a BKG-n. Nem beszélve arról hogy az első piros csoportos mérkőzésünk is pont ebben a csarnokban kezdődött. És most itt is zárul le. Végezetül hálás köszönetemet szeretném kifejezni több irányba is. Kezdve a játékosaim felé, akik hihetetlen nagy munkát végeztek az egész szezon során. Jobbkezem, "csékám", és egyben barátom, Juhos Levi felé külön! Andor felé aki az egész szezon során végig alázattal mellettem volt segédedzőként. Az orvosi és a rehabilitációs részlegnek, kiemelten Susinak, Szilárdnak és Zoliéknak. Akik mindig mindenkit helyre hoztak amikor csak szükség volt rá. Akkor a fotósunknak Attinak, videósunknak Milánnak. Továbbá a szponzoraink felé, Tamás itt élen jár ebben. Továbbá a város és az Önkormányzat felé, Krisztián, Laci és Attila nektek külön köszönöm. A szurkolóink felé, akik minden meccsen valósággal 6. emberként funkcionáltak csapatom számára. S amivel lehet kezdenem kellett volna, drága feleségem, aki mérhetetlen nagy támaszom nekem. Édesapám, aki minden meccsünkön ott volt és támogatott bennünket. Édesanyám aki a mindenes szerepét játszotta sokszor otthon. De az egész családom felé is, beleértve a család barátainkat is. Kati, Endre, Tibi és még sorolhatnám. Ő nélkülük ez a siker nem jöhetett volna létre. Ahogy a csarnokunkat üzemeltető kft ügyvezetője nélkül sem. "Duda" innen is ölellek. Pfuu remélem nem hagytam ki senkit sem. Ma az biztos hogy méltó módon megfogjuk ünnepelni ezt a történelmi győzelmet. Utána pedig készülünk az U21-es döntőre, valamint neki fogok látni a következő szezon kialakításának. Egy szomorú és elgondolkodtató dologgal zárnám. Azt már megszoktuk hogy a "tanár úr" nem gratulál nekünk, de hogy a bajnoki címet nyerőnek ne engedje levágni a hálót, az egyenesen felháborító és szégyen. Ennyire nem tudni veszíteni az már hogy is mondjam, több mint aggasztó... Itt köszönném meg az másodedzőjük, technikai vezetőjük, és egy meghatározó játékosuk elnézés kérését ezért a döntésért. És külön köszönöm "Batyi Pistának" aki segített nekem ebben és nem fosztott meg egy olyan élménytől minket ami minden bajnok csapatot megillet. Csak jelezném hogy a háló azóta is a nyakamban van, és abban fogok aludni. Kellemes nyári pihenést kívánok mindenkinek, a BKG-nak pedig további minden szépet és jót kívánok a piros csoportban.