Oliver Vidin : Mit is mondhatnék? Elsőre kiváló energiákkal futunk ki, majd a második félidőre, mintha a meccsnek vége lenne és kapunk ötvenkét pontot. Nem voltunk élesek, koncentráltak, akaratosak. Oké, egy sérült játékossal rövidebben vagyunk és két-háromnaponta játszunk, lehet kicsit fáradtabban. Két nap múlva utazunk Belgiumba, kedden játszunk. Ez nem lehet mentség, hogy így leengedjünk! Kilencvenöt pontot kapni itthon, egyszerűen túl sok! Ettől eltekintve, nem volt rossz!

Forray Gábor : Mindenekelőtt gratulálunk Szolnokra, megérdemelten nyertek! A magyar kosárlabdát az fogja előre vinni, ha minél több csapat játszhat nemzetközi kupában. Még ha most legutóbb az Olaj vereséget is szenvedett a nemzetközi porondon, abban sebességben kosárlabdázott, amiben szerdán abbahagyta. Nekünk kellett egy félidő, mire felvettük ezt a ritmust. Az első két negyedben jelentős előnyt épített ki az Olaj, a lényegi kérdések akkor eldőltek. Gratulálok a játékosaimnak, mert nem adtuk fel! A második félidőt meg is nyertük, ezzel nyílttá tettük a mérkőzést, bár összességében nem forgott veszélyben a hazai győzelem. Fontos, hogy megmutattuk a karakterünket, jövőre nézve előremutató, hogy egy ilyen hátrányból is fel tudunk állni és egy jó csapat ellen egy jó meccset játszani. Sok ilyen csapat ellen kell játszunk, hogy két félidőn keresztül ilyen sebességet tudjunk produkálni. Nem tudok elmenni egy másik kérdés mellett. Nem először fordul már elő, hogy a színesbőrű játékosaimat rasszista inzultusok érik. Sajnos ma is megtörtént. Azt gondolom, hogy ennek nincs helye 2024-ben, de amúgy egyáltalán sem, a sportban. Sokat beszélünk egyenjogúságról, egyenlő esélyekről. Ezeknek a játékosoknak mindent el kell viselni? Ha reagál rá, azonnal technikai hibát kap – megjegyzem, jogosan, mert ez a szabály – no de azt is meg kellene vizsgálni, hogy miért történt mindez. Sajnos nem az első ilyen eset, hogy a játékosoknak mutogatnak, huhognak. Ennek megálljt kell parancsolni, mert nincs helye a pályán. Két remek szurkolótábor. Körmendről sokan eljöttek, a Szolnok pedig kiváló hangulatot teremtett, kerekedett egy jó meccs, izgalmas is volt. Ehelyett arról kell beszélni, hogy egy-két magáról megfeledkezett egyén – mert nem lehet általánosítani – ezt tönkre teheti. A játékosomat az öltözőben arról kell meggyőzzük, hogy Magyarország nem rasszista. Valamit tenni kell, mert ez nem az első eset! Nem azon cirkuszoltam, hogy bármit rosszul fújtak! Azt kérdeztem, hogy oké, mit csinált, mire föl csinálta ezt? Azt gondolom, hogy van egy határ, amit már nem kell tolerálni. Lehívhattam volna a csapatot. Fociban volt ilyen, hogy nem mentek vissza a játékosok a pályára. Nem akartuk ezt, azért jöttünk, hogy játszunk, szórakoztassuk a közönséget, mégis, azt gondolom, hogy ez nem normális. Erre valahogy fel kell hívni a figyelmet! Az első, hogy én, mint edző, ki kell álljak a játékosokért! Fel kell, emeljem a szavam! Sajnálom, hogy a teltház szórakozását ez a közjáték elronthatta. Folyamatosan mutogattak, huhogtak. Nem akarom, hogy erről a csodálatos országról, Magyarországról, vagy épp Szolnokról, ahol így imádják a kosárlabdát, azt mondják, rasszisták az emberek, mert ez nem igaz! Csak sajnos olyan a színezete! Én elnézést kérek a játékosomtól, igyekszem megmagyarázni, hogy ez nem így van. A legutóbbi mérkőzésen is ugyanez fordult elő. Technikai hibát kapott, ugyanígy. Tulajdonképpen ez egy taktikai fegyver is lehet, hogy a nézőtérről huhognak, mutogatnak, mint a majmok, a játékosunk meg reagál rá. Azt mondják, profi. Értem, de mégis, nem egyformán éljük meg az ilyesmit! Nem is köteles elviselni a rasszizmust. Hangsúlyozom, nem egy-egy város ellen szólok, hanem maga a jelenség ellen! Remélem, valaki felfigyel rá, mert ez nem mehet így tovább. Ha legközelebb ilyen történi, le fogom hívni a csapatot! Nincs más választásom! Sajnálom, hogy erről kellett beszélnünk, nem pedig arról, hogy ezen a jó kis izgalmas meccsen a Lukács Norbi extrát játszott, csakúgy, mint a Pallai Tomi. A magyar játékosok mindkét csapatban sok időt töltöttek a pályán és kiválóan teljesített, mint például nálunk „Duro” (Durázi Krisztofer), aki összevarrt szemöldökkel lépett parkettre. Igazi kosárlabda ünnep lehettet a ma este két piros-fekete csapat összecsapásából, s nekünk mégis erre kellett szót vesztegetni! Gratulálunk Szolnokra, és további sok sikert kívánunk!

Pallai Tamás : A hangulat remek volt, ahogy az lenni szokott, köszönjük a szurkolóinknak, hogy ma is ennyien buzdítottak! Teszik ezt hétről hétre, mind a nemzetközi meccseken, mit a bajnoki fordulókban. Nem lehet elégszer megköszönni! Hat támadó lepattanót engedtünk, ezzel voltak a Porto ellen óriási gondjaink. Jó, hogy ebben előre tudtunk lépni! Érdekes mérkőzés volt, kicsit eltér a tőlünk megszokottaktól. Hatvannégy pontot dobtunk az első félidőben, százegyet a végére. Azt gondolom, hogy az első félidőben nagyon jól játszottunk, támadó oldalon mindenképp. A negyvenhárom kapott pont az kicsit sok. A második félidőben feljebb kapcsolt a Körmend, jobban értékesítették a dobásaikat. A mi támadójátékunk a korábbiakhoz képest kicsit akadozott, így ellenfelünk felzárkózott és a végén egy szoros végjáték alakult ki. Hál’ Istennek és a keretünk rutinjának, ebből győzedelmesen jöttünk ki! Gratulálunk a Körmendnek, jó hazautat kívánunk és sikeres szezont a folytatásra!

Daylen Kountz : Az első félidőben óriási sebességgel játszott az Olaj. Fel kellett gyorsulnunk hozzájuk. A második félidőben megtaláltuk, hogyan is kell ellenük jobban játszani. Az lesz az igazi, ha mindkét félidőben ugyanazt tudjuk hozni.