Forray Gábor : Köszönöm a gratulációt, de ezt globálisan kell nézni – mindenki, aki ma itt volt a csarnokban, megérdemli az elismerést, beleértve a szolnokiakat is. Az ilyen hangulatú, ilyen hőfokú mérkőzésekért érdemes sportolni. Ez az, amiért a játékosok és az edzők ezt csinálják. Azt gondolom, hogy ez a meccs remek reklámja volt a kosárlabdának. Számunkra kedvezően alakult a mérkőzés, de szakmai elemzésbe most nem tudok belemenni, mert zsong a fejem. A végjátékban természetesen kellett egy kis szerencse is, de közben a balszerencse miatt jutottunk el egyáltalán a hosszabbításig. Hiába vannak légiósaink, két fiatal amerikai játékosunk is van, akik még tanulják az európai kosárlabdát. Az amerikai kultúrában nincs annyira benne a faultolás, míg az ellenfél délszláv játékosai ebben nőttek fel, ezt tanították nekik – persze jó értelemben. Hiába beszéltük meg előre, hogy a félpályánál kell faultolni, a stresszhelyzetben ez máshogy alakult. Jovanovic egy elképesztően rutinos játékos, pontosan tudta, hogy faultolni akarunk, és azonnal dobott egy hármast, ami sajnos be is esett. Ez egy bravúr volt tőle, de összességében az egész meccs egy érzelmi hullámvasút volt. Ahogy Fepu is mondta, háromszor is megnyertük a mérkőzést, és ugyanennyiszer elveszítettük. A legfontosabb viszont az, hogy ismét bebizonyítottuk: ennek a csapatnak óriási tartása van, és ez bizakodásra ad okot. Nem foglalkozom a külső kritikákkal, például azzal, hogy miért nem küldtem el Vuckovicot vagy Pipirast. Azért nem, mert ők mindig mindent beleadnak. Ma Pipiras kulcsember volt – nem mindig a pontokat kell nézni, hanem azt is, hogy milyen láthatatlan munkát végez a pályán. Az ő jelenlétében a csapat teljesítménye pluszban van, és ez sokszor fontosabb, mint hogy hány pontot dob. Most kezdi mindenki megtalálni a helyét, de még rengeteg dolgunk van. A legpozitívabb dolog, hogy jó érzésekkel tudunk készülni a következő hétre és a kupadöntőre. Ahogy korábban is mondtam, minden egyes másodpercét élvezni fogjuk, de nem fogunk rágörcsölni. Már most elértünk egy hatalmas dolgot azzal, hogy ott vagyunk, és mindig azt kell nézni, hány csapat van mögöttünk. Jelenleg tíz csapat van mögöttünk, hiszen a legjobb négy között vagyunk a kupában. Természetesen a célunk a döntőbe jutás, és mindent meg fogunk tenni ennek érdekében. Tudom, hogy elképesztően sokan fognak elutazni velünk. Nem is emlékszem, hogy az elmúlt években volt-e ennyi vendégszurkoló egy csapatnál. Ezért kötelességünk, hogy mindent kiadjunk magunkból a pályán, ahogyan ma is tettük. Ha a Jóisten úgy akarja, és nyerünk, akkor boldogok leszünk. Ha nem, akkor is felemelt fejjel távozunk. Hatalmas köszönet a szurkolóknak, fantasztikusak voltak! Mindig elmondom, de egyszerűen nem lehet elégszer megköszönni. Soha jobb estét, köszönök mindent!

Oliver Vidin : Először is, nagyszerű élmény volt Körmenden játszani, gratulálok nekik a győzelemhez. Az ellenfél nagyobb intenzitással lépett pályára, szenvedéllyel játszottak, és jobban akarták a győzelmet, mint mi. Úgy gondolom, hogy az ilyen típusú mérkőzéseken az nyer, aki jobban akarja. Nem mondhatom, hogy rosszul játszottunk, hiszen 17 támadólepattanót szereztünk, ami rengeteg. Mégis folytattuk a palánk alatti játékot, miközben az ellenfelünk sokkal hatékonyabb volt ebben – mi a támadásaink 50%-át fejeztük be a festékből, ők viszont több mint 70%-ban ott szereztek pontokat. Ez jelentős különbség, és ezen a téren fejlődnünk kell. Nem tudtuk a saját ritmusunkat érvényesíteni, nem a saját játékunkat játszottuk. Ez egy tanulságos mérkőzés volt számunkra. Nagyszerű hangulatban játszhattuk a meccset, a szurkolók fantasztikus légkört teremtettek, ami mindig különleges élményt jelent. Szolnokon szintén remek közönségünk van, számomra ők a legjobbak. Ez két nagyon jó pálya, amit a játékosok is éreznek.

Ferencz Csaba : Óriási gratuláció a csapatnak és a szurkolóknak is! Ez egy igazán kemény, férfias mérkőzés volt, hatalmas küzdelemmel a pályán. Úgy gondolom, hogy megérdemeltük a győzelmet. Gyakorlatilag háromszor is megnyertük ezt a meccset – kétszer elveszítettük, de a végén sikerült diadalmaskodnunk.Ezzel ismét egy nagy lépést tettünk előre, de nem szabad elbíznunk magunkat. Folytatnunk kell a munkát, hiszen a következő hétvége rendkívül fontos számunkra. Nagyon szeretnénk érmet szerezni, és sok körmendi szurkoló érkezik majd, akiket szeretnénk kiszolgálni. Reméljük, hogy újra örülhetnek egy kupadöntőn.A Szolnok csapatának is sok sikert kívánok, hiszen ők is mindent beleadtak. Hihetetlen volt a végjáték – hibáztunk, kijavítottuk, majd újra hibáztunk, de a hosszabbításban végül nagy nehezen sikerült nyernünk. Ez hatalmas dolog, és megmutatja, hogy ennek a csapatnak igazán van tartása. Még egyszer gratulálok mindenkinek: az edzői stábnak, a gyúróknak, az utolsó játékosig mindenkinek, és természetesen a szurkolóknak is! Ez egy igazán nagy meccs volt!

Rudner Gábor : Egész mérkőzésen túl sok tranzíciós kosarat engedtünk az ellenfélnek, és ez végül megbosszulta magát. Sokszor kihagytuk a ziccereket, és ezekből azonnal hárompontosokat kaptunk vissza. Most két hét szünet következik, utána folytatjuk, szeretnék gratulálni a Körmend csapatának, jól játszottak.